Az aradi vértanúk az a tizenhárom magyar honvédtiszt (12 tábornok és 1 ezredes), akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. A vértanúkról nemcsak Magyarországon emlékeznek meg: a hagyományt a felvidéki magyarság is őrzi és gyakorolja.
Főhajtás az aradi vértanúk emléke előtt Perbetén
Perbete Község Önkormányzata és a Csemadok Perbetei Alapszervezete 2022. október 6-án mécsesgyújtással egybekötött megemlékezést szervezett a Pándy Lajos Művelődési Ház melletti parkban.
“Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.
És halálommal is szolgálni fogok.
Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.”
(Aulich Lajos)
Szabó Edit, a Perbetei Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatónője Aulich Lajos vezérőrnagy és hadügyminiszter utolsó szavaival nyitotta meg az emlékműsort. Köszöntötte a község vezetőségének, szervezeteinek, vallási és oktatási intézményeinek megjelent képviselőit, valamint a meghívott vendégeket. Jelenlétével megtisztelte a rendezvényt Becse Norbert, a Szövetség Nyitra megyei képviselője és Zink Vass Nóra, a Szövetség megyei képviselőjelöltje.
Majd felcsendült a Szózat az Árvalányhaj Népdalkör előadásában. Becse Norbert megemlékező beszédében kiemelte a honvédtábornokok bátor kiállását, hazaszeretetét, s a szabadság iránti elhivatottságát. Az októberi est a Perbetei Magyar Tannyelvű Alapiskola felső tagozatos tanulói emlékműsorával folytatódott. Műsorukban, amelyet Tóth Péter, az alapiskola pedagógusa készített, versekkel, emlékiratok részleteivel idézték fel az 1849 őszén történteket és a vértanúk alakját. A zárszóban elhangzott, hogy nemzeti ünnepeink, emléknapjaink együttes megünneplése összetartozásunk jelképe, és például szolgál a fiatalabb generációknak úgy, ahogy az aradi hősök is példaképpé váltak. A Himnusz elhangzását követően az emlékezők mécsest gyújtottak a vértanúk tablója előtt. (Tárnok Katalin)
***
Az aradi vértanúk emléknapja – megemlékezés Vízkeleten
A magyar nemzet gyásznapján, október 6-án Vízkeleten szentmisén emlékeztünk meg az aradi vértanúk kivégzésének 173. évfordulójáról, majd közös ünnepi emlékműsorral tisztelegtünk hősiességük és emberi nagyságuk előtt.
A délelőtti órákban a Vízkeleti Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola kisdiákjai pedagógusaik kíséretében a művelődési ház előtti kopjafánál koszorút helyeztek el, és emlékeztek mindazokra, akik életüket áldozták a magyar szabadságért.
Az ünnepi szentmisét a helyi Szent Anna-templomban Szlávik Antal lelkiatya celebrálta a szabadságharc leverése utáni kegyetlen megtorlások áldozatainak lelki üdvösségéért. Sokéves hagyományt követve az idén a kilencedik vértanú, a nagyváradi születésű Nagysándor József életét mutatta be, és méltatta hadtestének hősies helytállását a sokszor többszörös túlerőben lévő császári és cári csapatokkal szemben.
A magyar honvédtábornok seregével részt vett a Felvidék területén zajlott harcokban is. Kötél általi halálra ítéltetve „Éljen a haza!” kiáltással az ajkán halt meg.
A szentmise után a megemlékezés ünnepi emlékműsorral folytatódott a kultúrház előtti kopjafánál, a Szövetség helyi szervezete képviseletében Kubík Roland elnök mondott ünnepi beszédet. A műsor keretein belül méltató szavakkal, szavalatokkal emlékeztünk meg többek között a „Magyar Golgotán” kivégzett 17 aradi vértanúról, a Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnökről, a 13 pozsonyi vértanúról, s mindazokról, akik Damjanich János honvédtiszt szavait idézve „nem féltek a haláltól, mert ezerszer néztek szemeibe”.
