Tudom, hogy sokan kinevetik e gondolatot, és nem veszik komolyan, hogy valóban lenne mennyország, vagy legfeljebb a Tankcsapda dalából „informálódtak” a mennyországgal kapcsolatban. De sajnos a Tankcsapda is tévúton jár, mert a refrén a dalukban nem az igazságot visszhangozza: „Mi Atyánk ki vagy a mennyekben, mondd csak, melyik úton menjek be?” Rímnek jó e refrén, annál többnek azonban nem, hiszen a mennyországba csak egyetlen út van! Ezen már nem kell többet filozofálni, erre nem kell többé rákérdezni, hiszen ezt Jézus Urunk pontosan megmondta már több mint kétezer évvel ezelőtt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni.” (János evangélium 14:6)
Ugye nem kívánjuk Istentől, hogy világegyetemünk királya és teremtője, Jézus Krisztus minden tíz évben visszajöjjön, és újra és újra a szánkba rágja, és személyesen mondja el nekünk ugyanezt az örök érvényű üzenetét, miszerint csak az Őbenne való hit által juthatunk halálunk után a mennyországba? Tehát nem Buddhán, nem Plátón, nem Marx, nem Lenin, nem Krisna, nem Joseph Smith által, és nem is a saját jónak vélt cselekedeteink által, hanem csak és kizárólag Jézus Krisztusban való teljes meggyőződés és hit által lehet a mennybe jutni. Mert Jézus Isten, a többiek nem. Jézus Urunk az, aki a mennyekbe beenged minket, nem más.
Szomorú és baljós, amikor emberek azt hiszik, hogy jobban értik a világot, mint Isten… De az általános emberi arrogancia és nagyképűség ne tartson minket vissza attól, hogy Isten szavában keressük a magyarázatot arra, hogy milyen a mennyország.
Mert Isten szava, a Biblia bizony nagyon alapos és pontos leírást ad nekünk arról, milyen országot készített nekünk, újjászületett keresztényeknek Istenünk és Urunk, Jézus.
Először is hol van a mennyország? Ott, ahol az Atya Isten és Jézus és a Szentlélek Isten van. Az az a csodálatos világ, melyet a Biblia mennyországnak, Isten országának nevez. Pál apostol úgy utalt rá, mint a „harmadik menny” vagy „harmadik ég”. „Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig” – számol be Pál apostol az élményről, mely az ő saját élménye volt. Amikor Pál elragadtatott a mennybe, Jézus Urunk az igazság csodálatos, mély dolgait magyarázta el neki. Ezt a rendkívüli találkozást Jézussal többször említi Pál a leveleiben, jelezvén, hogy ő is egyenértékű a többi apostollal, mert őt is személyesen tanította és oktatta Jézus Urunk, amikor elragadta őt a „harmadik mennybe”. Az első menny ugye emberi szemszögből nézve az égbolt, ahol az égitestek mozognak. A Biblia néhány utalása szerint a második menny az, ahol most démoni aktivitás zajlik és a sátáni hatalmak ügyködnek, a harmadik menny pedig Isten országa, ahol a három isteni személy és a szent angyalok élnek.
Jézus Urunk így magyarázta követőinek a menny nagyon is valóságos voltát: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, mondtam volna nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János evangéliuma 14:2)
Jézus itt tehát megnyugtat minket e szavakkal, hogy értsük, hogy habár Ő elment, és emberi léte után visszament a mennybe, de nem feledkezett meg követőiről, nem hagyott minket el, hanem elment, hogy helyet készítsen nekünk az Ő saját országában, Isten országában!
Isten országában lenni tehát azt jelenti, hogy állandó közelségben lenni az Istennel: az Atyával, Jézussal és a Szentlélek Istennel.
És mit készít nekünk elő Jézus a mennyek országában? A hajlékunkat! Hiszen ezt ígérte: Az én Atyám házában sok hajlék van; elmegyek helyet készíteni a számotokra…
És hogy milyen csodálatos lesz ez a hajlék, a mennyei otthonunk, ezt ma még fel sem tudjuk fogni, el sem tudjuk képzelni, mert olyan csodát még nem láttunk… Pál apostol, aki mindebbe már bepillantást kapott, amikor a harmadik mennybe elragadtatott, így írja le helyzetünket: „Amit szem nem látott és fül nem hallott, ami ember szívében fel sem ötlött, azt készítette Isten az őt szeretőknek.” (1 Korinthus 2:9)
A Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve enged bepillantást a mennyek országába, sőt, pontos leírást ad a mennyei városról, melyet Isten az Őt szeretőknek készített. János apostolnak volt e jelenése, melyben Jézus Urunk jelent meg neki, és látomásban bemutatta és leíratta Jánossal a jövőt és a mennyek országában a hívők majdani lakóhelyét. Így írta le János a látottakat:
„Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.” Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult: „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.”
Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből. Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz. A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.”
Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet, mely Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve. Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt. Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból. A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr az Isten, és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. A népek odahordják kincseiket és értékeiket. Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.”
Igen, valóban, ez egy nagyon sűrű bibliavers, de már első olvasásra is értjük ugye, hogy egy városról van szó, egy óriási országról inkább, hiszen kiterjedése hatalmas! És eme ország gyönyörű, aranyból és drágakövekből készült, és Isten itt készített lakóhelyet a benne hívőknek.
A mennyek országát tehát – most már tudjuk – Új Jeruzsálemnek hívja a Biblia.
Mint olvastuk a Biblia leírásából, a mennyország nem egy elvont szellemtanya! Nagyon is valóságos! Más dimenzió, de nagyon valóságos! A mennyek országa, a számunkra készített Új Jeruzsálem pedig ilyen!
A Biblia sehol nem tanítja azt a gondolatot, hogy a hívők majd angyalokká lesznek, vagy éteri, megfoghatatlan testük lesz, és szellemlényekként élnek majd az örökkévalóságban, a felhőkön ülve és hárfán játszva…
Ilyen jövőképet sehol nem fest a Biblia. Isten Szava valóságos, kézzel fogható mennyországról ír, amelyben Jézus – ígéretéhez híven – helyet készít nekünk, örök lakhelyet készít nekünk, melyben
testben élünk majd! Igen, érző, gondolkodó, kézzel fogható testben élünk majd a mennyek országában. Annyi különbséggel, hogy az új testünk „romolhatatlan test” lesz. Pál apostol így próbálja érzékeltetni számunkra ezt a tényt:
„Vannak mennyei testek, és vannak földi testek, de más a mennyeiek fényessége, és más a földieké. Más a nap fényessége, más a hold fényessége… Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Ha van érzéki test, van lelki test is… Azt pedig állítom testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. (1Korintus 15:40-42)
A mennyek országában tehát valós, de új, „romolhatatlan” testünk lesz, saját egyéniségünkkel, és saját külsőnkkel – persze a legragyogóbb külsőnkkel, az öregedés nyomai nélkül… Tehát mi leszünk azok, saját énünkkel, de romolhatatlan testünk a legszebb énünk lesz, s így lehet majd, hogy elhunyt és a mennybe jutó szeretteink megismernek minket, felismerjük egymást, de legszebb és legtökéletesebb mivoltunkban élünk majd. Tehát nem szükséges plasztikai műtétre bejelentkeznünk, a legszebb átalakulást és a legátfogóbb megfiatalítást Jézus Urunk adja majd nekünk, méghozzá oly módon, hogy romolhatatlan testünk szépsége és fiatalsága örökké megmarad…
Ezt már Dávid király is tudta, hiszen az ószövetségi iratok is írtak már többször e jövőbeli reménységről, a mennyi örök életről. Ezért Dávid is remélte a feltámadást, s amikor Betsabétól született elhunyt gyermekét gyászolta, ő is ezzel a tudattal vigasztalódott: tudta, hogy visszahozni nem tudja az elhunyt csecsemőt, de biztos volt benne, hogy a mennyben viszontlátja őt.
„A mi igazi hazánk azonban a Menny. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni” – nyomatékosít Pál apostol. (Filippi 3:20)
A mi igazi és örök hazánk tehát a menny – mely más dimenzió, de nagyon is valóságos, fizikailag valós, és amelyben örök polgárjogunk lesz, ha jelenlegi életünkben komolyan keressük Istent, és hisszük, hogy Jézus a mi Megváltónk, akinek áldozata tette lehetővé számunkra a mennyei örök életet.
Ezért ha a mennyekben és nem a Gyehennán szeretnénk az örökkévalóságot tölteni (harmadik lehetőség nincs), akkor közeledjünk minden erőnkkel Istenhez, amíg még lehet, amíg még tart az isteni türelem ideje…
Kérem tekintse meg kisfilmjeimet YouTube-csatornámon, melyek arról szólnak, hogyan éljük mindennapjainkat Isten akarata szerint. YouTube csatornám címe: „A hit próbája: a mindennapok”.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
