Idei pünkösdünkre, még inkább az örök Lélekre hangolódó gondolataink, érzéseink átszűrődnek azokon az 1700 éves Isten-tapasztalásokon, melyeket a kevésbé ismert egyiptomi imaremeték, Krisztusban legősibb keresztyén testvéreink szereztek.
Amiként a sivatagi homokkristályok évmilliók alatt tisztultak fel olyanná, hogy az arabok még foguk fehérítésére is a homokdörzsöléses módszert használják, azonképpen a keresztyén filozófia és imaélet gyöngyei is ezeknek az egész életükkel Istenre koncentráló sivatagi testvéreknek az Isten-csendjében csiszolódtak egyetemessé. Mert ezek nem felekezeti liturgikus „mondókák”, imaformulák, hanem az Istenben élők vallomásgyöngyei.
Annyira egyetemesek, hogy minden kor minden keresztyén embere üdvös tapasztalások szavakba tisztult lenyomatait fedezheti fel bennük. Mi is, akiknek se időnk, se módunk nincs többé olyan Isten-csendet találni, mint nekik volt 1700-1800 évvel ezelőtt.
Ők a 21. századelői reformátusként, protestánsként, keresztyénként is átvehető nagy értékű imakincseknek az őstrezorjait alkották meg. Nyissuk meg együtt ezeket!
A sivatag/puszta-teológia hatalmas lelki tartalékai
Családi könyvtárunk közel 20 ezer kötete között szerény kötésben húzódik meg az a 3 könyves diplomamunka, amit 1979-ben nyújtott be a würzburgi egyetemen egy hallgató. A három kötetben elméletileg és gyakorlatilag, bibliailag és gondolatok, versek egész garmadájával fejtette ki témáját: A sivatag az egzisztenciális szembesülés különös helye. A diplomamunka a 80-as évek végén került hozzám feleségem német nyelvű könyvtárából szellemi „hozományként”.
Azóta sokszor átlapoztam, írásokban, igehirdetésekben idéztem belőlük. Hans-Georg Spangenberger a szerzője. Nagy részletességgel foglalkozik – mintegy prelúdiumaként a pusztai imaremeték lelki életéhez – a puszta/sivatag jelentésével és jelentőségével a Bibliában, Izrael életében.
A puszta a határélmények kincsestára: élet-halál, Isten-ember, remény-reménytelenség, hit-hitetlenség, engedelmesség-lázadás határmezsgyéjén jár az, aki a sivatagban védtelenül kiszolgáltatja magát a rettentő hőségnek, árnyéktalanságnak, a puszta önfenntartó belátásnak, felelősségnek.
A sivatagot úgy jellemzi a szerző, mint az Istennel való találkozás minősített helyét, és ezt igen gazdag bibliai példatárral támasztja alá. Az egyes motívumok taglalásánál ír a sivatagról mint az életellenes veszedelmek terepéről, amit sokan Isten büntetéseként is értelmeznek.
Meg úgy is, mint a megtérésre hívás helyéről, de egyben a választott nép megtartásának helyszínéről és Isten oltalmazó, vezető hűségének az iskolájáról. Ugyanakkor ez a kietlenség a felfokozott olvasztótégelye Izraelnek, hogy a Mózesnek adott törvény által választott néppé gyúrja, formálja őket.
Így jut el a szerző szükségszerűen a sivatagi remeteség kialakulásának idejéig, a Kr. u. 150-170-es évekig. A Római Birodalomban elszenvedett keresztyénüldözések elől, főként Valerianus császár uralma alatt (kb. 260-ig) sok keresztyén választotta menedékhelyül azt a különleges világot, amelyet a Nílust nagy ívben övező kietlen, sziklás, illetve homokos sivatag kínált, Közel-Keleten pedig a szír puszta. Sokaknak a sivatag így a még teljesebb Istenhez fordulás, a szabadság, az Isten-közelség, a szakadatlan imádat és elmélyülés, az Isten-, és önmegtapasztalás valóban minősített helyévé vált.