Koszorúzással, gyertyagyújtással és főhajtással tisztelegtek a vértanúhalált halt hősök előtt Vízkelet Község Önkormányzata, a Csemadok Galántai Területi Választmánya, a Csemadok Vízkeleti Alapszervezete, a Vízkeleti Önkéntes Tűzoltók, a Szövetség és a helyi egyháztanács képviselői a vízkeleti ministránsok és fiatalok társaságában. Az ünnepi megemlékezés – mint fohász, mint magyar közösségünk és identitásunk megtartó ereje – a Szózat közös eléneklésével zárult, én pedig zárom soraimat József Attila fohászával: „adj emberséget az embernek. Adj magyarságot a magyarnak.” (Marafkó Mónika)
***
Fáklyás megemlékezés a szőgyéni Szent Mihály-templomkertben
Szőgyénben, a 32. számú Szent Mihály cserkészcsapat, az ősi templom helyén, a Szent Mihály-romtemplom parkjában emlékezett az aradi vértanúkra Svajcer Antónia csapatparancsnok vezetésével. A cserkészekhez csatlakozott Farkas Zsolt esperes-plébános és más emlékezők. A cserkészek imával és a cserkészinduló eléneklésével nyitották meg az ünnepi estet, majd felidézték a magyar történelemnek azt a két évét – az 1848-49-es esztendőt – melyre emlékezni méltón kell dicsőségében és veszteségében egyaránt. A második világháborúban elpusztult magyarszőgyéni Szent Mihály-templom romjait körülölelő kálvária tizennégy állomása – mely Jézus Krisztus keresztútját jeleníti meg – szolgált a tizennégy vértanú emlékének.
„A tizennégyes szám jelenlétével Krisztus értünk vállalt kínszenvedésére, annak állomásaira emlékezhetünk, itt, őseink szakrális helyén, a Szent Mihály tiszteletére emelt hajdani templom romjainál, mely fontos helyet foglal el a közel harminc éve működő csapatunk életében, hiszen az arkangyalt választottuk csapatunk névadójául. Ez a tizennégyes szám megegyezik az Aradon vértanúhalált halt honvédtábornokok és a Pesten kivégzett első alkotmányos miniszterelnök számával. Ezzel a számunkra jelentős, közös számmal kötöttük egybe a mai emlékezést, amikor kihelyeztük a vértanúk képeit a Krisztus Urunk kínszenvedéseit ábrázoló stációk elé.”
– mondta köszöntőjében Svajcer Antónia.
A cserkészek megállva egy-egy állomásnál, felidézték a vértanúk küldetését, tisztségeit, részleteket olvastak fel a búcsúleveleikből, elhangzottak az utolsó üzeneteik, melyet örökül hagytak az utókornak. A fáklyás felvonulás után a csapat tagjai megkoszorúzták a cserkészkopjafát, melyen nemzeti és keresztény jelképek őrzik a cserkészek értékrendjét. Zsolt atya – aki maga is cserkész – imádkozott az aradi vértanúk lelki üdvéért, és mindazokért, akik vérüket hullatták, életüket áldozták a magyar szabadságért. Bátorságuk, becsületük és Istenbe vetett hitük példaként fénylik 173 év távlatából, mert szívük Krisztusé volt, életük a magyar nemzeté. Az emlékezés a nemzeti imádság és az esti himnusz eléneklésével zárult. (Berényi Kornélia)
***
A haza él! – Dunaszerdahelyi megemlékezés a magyarság gyásznapján
A magyarság sorsát máig meghatározó történelmi esemény tragikus végkifejletére emlékeztek Dunaszerdahelyen, október 6-án. Fejet hajtottak a 13 aradi vértanú emléke előtt, akiket a fegyverletétel után nemegészen két hónappal kivégeztek.
Dr. Hájos Zoltán Dunaszerdahely város polgármestere és Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára mondott a gyásznapon beszédet.
