A takaros település, – amely Fülek és Losonc között fekszik félúton, – amolyan körforgalmas, virágos kis terén áll az iskola. Amíg leparkolok és teszek egy rövid sétát a templom körül, csak magyar szót hallok a faluban. Nekem, az ismeretlennek is magyarul köszönnek az utcán a helyiek, ritka szokásjog ez már a Losonci járásban, hogy az első számú köznyelv a magyar és egyben íratlan helyi szabály, a természetes magyar szóhasználat.
A tanári szobában már a holnapi napra készülődnek, de Hajdók Hajnalka igazgató asszony, régi ismerősként szívélyesen fogad és egy jó kis délutáni, agyfrissítő kávéval kínál, és a rövid egyeztetésünk során kiderül, hogy ő egyben az SZMPSZ területi elnöke. Rögtön bele is vágunk a közepébe.
Egyfajta együttműködési szerződése van az iskolának úgy a losonci magyar iskolával, mint a fülekivel, abból a célból, hogy a tanulóik számára biztosítsák a továbblépését bármelyik felső tagozattal rendelkező iskolába.
Érdekes státusa van az iskolának, mert de jure szlovák és magyar tanítási nyelvű az iskola, de facto a szlovák iskola nem működik évek óta a látogatottság folyamatos csökkenése miatt. A falu „központi”, azaz egyetlen óvodája viszont szlovák nyelvű óvoda, ahonnan évenként átlagosan az ovisok fele jön át a magyar iskolába.
Mindez a helyzet azért állhat így fenn, mert maga Fülekkovácsi három településből áll: Fülekkovácsi, amely nagyrészt magyar nemzetiségű lakossággal rendelkezik, és további két csatolt kistelepülésből, Fülekkelecsényből, ahol kevert a lakosság, illetve Kurtányból, ahol pedig nagy részben szlovák ajkú a lakosság. Ebből kifolyólag tehát az óvodába járó kurtányi és kelecsényi ovisok túlnyomó többségét a füleki szlovák iskolákba viszik el a szüleik.
A lényeg tehát, hogy a három településből álló önkormányzat 1-4. évfolyamokat magában foglaló magyar iskolájában jelenleg 20 tanuló van, de ez az év egy „böjtös” év, ezt ki kell ennyi gyerekkel bírniuk, mert eddig mindig több tanulója volt az iskolának, tavaly 24.
Mi vagyunk az az iskola, amelyik megfogja és megtartja az itteni romákat, mert nálunk rendszerre, rendre tanítjuk a gyerekekkel együtt a családokat is.
Sokszor vagyunk egy személyben pszichológusok, orvosok, szociális szakemberek, anyukák, apukák a gyerekek számára, de csak ilyen többletmunkával tudunk közösen eredményeket elérni, és a folyamatos iskolalátogatás, sőt az iskola megszeretése a gyerekek részéről, már hatalmas eredménynek számít.
Vannak olyan esetek is minden évben, hogy vegyes nyelvű családból magyar iskolába hozzák a gyereket, még akkor is, ha a gyerek anyanyelve történetesen szlovák, mert hiszen az egész család magyarul beszél, tehát ilyen esetben az anyuka alkalmazkodik a többséghez. A magyar iskolának három alkalmazottja van, két tanító és egy nevelő néni.
Közben bekopog az új katolikus pap, aki az igazgatónőt keresi. Az új pap „természetesen” szlovák…
Persze a szakmai és egyéb lelki munkához eszközök is kellenek, az iskola igyekszik pályázni, most is sikerült a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által 10 tabletet vásárolni a nebulóknak. Igyekszünk mindenhová eljuttatni a gyerekeket, soha nem kérünk anyagi hozzájárulást a szülőktől, minden kirándulás, tábor ingyen van a gyerekeknek. Például a Covid előtti „békebeli” időszakban, a losonci Kármán József Alapiskola többször hívta közös programokba az iskola diákjait, volt közös mozizás és más kulturális program is, Csúsz Péter igazgató invitálására.
Itt kapcsolódunk vissza Hajnalka SZMPSZ elnöki pozíciójához, illetve az abból adódó szakmai éleslátásához, mert fokozatosan tudatosította, hogy mennyire fontos a járás falusi magyar kisiskoláinak az összefogása, együttműködése.
Ebből kiindulva kialakítottak egy nagyon jó együttműködési formát a Bénán, Sávolyban és Csomán működő, hasonló magyar kisiskolákkal.
A négy iskola együtt szervezi a természetiskolákat, a kirándulásokat, közös rendezvényeket és a többi hasonló kisiskola, látva a pozitív hozadékát az együttműködésnek, szeretne csatlakozni a kezdeményezéshez, ami nagyszerű dolog, csak az már komolyabb logisztikai szervezést és szakmai kapacitást igényel, de ez a jövő kihívása, hogy senki ne maradjon ki egy ilyen együttműködésből, szövetségből.
Ebben a négy iskolában a tavalyi évvégén szerveztek egy nagy közös szintfelmérőt, összemérték a tudásukat minden tantárgyból, de inkább játékosabb formában történt mindez. Aztán volt a pedagógusok számára egy pszichológus által vezetett szakmai nap, amelynek témája a kiégés, mint reális veszély volt.
A negyedik osztály után a tanulók nagyjából fele-fele arányban mennek tovább Losoncra és Fülekre, általában személyes benyomások alapján döntik el a szülők a felső tagozatos iskolaválasztást.
A sikerekről szólva büszkén említi az igazgató asszony, hogy a közelmúltban, a Miénk a város címet viselő versenyben az iskola tanulójának köszönhetően játéksarkot nyertek, amelyet Czimbalmosné Molnár Éva, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Felvidékért felelős főosztályvezető asszonya adta át személyesen a gyerekeknek.
Hajnalka egy nagyon fontos gondolatsorral zárja a beszélgetésünket:
egy vidéki tanítónak kétszer annyit kell teljesíteni ugyanazért az eredményért, mint egy városi pedagógusnak, és sokszor feleannyi megbecsülést kap…
Amikor befejezzük a beszélgetésünket már három óra is elmúlt, miközben a munkaidő fél kettőkor befejeződött, de nem miattam maradtak ma az iskolában plusz másfél órát, hanem ez egy bevett szokás náluk, ugyanis ez nem egy munkahely, hanem egy hivatásnak otthont adó kisiskola, amely a második otthona a gyerekeknek, a szülőknek és a tanító néniknek egyaránt.
A fülekkovácsi iskola egy családi típusú oktatási intézmény, ide be lehet kopogni bármikor a család összes bajával, és ez így van jól – mondja mosolyogva Hajdók Hajnalka.
Visz a kocsim hazafelé az Ipoly völgyében, és azon gondolkodom, hogy mennyi ilyen hősünk van széles e vidéken, akik csendes harcosként vívnak napi, teremtő küzdelmet a megmaradásunkért és őket nem látjuk viszont naponta a hírekben vagy a plakátokon, pedig ők az igazi hőseink.
Ilyen fontos végvár Fülekkovácsiban is a magyar kisiskola a három tanító nénivel és a hadra fogható diákseregükkel együtt.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
