Anjou Hedvig magyar királyi hercegnő a Magyar Királyságban született 1374. február 18-án. A Magyarországi Hedvig és Lengyelországi Hedvig (Jadwiga Andegaweńska) néven ismert királylány, I. Lajos magyar király és Kotromanić Erzsébet bosnyák hercegnő legifjabb leánya, aki apja 1382-es halálát követően Lengyelország királynője lett, mely az 1399-ben bekövetkezett haláláig tartott. A római katolikus egyház 1997-ben szentté avatta, azóta Szent Hedvig néven is ismert és a tevékeny szeretet apostolaként emlékeznek rá. Emléknapja július 18.
Hitvesétől, Jagelló litván nagyfejedelemtől (a későbbi lengyel királytól) született egyetlen gyermeke Erzsébet Bonifácia királyi hercegnő (aki egy hónapot élt) születését követően hunyt el gyermekágyi lázban. Halálával kihalt az Anjou-ház magyar királyi ága.
Hedviget Lipót ausztriai herceg fia, Vilmos hitvesének szánták. A házassági ígéret szertartását a négyéves Hedvig és a nyolcéves Vilmos között Demeter bíboros, esztergomi érsek végezte. Nagy Lajos Vilmossal együtt a magyar trónra szánta Hedviget, de a király halála után az özvegy Erzsébet királyné és a nemesek az idősebb leányt, Máriát ültették a magyar trónra, Hedviget pedig a lengyel trónra rendelték.
A királylány 1384 őszén érkezett Krakkóba, és október 15-én, védőszentjének, Sziléziai Szent Hedvignek ünnepén koronázta meg a gnieznói érsek. A lengyelek, akik Hedviget királynőjükké választották, Vilmost nem akarták a trónon látni, ezért amikor Jagelló (litvánul Jogaila) litván fejedelem követeket küldött, hogy megkérje Hedvig kezét, szívesen fogadták, főként, mert ígéretet tett arra, hogy vele együtt az egész litván nép megkeresztelkedik és egyesül Lengyelországgal.
A krónikák és a szentté avatása után írt életrajzok természetesen ebben a történelmi helyzetben nem tizenegy esztendős gyermekként ábrázolták a királynőt. Sokkal inkább egy vívódó, tépelődő nő képét jelenítették meg, aki a sorsfordító pillanatban saját boldogságát – és korábbi jegyesének adott szavát – feláldozta Lengyelország érdekeinek oltárán. A Magyar Katolikus Lexikon például így ír a döntés pillanatáról: „…teste-lelke tiltakozott az új házasság ellen, mégis beleegyezését adta, mert Isten akaratát látta benne.”
Jagelló 1386 februárjában testvéreivel és kíséretével együtt megkeresztelkedett Krakkóban. Hedvig a Wawel katedrálisában nyilvánosan visszavonta a gyermekkorában tett házassági ígéretét, majd február 18-án Ulászló felesége lett. Március 4-én Jagellót lengyel királlyá koronázták II. Ulászló néven.
Hedvig uralkodóként jóval többet tett Lengyelországért annál, hogy megfelelő férjet választott. Elérte azt, amit sem a fegyver, sem a törvény nem tudott elérni: a pogány litván fejedelemséget a kereszthez vezette. Mint Litvánia Istentől vezetett apostola gondoskodott az újonnan kereszténnyé vált népről: 1397-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára Prágában.
Az elszakadt Ruténia megtérítéséért is sokat fáradt, fölismerte, hogy csak akkor nyerheti meg őket az egyháznak, ha meghagyják nyelvüket és gazdag szertartásaikat. Ezért a szláv bencéseket kérte, nyissanak Krakkóban novíciátust. Rómában elérte, hogy a pápa, IX. Bonifác engedélyezze a krakkói egyetemen a teológiai fakultás megnyitását. Prágában 1937-ben kollégiumot alapított litván teológusok számára. Biecz városában kórházat építtetett.