Dr. Hájos Zoltán kiemelte, hogy a megemlékezésen való részvétellel kifejezzük, hogy mi itt a Felvidéken, Dunaszerdahelyen a magyar nemzet részének tekintjük magunkat. Együtt emlékezünk nemzettársainkkal az egész Kárpát-medencében. Felhívta az emlékezők figyelmét arra, hogy erősítsék közösségeiket, nemzeti identitásukat azért, hogy könnyebben ellen tudjanak állni az asszimilációnak és a közösségromboló hatásoknak.
Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára beszédében feltette a kérdést: Lehet-e ünnepnek nevezni a gyásznapot? Majd igennel válaszolt, hiszen – mint mondta – a vértanúk vágya teljesült: a haza él és az igazságot a vértanúk ügyében is kimondták. Azoknak, akik kivégeztették a szabadságharcosokat, még a saját idejükben szembe kellett nézniük a világ ítéletével. Az eseményről bővebben ITT olvashatnak. (HA)
***
Az aradi vértanúkra és a komáromi vár hőseire emlékeztek
Komáromban délután ötkor Klapka tábornok szobránál a Concordia Vegyeskar közreműködésével, Stubendek István karnagy vezényletével, a Szózat eléneklésével vette kezdetét az aradi vértanúkra való megemlékezés. Panyi Ágota, az ÉS Polgári Társulás amatőr színésze előadásában elhangzott Ady Endre Október 6. című verse.
A Csemadok Komáromi Alapszervezete által szervezett megemlékezésen Szabó Beáta, a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola magyar szakos tanára mondott beszédet.
Idézte Petőfi Sándor utolsó versét, mely már 1849 nyarán előrevetítette a szabadságharc tragikus végét. Ugyancsak megemlékezett Klapkáról, a komáromi vár és honvédei kitartásáról, mely a világosi fegyverletétel után hónapokkal később következett be: Komáromban egész Európában utolsóként tették le a fegyvert az 1848-49-es forradalmi hullám harcosai közül. Szabó Beáta kiemelte: az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, áldozatuk jelképpé magasztosult.
„Jelképei ők a nemzeti szabadságáért hozott áldozatnak, a nemzetiségi különbségekkel nem foglalkozó, soknemzetiségű ország hazafias összefogásának” – mondta, felsorolva a vértanúhalált halt aradi hősök nevét és nemzetiségét.
A hős Klapka szobrának koszorúzását követően a megemlékezők elénekelték a Himnuszt, majd a térről átsétáltak a közeli Anglia parkba, ahol az aradi vértanúk 2004-ben, közadakozásból emelt emlékoszlopánál Szénássy Tímea, a Jókai Közművelődési és Műzeum Egyesület elnökségi tagja mondott beszédet. Közreműködött Ozsvald Dávid, a Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola tanára és diákja, Sárkány Viktória.
A megemlékezést követően az egyházi, a civil és a politikai szervezetek mellett koszorúztak a város, a városi és a megyei fenntartású intézmények képviselői. Az aradi vértanúkra való megemlékezés a Szózat eléneklésével ért véget.
(Szalai Erika)
***
Mit üzennek a mai fiataloknak az aradi vértanúk?
Mit „üzennek” nekünk az aradi vértanúk? – Ezt a kérdést boncolgatták a Csongrády Lajos Alapiskola 8. és 9. osztályos tanulói azon a rendhagyó történelemórán, mellyel az aradi vértanúk emlékét idézték fel Nothart Erika igazgatóhelyettes vezetésével.
A diákok a Hit (meggyőződés), a Szabadság (függetlenség), az Ellenség, a Célkitűzés, az Áldozat (áldozatkészség) és a Vértanú (mártír) című témaköröket boncolgatták.
A csoportos munka során tartalmat kaptak azok a fogalmak, amelyek az élet fontos részei voltak a történelem sorsfordító eseményeinél, és amelyek ugyanolyan fontosak a mai időben is ahhoz, hogy céltudatosan, becsülettel és helytállással lehessen élni, tartással és hűséggel küzdeni a célokért, leküzdve az akadályokat és a nehézségeket.