Felfokozott végváradalomban éltek, kemény és világos küzdelmet vívtak a diabolikus, ördögi világ kísértéseivel. Angyali tisztaságú életre törekedtek, a szív és a belső Isten-látás megtisztítására. Maguk építették házacskáikat, imacellájukat, teljes önfenntartással éltek – gyakran 100-110 évet is. Az eremiták, sivatagi atyák mozgalmának elindítója Egyiptomi Nagy Szent Antal volt (251-356), akinek, illetve követőinek nyitjuk ki most lelki trezorjait.
Öt kristályosodási pont a sivatagi lelkiségben
Több olyan terület van, ahol a pusztai élményvilág kikristályosodott az évszázadok alatt, illetve amelyeken égígérő gondolatépítmények képződtek, öt témakörben. Ezek: a csend, az önismeret, a felebaráthoz fordulás, az Isten-találkozások magaslati őrtüzei, az ima és a cselekvés egysége.
Egyiptomi Szent Nagy Antal trezorjában ilyesféle ima-, és gondolatkincsek között válogathatunk.
„Akinek egészséges az esze, annak feleslegesek a betűk” – ezzel a memória fontosságára utalt, amit a csend, a magány, a zavartalanság élessé tesz, erősít meg. (De jó lenne így edzeni az agyukat a már szinte éjjel-nappal mobiljukba zuhant gyerekeinknek, unokáinknak!)
A keresztyén ember önismeretéhez hozzátartozik képességeinek felmérése és céljainak világos tisztázása. Amikor megvan a cél, meglesz hozzá az elérés eszköze is: „Aki egy vasdarabot kalapál, először döntse el, mit csinál belőle: kaszát, kardot vagy baltát. Így el kell döntenünk, milyen erényt akarunk kovácsolni, vagy hiába fáradozunk”.
105 évesen így summázta életét: „Atyáim útját járom, amint az Írás mondja, mert látom, hogy elhívott az Úr. Légy óvatos, és ne rövidítsd le Isten hosszú szolgálatát. Törekedj arra, hogy megtartsd erős szándékodat, mintha csak most kezdenéd. Ismered a démonokat, akik összeesküvést szőnek ellened, tudod, milyen vadak és milyen tehetetlenek; ezért ne félj tőlük. Legyen Krisztus olyan benned, mint a lehelet, amit belélegzel; bízz benne. Törekedjetek arra, hogy mindig egységben legyetek először az Úrral, hogy halálotok után befogadjon benneteket örök sátorába. Gondolkodj el ezeken a dolgokon, és gondold komolyan őket”.
Az emberek közötti pártos különbségtétel veszedelméről, az emberi ítélkezés fogyatékosságáról és életveszélyes torzulásairól:
„Eljön az idő, amikor az emberek megőrülnek, és amikor meglátnak valakit, aki nem őrült, akkor megtámadják, és ezt mondják: Te őrült vagy, nem vagy olyan, mint mi”.
Élete példája nyomán utódai ezt a fohászt fogalmazták meg és mondogatták Istennek: „Ó, Isten, amint Szentlelked által lehetővé tetted szolgádnak, Antoniusnak, hogy ellenálljon a világ, a test és az ördög kísértésének, add meg nekünk kegyelmet, hogy tiszta szívvel és lélekkel kövessünk téged a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik, egy Isten mindörökkön-örökké. Ámen”.
Az öt lelki kristályosodási pont spirituális aranytartalékaira még visszatérünk a követező mozaikokban, s egyben egészen a 20. század végéig megmutatjuk a lelki szövőszéken szőtt finom gondolatszálakat, abszolút különleges összefüggéseket. Tarts velünk a következőkben is, hogy feltölthesd lelkedet az ünneppel, az ünnepet Szent Lélekkel!
(Békefy Lajos/Felvidék.ma)