Azon túl, hogy tevékenyen részt vett az állam életében, szívén viselte a betegek, árvák, szegények, elesettek sorsát is. Kórházakat látogatott, betegeket ápolt, sokat tett a parasztság nyomorának enyhítéséért. Köztudott volt róla, hogy legszívesebben a kereszt előtt imádkozott. Saját karizmáját „a kereszt balgaságában” foglalta össze. Sok álmatlan éjszakát töltött a Wawel fekete feszülete előtt, hogy mindent alaposan átgondoljon és világosságot merítsen elgondolásaihoz. „Fac quod vides” – hallotta Jézustól, vagyis: „Tedd, amit látsz! Figyelj engem, szemléld az én megfeszített szeretetemet, és tudni fogod, mit tégy.”
A királynő a szentség hírében halt meg 1399. július 17-én, 25 évesen. A Wawel-katedrálisban temették el. Az ország kormányzásában és magánéletében egyaránt megfelelt a kor nőideáljának, így nem meglepő, hogy tragikus halála után negyedszázaddal már kezdeményezték boldoggá avatását. A procedúra végül évszázadokon át, egészen II. János Pál pápa pontifikátusáig húzódott, aki 1979-ben boldoggá, majd 1997-ben szentté avatta Hedviget.
II. János Pál a szentté avatási szertartáson ezeket a szavakat mondta:
„Sokat vártál Hedvig, erre az ünnepi napra. Majdnem hatszáz év múlt el halálod óta, mely fiatalon ért. Az egész nemzet szeretete övezett téged, aki a jagellói idők kezdetén állsz, te, az uralkodóház alapítója, te a Jagelló Egyetem megújítója. Sokat vártál szentté avatásod napjára, arra a napra, amikor az egyház ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy az ő hagyományos méretében szent patrónája vagy Lengyelországnak. Annak a Lengyelországnak, mely közreműködésed által Litvániával és Ruténfölddel egyesült, így Magyarországon kívül, e három nemzet köztársaságának is védőszentje vagy…”
Linas Linkevičius, a Litván Köztársaság külügyminisztere 2013. október 30-án avatta fel a „Hedvig és Jagelló” elnevezésű szoborcsoportot a budai Várban, a Bécsi kapu mellett található Európa-ligetben. Az alkotást Erdő Péter bíboros áldotta meg. Az emlékmű alkotója Dalia Matulaitė neves litván szobrászművész.
2015. június 25-én Székely János püspök szentmisét mutatott be a krakkói Szent II. János Pál-templomban. A szentmisén Pápai Lajos győri megyéspüspök és Stanisław Dziwisz bíboros, krakkói érsek a nemzeti egyházak képviselőiként ünnepélyesen egymásnak ajándékozták Szent László és Szent Hedvig ereklyéit.
Palánki Ferenc egri segédpüspök ugyanezen év július 18-án Szent Hedvig ereklyéjét helyezte el a diósgyőri vár kápolnájában, amelyet 2014-ben szenteltek fel Szent Hedvig magyar királylány és lengyel királynő tiszteletére. A csontereklye Stanisław Dziwisz krakkói érsek, bíboros jóvoltából érkezett Krakkóból Diósgyőrbe, ahol a várkápolna oltárában található ereklyetartóba került.
Vörösmarty Mihály a Hedvig című költeményében (1829) énekelte meg a királynő legendáját. A csodaszép Vörösmarty-mese Gábor angyal küldetéséről vall, „mely az égből jő s az égig ér.” S melyben a legkisebb teremtmény, egy pici hangya is elfér, s amelyet nem zúzhat össze a rázuhanó kő sem, ha Isten úgy akarja.
S ím király leánya Hedvig ott ült
Ifjusága hajnalköntösében,
S rózsafelhők arci, szép hajának
Gyenge fodra barna köd valának,
S minden, ami kellem és gyönyör van,
Harcban állott termetén, vonásin;
S a szemérem diadalma rajtok
Mint királyné ünnepelt szelíden.
(Vörösmarti Mihály Hedvig, részlet)
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
Forrás: Wikipédia, Magyar Kurír