A rendhagyó óra következő részében a nemes tulajdonságokat rávetítették az 1848-49-es eseményekre, melynek folyamán érthetővé vált a hősök bátor helytállása, áldozatvállalása, melyet a magyar szabadság, a nemzet és a haza érdekében tettek, és amelyet egészen a vértanúságig megtartottak.
Végezetül a feltártak fényében korunkba helyezték a fogalmakat, melyek – mint kiderült – ma is fontos részei az életünknek.
A csoportos munka után egyénileg, mindenki a saját életében felmerülő kérdésekre adott választ a feltüntetett témakörökben, a feladatlapon.
Így „üzentek” az aradi vértanúk a szőgyéni alapiskola diákjainak 173 év távlatából.
(Berényi Kornélia)
***
Kürtön a tanintézmények idézték fel az aradi vértanúk emlékét
A Kürti Faluház előtt magasodik a Távírdás-emlékoszlop, melynek talpazata a történelmi Magyarország szétszakítottságát jelképezi. Október 6-án a helyi alapiskola és az óvoda diáksága emlékezett pedagógusaikkal közösen a történelmi eseményre, melynek kapcsán felidézték azok emlékét, akik vértanúként haltak meg a magyar szabadságért.
A diákok bemutatták a tizenhárom aradi vértanút, a tetteiket és elhangzottak az utolsó üzenetek, melyeket örökül hagytak az utókor számára. Velük együtt emlékeztek a cserkészek, az ifjúsági klub tagjai és az iskolabarátok. Végezetül koszorúkat, virágokat és a gyerekek által készített díszeket helyeztek el az emlékoszlopnál.
(Berényi Kornélia)
***
Füleki tisztelgés az aradi tizenhármak előtt
A város központjában, az 1848-as emlékoszlop köré gyűltek a füleki magyarok, illetve a város vonzáskörzetéhez tartozó magyar falvak magyarjai. A megemlékezést Fekete Gábor, a Csemadok járási titkára nyitotta meg, majd elhangzott Petőfi Sándor A XIX. század költői című verse Danyi Irénke előadásában.
Ezután Mihalovics Erika, a füleki Csemadok-alapszervezet vezetőségi tagja, ifjú fáklyavivő tartott ünnepi beszédet, és egy szokatlan, de fontos szemszögből közelítette meg a vértanúk élethelyzetét, a hátrahagyott özvegyek, a nők sorsáról, lelkivilágáról értekezett érzelmes szónoklatában.
A füleki fiatalok énekszóval, verssel tették gazdagabbá az ünnepi megemlékezést, amely a városi és a járási szervezetek, intézmények képviselői által elhelyezett koszorúkkal és tisztelgéssel ért véget.
A Szövetség – Aliancia nevében Agócs Attila polgármester, valamint Zupko Teréz, Szvorák Dávid és Nagy Csaba képviselőjelöltek koszorúztak. A minden oldalról zajló közlekedés zaját a végén elnyomta az emlékező tömeg, a Himnusz eléneklésével.
(Papp Sándor)
***
Párkányban a kopjafánál emlékeztek
Október 5-én Párkányban, a sétálóutcán található kopjafánál – melyet a nemzeti hőseink emlékére állítottak a rendszerváltás után – tartott megemlékezést a Csemadok Párkányi Alapszervezete. A megemlékezés nemzeti imánk eléneklésével kezdődött. Majd Takács Krisztina pedagógus a Csemadok Párkányi Alapszervezte nevében köszöntötte az emlékező gyülekezetet. Ezt követően a párkányi Ady Endre Alapiskola diákja, Pereszlényi Zsófia, Ady Endre Október 6 című versével emlékezett a nemzet hőseire ezen a gyásznapon. A tizenhárom aradi vértanú emléke előtt a Csemadok helyi szervezete mellett működő Szivárvány kórus adott rövid ünnepi koncertet, alkalomhoz illő forradalmi dalokból.
