Nem telik már el hét, sőt nap úgy, hogy ne érné provokáció a normális többséget az egyre erőszakosabban nyomuló melegpropagandisták részéről. Ezúttal a pozsonyi várra került ki a szivárványos zászló. Arra a pozsonyi várra, melynek eredeti tulajdonosaival szemben a legcsekélyebb jóindulatot sem kívánják mutatni a tolerancia bajnokai…
A tarka textília azért került ki a vár egyik ablakára, mert a mögötte lévő irodában „dolgozó” Vladimíra Marcinková, az SaS-es képviselői csoport tagja, ráadásul a törvényhozás európai ügyekért felelős bizottságának elnöke egy hipokrita, álszent, hazug lib(a)si. Az apropó pedig az, hogy ma szavaz a parlament arról a törvényjavaslatról, mely
megtiltaná a hasonló provokációkat – azaz a különféle szexuális orientációjú közösségek szimbólumainak kifüggesztését például állami intézmények épületeire.
Marcinková azzal érvelt a nagy múltú pozsonyi vár eme meggyalázása mellett, hogy ezzel is kifejezze szolidaritását azokkal szemben, akik szerinte súlyos hátrányokat szenvednek, hiszen nem részesülhetnek például a házasság intézménye nyújtotta áldásokban. „És még annyi minden mástól is megfosztjuk őket” – írta facebook-os siratófalára a képviselő.
Mindez eddig – leszámítva a történelmi helyszín bemocskolását – aligha lenne különösebben figyelemre méltó s még értjük is, hogy ha már a kormányzás, egyáltalán: az ország felszínen tartása nem megy, akkor az ilyen látványosságok éppenséggel nagyon is kapóra jönnek. Hanem amitől ugrik egy nagyságrendet az ember vérnyomása: a liberális képviselőnő sirámai végén megosztja azt is, milyen Szlovákiát szeretne látni a Gyimesi és társai által elképzelt helyett. „A Gyimesihez hasonló politikusok egy gyűlölködő, fekete-fehér Szlovákia képéről próbálnak meggyőzni bennünket, ahol nem mindenki számára van hely. De ez nem igaz. Mindent meg fogok tenni, hogy bebizonyítsam Önöknek, hogy
Szlovákia egy színes, kedves és toleráns ország.”
Nofene. Még a végén kiderül, hogy suttyomban hatályon kívül helyezték a Beneš-dekrétumokat és nincs többé náci gyökerű kollektív bűnösség, lehet lengetni nemcsak a szivárványost, de a piros-fehér-zöldet is a focimeccseken, és a külügyi államtitkár sem lát nemzetbiztonsági kockázatot saját állampolgáraiban – akik történetesen egy végzetes történelmi hiba folytán kerültek kisebbségi sorba saját szülőföldjükön.
Csakhogy nem hallottuk, hogy Marcinková képviselő asszony valaha is képviselte volna ennek a kisebbségnek a jogos érdekeit, várbeli irodájából pedig ezidáig nem lógott a magyar zászló. Igaz, talán jobb is, ha nem teszi rá a kezét, épp elég már az is, amit a várunkkal művelt…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
