A Szövetség a Közös Célokért társulás hagyományosan idén is képviselte magát a Gombaszögi Nyári Táborban. A hagyományos témák mellett – tájékoztatás és civil szervetek bemutatkozása – a társadalmi érzékenyítés lehetőségeit egy kerekasztal-beszélgetés során vizsgálták, Tamponkampány tabuk nélkül címmel.
Hideghéthy Andrea, a Felvidék.ma felelős kiadója a menstruációs szegénység témakörének a kibontását egy mottóval indította: „A gondolatok akkor kezdenek élni, ha beszélnek róluk.”
Felvezetésében kifejtette: A menstruációs szegénység egy olyan téma, amelynek életben tartása amiatt fontos, mert nagyon sok tabu övezi. Maga a havi ciklus és a hozzá kötődő anyagi nehézségek olyan szégyenérzetet generálnak, ami miatt nagyon nehéz átlátni egy-egy ország viszonylatában, hogy hány nőt, lányt érint a probléma. Azt azonban az európai szociológiai vizsgálatok igazolják, hogy 10–30%-a is lehet azoknak a hátrányos helyzetben élő nőknek az aránya, akik nem tudják megvásárolni, vagy nem férnek hozzá, illetve más gazdaságilag olcsóbb módon helyettesítik ezeket a termékeket.
A felvezetést követően a rendezvény moderátoraként először Bauer Ildikóhoz, a Szövetség Nőtagozatának alelnökéhez fordult kérdéseivel: honnan jött az ötlet és miért volt fontos a menstruációs szegénységgel foglalkozni?
„Erről a témáról nagyon keveset beszélünk, holott sokan vannak még mindig, akik magát a menstruáció szót is nehezen mondják ki. A menstruációs szegénység és a kampány ötletét Magyarországon már működő „Nem luxustáska” mozgalom adta. A mozgalom célja, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a menstruációs eszközök beszerzése sokak számára bizony luxust jelenthet. A mi kampányunk onnan indult, hogy egy felvidéki csoport segíteni szeretett volna ennek a mozgalomnak. Mivel a Felvidéken is adott ennek a célcsoportja, ezért itt szerettünk volna segíteni. Akkor alakult meg a nőtagozat és én felvetettem a hölgyeknek ezt a témát. Mindenki azt mondta, hogy ezt el kell kezdeni és innen indult maga a kampány. Ehhez csatlakozott a Szövetség a Közös Célokért irodahálózata, ahol gyűjtőpontokat alakítottunk ki, és így az ország területén több mint ötven helyszínt tudtunk létrehozni. Az volt a cél, hogy segítsünk és a rászorulóknak eljuttassuk az összegyűjtött csomagokat” – mondta el Bauer Ildikó.
Gergely Papp Adrianna, a Szövetség Nőtagozatának elnöke arra a kérdésre, hogy politikai szempontból vállalható volt-e ez a téma, elmondta, amikor felvetődött ez a kérdés, azonnal igent mondott, nem volt túl sok idő azon gondolkodni, hogy ez politika vagy nem politika, ugyanis nőként nőknek szerettek volna segíteni. „Azt szerettük volna, ha látják párttársaink, támogatóink, hogy vannak közös céljaink és azokat meg tudjuk valósítani. Most visszagondolva, a következő évben civil szervezeteken keresztül kezdenénk el az adománygyűjtést, hiszen az bebizonyosodott, hogy a politikai tagozatnak elsősorban azon a téren kellene működnie, ahol a civil szervezetek nem tudnak és feltérképezni más országokat, hogy mi, hol működik és a jó megoldásokat behozni Szlovákiába is. Azért azt is tudatosítani kell, hogy itt, a Felvidéken nem élünk olyan luxusban, hogy van, aki csak politizál, van, aki csak civil szférában dolgozik és van, aki csak vállalkozik. A legtöbb politikusnak van valamilyen civil elköteleződése is és közösséget is építünk.”