Nemzeti múltunk, nagyjaink, hőseink megbecsülése, valamint hagyományaink tiszteletben tartása hoz össze bennünket itt évente, hogy az 1848-49-es szabadságharc mártírjaira emlékezzünk.
Ezekkel a szavakkal köszöntötte az egybegyűlteket Bréda Tivadar, a Memoriae Patrum Honismereti Társulás elnöke. Egy ilyen megemlékezésbe belesűrűsödik egy népnek, nemzetnek a történelme. Benne van minden öröme, vidámsága, de benne van az összes szenvedése és küzdelme. Benne vannak a vereségek és a győzelmek. De benne vannak a súlyos veszteségek, mint a muhi csata, a mohácsi vész, a madéfalvi veszedelem, az első és a második világháború, a Don-kanyar, valamint Trianon. Ezért olyan fontos számunkra ez a nap, hangsúlyozta a társulás elnöke.
Majd Schweidel József utolsó mondatait idézte:
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Ez a néhány mondat most nagyon is aktuális. Először elindultak a migránsok, majd kaptunk egy világjárványt, és most, amikor a szomszédban háború folyik, valamint egy gazdasági és energiaválság kellős közepén vagyunk, emberek ezrei menekülnek, talán egy újabb világégés előtt is állunk. Nekünk október hatodika ne lesújtó, ne megfélemlítő legyen, hanem bátorító és ösztönző. Most nem olyan időket élünk, amikor széthúzhatunk, marakodhatunk. Az 1848-as események megmutatták, hogy mire képes az összefogás a szabadságért. Megmutatták, milyen erős volt azokban az emberekben a haza iránti szeretet.
A tizenhárom aradi vértanú mindannyiunk előtt példaként álljon hazafias hőstette miatt, ezek a kiváló emberek életüket áldozták a magyar nemzetért és szabadságáért. Merjünk méltóak lenni hozzájuk. Ezekkel a gondolatokkal fejezte be ünnepi beszédét a társulás elnöke.
Az ünnepi megemlékezés koszorúk elhelyezésével, majd a Szózat közös éneklésével fejeződött be.
(Bréda Tivadar)
***
Nánán is emlékeztek
Október 5-én, a nemzeti gyásznap előestéjén a Csemadok szervezésében került sor az aradi vértanúkról való megemlékezésre.
Mint minden évben, most is a helyi kisiskola diákjai szavaltak, énekeltek a templom előtti „minden magyar hős” emlékkeresztjénél.
Egy nagyon szép Mária-éneket adott elő Dorna Mónika tanítónő. Közreműködött még a párkányi plébánia kórusa. Verset mondott Pohori Dávid és Khéli Emma, a kisiskola egykori diákjai, ma már párkányi tanulók.
A megemlékezésen Dániel Erzsébet, a Csemadok-alapszervezet elnöke felolvasta a halálra ítélt nemzeti hősök, az aradi tizenhárom családjuknak, feleségeiknek írt utolsó üzeneteit, melyet kivégzésük előtt pár órával jegyeztek le.
A megemlékezés imával, koszorúzással a Himnusz eléneklésével, gyertyagyújtással ért véget.
(Dániel Erzsébet)
***
A losonciak főhajtása
Október 6-án igencsak érdekes és kreatív módon emlékeztek a losonci Kármán József Alapiskola tanulói az aradi vértanúkra.
A diákok először az iskola belső tereiben egy performansszal elevenítették fel a kivégzés végóráit.
A vértanúk a folyosókon vonultak a vesztőhelyre a gyászoló magyarok között, miközben a hangszórókon sorolták a kivégzettek neveit. A faliújság idézte fel a halálos helyszínt, ahol mécsesek égtek a vértanúk emlékére.
Ezután az iskola diákjai Demecs Andrea, Bial Péter, Tamás Nikolett és a többi pedagógus vezetésével kivonultak a városba és a reggeli ködbe burkolózott református templom kertjében elhelyezett emlékmű megkoszorúzásával ért véget a méltó ünnepi emlékezés Losoncon.
(Papp Sándor)
