A kormány nem volt hajlandó segítő kezet nyújtani Szlovákia egyetlen alumíniumgyárának, amely az ország felelősségteljesebb gyártói közé tartozik és a foglalkoztatás szempontjából is fontos szerepet tölt be a régióban. Az alumíniumgyártás leállítása Szlovákia számára klímavédelmi szempontból is kontraproduktív. A harmadik világ országaiban működő versenytárs cégek gyakran még a klímavédelemre vonatkozó minimális követelményeket sem teljesítik. Az új autógyártó cég beindítása kapcsán Szlovákia pedig épp az ilyen termékek importjára kényszerül majd.
„Személy szerint nem vagyok híve annak, hogy az üvegházhatású gázkibocsátókat támogassuk, viszont abban is biztos vagyok, hogy a környezetvédelmi célok elérése során sem szabad elszakadnunk a valóságtól. A drasztikus áremelkedés idején indokoltnak tartom a közvetett költségek kárpótlását, ellensúlyozását,” – jelentette ki Sólymos László, a Szövetség OT-elnöke.
A korábbi környezetvédelmi miniszter szerint a felelősség nemcsak a gazdasági tárcát terheli, a környezetvédelmi minisztérium is kudarcot vallott, hiszen annak a kezében van a környezetvédelmi alap, amely az előre nem látható, közvetett költségek kompenzálását is szolgálja.
A tárca a jelenleg érvényes jogszabályok és az uniós ajánlások szerint az alapból a gyártó által a kibocsátási engedélyekért kifizetett összeg 15 százalékának megfelelő kompenzációt biztosíthatott volna.
„Az európai környezetvédelmi politika nem azt tűzte ki célul, hogy a termelést szorítsuk ki az EU-ból, hanem azt, hogy a gyártókat felelősségteljesebb hozzáállásra bírjuk. Sajnos a jelenlegi kormány ezen a területen is csődöt mondott. A támogatás elmaradt, a több mint 600 főt foglalkoztató gyár első körben 300 embert bocsát el, a beszállítók, vagyis további 2500 ember sorsa is bizonytalan” – jelentette ki Sólymos László.
A kormány a Szövetség elnöke szerint is kudarcot vallott
„Az, hogy az infláció, az egekbe szökő árak idején egy ilyen jelentős munkáltató cég 300 alkalmazottól kénytelen megválni, mindenkit rosszul érint. A gyárat, a várost, a régiót, és tulajdonképpen az egész országot. A garamszentkereszti üzem évente 75 millió eurót hozott az államkasszába. Az emberek a munkájukat, az ország pedig ezt a jelentős bevételét veszíti el. A kormánynak nem a koalíciót, hanem a bajba jutott alumíniumgyárat kellene mentenie” – jelentette ki Forró Krisztián.
Sólymos szerint az alumíniumgyárat mindenekelőtt a világjárvány és a háború miatt növekvő energiaárak kényszerítették térdre, a kormánynak, illetve a környezetvédelmi tárcának pedig lett volna lehetősége arra, hogy segítsen.
A termelési kiadások növekedését a minisztériumnak a környezetvédelmi alapból kellett volna ellensúlyoznia.
„A környezetvédelmi tárca számára korábban teljesen világos volt az, hogy a klímaváltozás elleni küzdelemnek is számos aspektusa van, ezeket figyelembe kell venni. Ezért a felelősségteljes vállalatok költségeinek egy részét az Európai Unió ajánlásai szerint kompenzálta. Most pedig mit látunk? Beengedjük a piacra a kibocsátási szabványokat megkerülő „piszkos” alumíniumgyártókat. Az adott régióban pedig több száz családot hozunk lehetetlen élethelyzetbe” – zárta gondolatait Sólymos László.
(Sajtóközlemény)