Arra a kérdésre, hogy elég-e egy politikai megszólítás, elég-e egy civil kezdeményezés és hogyan lehet egy kampányt továbbgondolni, hogy történt ez a Rozsnyói járásban, Beke Beáta, a Pro Le-Ti elnöke válaszolt. „Mikor elindult ez a kampány, fontos volt a tabuból kilépés. Tudatosítani kell, hogy egy leszakadt régióban vagyunk. A járásban több mint kétezer szociálisan rászoruló egyén él, ebből 1193 nő. Egy ilyen elszegényedett régióban, ahol többségben minibálbérért dolgozunk, belegondoltam, helyes-e, hogy a szegénytől kérjek a még szegényebbnek. Az előző évek tapasztalataiból kiindulva a járásban működő egyik legnagyobb munkáltató gyárnak írtam egy levelet, amiben felhívtam a figyelmüket erre a kampányra. Negyven doboznyi tisztasági betétet kaptunk. Szerintem a továbbiakban úgy kellene működni, hogy a nagyobb cégeket szólítsuk meg, nemcsak higiéniai, hanem kozmetikai termékeket gyártó cégeket is. Ugyanakkor fontos a nyilvánosságra hozás, fontos, hogy olvassanak az emberek erről a témáról. Szlovákiában nincs átfogó megoldás a menstruációs szegénységben élők támogatására. Mi a témát továbbgondolva elmentünk az iskolákba a fiatal végzős lányokkal beszélgetni. Itt lép be a politika, hogy erre egy átfogó programot kellene kidolgozni, bemutatni és hangot adni neki.”
Sonkolyné Mede Csilla mentálhigiénés szakembert, jogászt a Pro Le-Ti és a SZAKC közös szakmai egyeztetését követően Hideghéthy Andrea kérte fel a kidolgozott projektben való közreműködésre. A projekt elemei szerint az alapiskolák igazgatóival történt egyeztetést követően, a menstruációs termékeket tartalmazó csomagokat egy szakember adja át a lányoknak egy interaktív felvilágosító óra keretében.
A szakember a terepen tapasztalt élményeiről beszélt: A Rozsnyói járásban a magyar tannyelvű iskolákba járó lányokat egy foglalkozás keretén belül próbáltam a témában megszólítani. Természetesen a beszélgetések elején nem volt könnyű a korlátokat legyőzni. A játékos feladatok azonban feloldották a lányokat és komoly nehézségről, problémákról is beszámoltak, amelyek az életüknek ebben az érzékeny szakaszában a tájékozatlanság miatt leginkább a szégyenérzetüket erősíti.”
Sonkolyné Mede Csilla kifejezte köszönetét a szervezőknek és a kezdeményezőknek, hiszen véleménye szerint a felvidéki magyar gyerekeket minden témában meg kell szólítani, amely az életük minőségének a jobbításához járul hozzá.
Végezetül a résztvevők köszönetüket fejezték ki az adományozóknak, az önkénteseknek az adományokért és a munkájukért. Beszéltek a regionális problémákról, a kampány folytatásáról, az egyéb szervezetek és szakemberek bevonásáról, illetve a felmerülő hibák kiküszöböléséről, valamint a medializáció fontosságáról, hiszen az adományozó szeretné látni annak a visszaigazolását, hogy célba ért az adománya.
Az információs nap keretében Mag Fodor Enikő, a Tompa Központ vezetője tartott előadást a civil kapcsolati háló fontosságáról és a fiatalok bevonásáról a civil szervezeti világba. Gömörben generációs váltás volt az ifjúsági szervezetek vezetésében. Bebizonyosodott, hogy a fiatalok is össze tudják fogni a közösséget, az idősebb generáció pedig a tapasztalatai átadásával segíti őket.
A központ létrehozását az motiválta, hogy a fiatalok az ötleteiket nem tudták megvalósítani, mivel nem voltak meg a lehetőségeik a pályázatíráshoz és elképzeléseik megvalósításához. A Tompa Központ lehetőséget biztosít a szervezeteknek, hogy ha jogi, könyvelői és pályázati tanácsadásra van szükségük, biztosítja azt. Eredményes a munkájuk, mert a fiatalokat motiválni, segíteni tudják, hogy olyan kapcsolati tőkére tegyenek szert, ami hozzájárulhat, hogy a fiatal itthon maradjon és itthon vállalkozzon, dolgozzon. „Azért is vagyunk, hogy ezeket az ifjúsági szervezeteket tehermentesítsük a papírmunka alól és így ők a kreativitásukkal megvalósíthassák terveiket, a központ pedig segítséget nyújt nekik a pályázati és elszámolási adminisztrációban” – tudhattuk meg Enikőtől.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
