Fotó: Németh István

Napjaink történései, az egyes politikusok kijelentései, olykor tettlegességig fajuló és a csendes otthoni szégyenkezés helyett feljelentés megtételével a rendőrségnek, bíróságnak munkát adó marakodása megedzette a közvéleményt. Ritkán kapjuk fel igazán a fejünket napi gondjaink közepette, az a Denník N által nyilvánosságra hozott hír azonban, miszerint a politikusokra kiszabható büntetések jelentős csökkentéséről tárgyalt Viliam Karas igazságügyi miniszterrel Tomáš Taraba parlamenti képviselő, azért minden bizonnyal rajtam kívül többek felháborodását is kiváltotta.

Taraba ugyanis a társadalmunkat sújtó égető problémák megoldási javaslatai helyett olyan törvénymódosításokat szorgalmaz, melyek révén enyhébb büntetésekkel szankcionálhatnák a politikusokat. A javasolt módosítások között szerepel, hogy a bűncselekményekből származó jövedelmet tisztára mosó politikusok elkerülhessék a pénzbüntetést.

Ezenfelül Taraba a pénzmosásért, illetve az uniós források elsikkasztásáért kiszabható szankciók jelentős csökkentését is szorgalmazná, amelyet a szlovák börtönök rossz állapotával indokolt.

Nos, mindez enyhén szólva is felháborító, hiszen egy politikusnak minden tekintetben, így a törvényesség betartásában is jó példával kell(ene) élen járnia, nem pedig azt sugalmazni, hogy kivételes személyekről van szó, akik a törvények áthágásakor is többet engedhetnek meg maguknak egy átlagembernél, s akikre az igazságszolgáltatás nem ugyanolyan szigorral sújt le, mint a kisemberre.

Aki nem most esett le a falvédőről, hanem nyitott szemmel figyelte az elmúlt évtizedek történéseit, az tudja, hogy egy befolyásos politikusnak a kapcsolatai, az általa megfizethető legjobb ügyvédek révén több esélye van enyhébb büntetéssel megúszni bármit is ebben a következmények nélküli országban.

Most mindezt megpróbálni törvényre emelni, az „egyenlőkből egyenlőbbeket” csinálni, paragrafusokkal elérni, hogy a politikus, ha egyáltalán eljut a felelősségre vonásig, jóval enyhébb büntetéssel úszhassa meg a dolgot, finoman szólva is pofátlanság.

S mindezt a szlovákiai börtönökben uralkodó rossz állapotokkal indokolni, miszerint a jobb élethez, mondjuk az elsikkasztott uniós forrásokból luxuskörülményekhez szokott politikusnak ne kelljen a komfortzónájából kiesve a börtöncella realitásával és az ottani koszttal szembesülnie, mert esetleg feldolgozhatatlan lenne a kontraszt számára, annak minősítésére már szavakat találni is nehéz.

Tovább fokozva az arcátlanságot, tudnánk javasolni még egyéb módosításokat is, például hogy a politikusok általi pénzmosás ne számítson bűncselekménynek, hanem köztisztasági tevékenység társadalmi munkában történő végzésének, a sikkasztás bizonyos összeg alatt pedig a pénzeszközök célirányos felhasználása időközben történő módosításának, s mindez természetesen ne legyen büntetendő, mármint a politikusok számára.

Aki viszont nem politikusként, hanem egyszerű átlagemberként netán éhségében, nyomorában lopásra vetemedik, arra természetesen továbbra is sújtson le a törvény szigora, elvégre rendnek kell lenni, ugyebár képviselő úr?

(NZS/Felvidék.ma)