Legalábbis ezt állítják egybehangzóan azok a csapatkapitányok és versenyzők, akikkel elutazásuk előtt sikerült beszélnünk az augusztus első hétvégéjén véget ért 37. Vitorlázórepülő Világbajnokság ünnepélyes záróeseményén.
Mint ismeretes, a kéthetes viadalon huszonöt ország 102 pilótája, illetve 83 vitorlázógép repült – Európa szinte minden országából érkeztek versenyzők, de Ausztráliából, az Egyesült Államokból, Dél-Afrikából és Japánból is indultak pilóták. A világ legjobbjai 3 osztályban, 18 méteres, 20 méteres kétüléses és szabadosztályban versenyeztek.
A 18 méteres kategóriában a valaha látott egyik legerősebb mezőny állt rajthoz, az indulók között több, mint húsz olyan versenyző szerepelt, akik már álltak világ-, illetve Európa-bajnokság dobogóján.
A csapadékmentes, extrém száraz és meleg levegő kifejezetten kedvez a vitorlázórepülésnek, vagyis Szegeden a gépeket és a pilótákat az ideálishoz közeli időjárási körülmények várták. Egy ilyen héthetes versenyen jellemzően 6–8 versenyszámot tudnak teljesíteni (a nyolc már kifejezetten jónak számít), de Szegeden most 10 alkalommal tudtak úgy felszállni a gépek, hogy érvényes, pontozható gyakorlatot mutattak be a gépek és a pilótáik.
Nem is akármilyen számokat produkáltak: több olyan eredmény is született, amelyről eddig azt gondolták a szakemberek, hogy csak Ausztráliában és Texasban lehetséges megvalósítani. 5 gyakorló edzésnapot követően, 10 versenyszámban születtek meg az eredmények, és ha a gépek által a feladatok teljesítése során, motor nélkül megtett távolságokat összeadjuk, az több, mint a közepes Föld–Hold távolság. Ezt a távolságot a világ legjobb pilótái, hazánk légterében a világ legjobb vitorlázórepülő-gépeivel 150 km/h körüli átlagsebességgel repülték, a leggyorsabb pilóta az egyik hosszú feladatot több, mint 164 km/h-val teljesítette. A 7. versenyszámban 750 km feletti távolságokon mérte össze tudását két géposztály is.
A magyar csapat ezúttal a középmezőnyben végzett, de mentségükre szolgáljon, hogy a hazai pilóták nem „csak” repültek, hanem a szervezés is az ő feladatuk volt.
Ezzel együtt Szabó Péter elnyerte az FAI egyik különdíját – a Robert Kronfeld Cup vándordíjat –, amelyet az a versenyző kapja meg a szabadosztályban rendezett világbajnokságokon, aki a leghosszabb feladattávolságot teljesíti. 20 méteres kétüléses osztályban Tamás Ferenc és Korom Attila a napi (futam) eredményben többször is állt dobogón, végül pedig összesítésben az előkelő 10. helyet érték el.
A szervező Magyar Vitorlázórepülő Szövetség és a Repülő és Légisport Szövetség hosszú hónapokon keresztül dolgozott annak érdekében – együttműködve a honvédséggel és a HungaroControl szakembereivel – hogy ez a kéthetes jelentős sportdiplomáciai siker megvalósuljon.
Gyöngyösi András Zénó, a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség elnöke szerint: „Hónapokon keresztül dolgozott több tucat önkéntes azért, hogy megmutassuk a világnak, képesek vagyunk egy világszínvonalú vb megszervezésére. Aki kilátogatott a versenyre – azt látta, hogy ez egy olyan közösség, amelynek a tagjai valóban szívüket-lelküket beletették a szervezésbe és a versenyzésbe, és ennek meg is lett az eredménye.”
Cziráky Gergő két hétig a reptéren sátorozott, hogy kamerájával elcsíphesse a legjobb pillanatokat. Saját bevallása szerint nem sokat aludt, de mindenhol ott akart lenni: a vitorlázógépe hajnali startjánál, a készülődésnél, a csapatok taktikai megbeszélésénél. Ő így látta a versenyt: „Ezt senki sem a pénzért csinálja, de a jó értelemben vett dicsőség igenis számít. Mindenki ismeri a többi versenyzőt, de attól még kőkeményen küzdöttek a pontokért. Ha valaki megnézi az eredménytáblázatot, láthatja, hogy néha csak nüanszok döntöttek. Jó volt látni ezt a közösséget és megtiszteltetés, hogy két hétig én is a részese lehettem.”
Szabó Péter, főszervező, válogatott kerettag, a Repülő és Légisport Szövetség alelnöke ehhez azt tette hozzá, hogy „volt pár olyan akadály, amelynek leküzdésébe szó szerint beleizzadtunk, de azt gondolom, hogy megérte. Nem sok olyan esemény adódik az ember életében, mint az, hogy szervezője és résztvevője is legyen egy vb-nek. Azt gondolom, hogy erről a szegedi két hétről még sokáig fogunk beszélni.”
Részletes eredmények itt olvashatóak.
(Sajtóközlemény)
