A Kármelhegyi Boldogasszony-búcsú Kistapolcsányban a zoboraljai magyarság több évszázados búcsújáróhelye. Nagyszüleink, szüleink tudatában él még a huszadik század ötvenes-hatvanas éveiben a kistapolcsányi búcsúba vonattal, majd az aranyosmaróti állomástól gyalogosan zarándokló zoboraljai falvak magyarságának emléke. A vízmegiek, a hegymegi magyarok, úgy mint a bédi és menyhei hívek akkoriban nagy számban, lobogókkal, zarándokkereszttel vonultak a kistapolcsányi búcsúba.
Mára e falvak magyarsága szinte teljesen asszimilálódott. Igaz, a hetvenes évek elején több faluban a magyar iskolák önkényes bezárását vitte végbe az akkori hatalom. Zoboralja távolabbi falvaiból érkező magyar hívek búcsújárásának ellehetetlenítése érdekében pedig vonatjáratokat szüntetett meg.
A hitélet és az anyanyelven való tanulás lehetőségének néhány évtizedig tartó megcsonkítása nemcsak az említett, de a régió további falvaiban is szinte visszafordíthatatlan hanyatlást okozott. A valaha legendásnak nevezhető kistapolcsányi Kármelhegyi Boldogasszony-búcsú a zoboraljai hívek számára az ezredfordulóra csak a magyar szentmisére szorítkozott.
Ezen hivatott változtatni a Nyitracsehiből származó Patay Péter a Via Mariae – Mária-út Polgári Társulás tagjaként, aki 2015-től évente zoboralji gyalogos zarándoklatot szervez Kistapolcsányba a Kármelhegyi Boldogasszony búcsújáróhelyre, mely a kilenc kilométerre lévő hrussói vártól indul festői erdőség által ölelt úton a kegytemplomhoz.
Jómagam a zarándokcsoporthoz a kistapolcsányi kastélyparkban csatlakoztam. A Rákócziak néhai kastélya melletti parkban vártam a csoportra és Stróbl Alajos park díszét képező Kimúló szarvas című, méltóságteljes, bronzba öntött vadászjelenetét csodáltam, amikor a távolból felhallatszott a Boldogasszony anyánk egyházi himnuszunk. Ebben a színszlovák kisvárosban – ezen a néhai Rákóczi-, majd Habsburg-birtokon, mely az első Csehszlovák Köztársaság elnökének nyári rezidenciája lett – megrendítő élmény egyházi himnuszunk dallamát hallani a zarándokok ajkáról.
Harmincan lehettek. Csatlakoztam a menethez. A kastélyparkban pihenőt tartottak, majd énekelve vonult tovább a csoport a kegytemplomhoz, ahol az ódon hársfák árnyékában végigjártuk a templom melletti keresztutat. Eddigre majd százötvenre emelkedett a résztvevők száma. A keresztút és a szentmise között Patay Pétert, a zoboralji gyalogos zarándoklat szervezőjét kérdeztem a zarándoklatról és a hitélet terén zajló munkásságáról.
„Ez a hetedik évad. 2015-től szervezzük évente, és elmondhatjuk, hogy ezen évek alatt a zarándoklat változatos volt. Volt, amikor a járvány miatt el kellett halasztani, de volt alkalom, amikor több mint százan vettünk részt a zarándoklaton. A résztvevők száma sok mindentől függ, például az időjárástól. Most ennyien jöttünk össze.
Ma 34-en zarándokoltunk gyalogosan a hrussói vártól. De először a zsitvaújfalusi kegyhelyhez mentünk. Ott litánián vettünk részt, majd onnan mentünk a várhoz. Lelki vezetőnk kezdetektől fogva Csámpai Norbert atya, aki a Győri Egyházmegyében működik. Ő kísért végig a mai napon is. Akik részt vettek, testi-lelki feltöltődésen mentek keresztül. Nagyon reméljük, hogy ezt meg fogjuk tudni valósítani a következő években is, mert úgy látom, hogy van rá igény, habár a fiatalabb generáció nehezen tudná elképzelni a gyaloglást.
Én a Mária-út Polgári Társulásban munkálkodom. Mindenki a saját régiójában próbál tenni a zarándokutak szervezése terén.
Itt ebben a régióban ez nem volt, és úgy éreztem, hogy van potenciál, hogy valamilyen formában megtartsuk itt a magyarságot ezen a vonalon is, mert sajnos tudjuk jól, hogy ebben a régióban az iskolák megszűnnek.
Ez kezdetben nem volt egyszerű, mert meg kellett magyarázni az embereknek, miről is szól ez. Mindenki mondta, hogy hallotta a nagyszülőktől, hogy valamikor hogyan zarándokoltak a hívek Kistapolcsányba.
Amikor aztán megvalósult az első, majd a második és harmadik zarándoklat, már könnyebben csatlakoztak az emberek. Vannak, akik évente részt vesznek a zarándoklaton. Lelki vezetőnek felkértem Csámpai Norbi atyát. Ő azt mondta, hogy nagyon szívesen vállalja. Szülei is szintén idejártak zarándokolni egykor. Az atya eljött az elsőre, majd a másodikra és azóta is részt vesz a zarándoklaton.
Mi tehát a gyalogos zarándoklásra fektetjük a hangsúlyt, de volt már olyan zarándoklatunk is, ahol busszal jártuk végig Zoboralja legismertebb kegyhelyeit.
Úgy volt, hogy tavaly ősszel is lesz ilyen zarándoklat, de le kellett fújni a járvány miatt. Idén ősszel újra tervezzük megtartani. Természetesen ezeknek a zarándoklatoknak a spirituális oldala is erős. Van litánia, keresztút, van rózsafüzér és általában mindig szentmisével végződik, zarándokmisével.
Idén már ötödik alkalommal fogjuk megszervezni az 1Úton zarándokutat, amely négy falu, Nyitracsehi, Nagycétény, Berencs és Nagykér zarándoklata. Ez úgynevezett csillagzarándoklat. Mind a négy falu elindul a saját templomától és a nagycétényi hídig zarándokol. Ott egyesülve aztán minden alkalommal más faluba megyünk.
Először Nagycétényben voltunk, másodsor Nyitracsehin, azután a nyitrai Boldogasszony-búcsúba mentünk. Tavaly Berencsen voltunk és az idén szeptember elsején Nagykérre indulunk. Ennek a zarándoklatnak híre kelt és most nagyon sokan vesznek rajta részt.
Idén tervezzük a második Esterházy gyalogos zarándoklatot Bábindalról Alsóbodokra. Szeptember 17-én lesz az Esterházy János temetésének az évfordulója. Most már ez egy nagy kétnapos rendezvény és tavaly beindítottuk a gyalogos zarándoklatot, amely a bábindali templomtól indul az Esterházy János Zarándokközpontba.
Erre szintén jön velünk egy atya. Tavaly Hegyi Péter volt velünk, nagyon remélem, hogy az idén is eljön. És ott is a Zarándokközpont kapujában csatlakoznak azok, akik nem voltak gyalogosan, majd énekszóval bevonulunk és ott zajlanak a további programok.
Minden egyes eseménynek megvan a sajátossága. Sok függ attól, hogy ki a lelki vezető, és hogyan tud felkészülni. Hegyi Péter atya nagyon jól felkészül.
Egyedüli fájdalmam az, hogy nehezebben tudom Gímest, Lédecet megszólítani. A koloniakat már a múltkor megszólítottam. Jöttek volna, de sajnos a járvány miatt nem tudtak csatlakozni. Zséréről vannak, Pogrányból is lennének, de vannak további falvak, melyekből még meg szeretném szólítani a híveket.“
(Jancsó Badacs Károly/Felvidék.ma)
