Hulló csillag – ez áll a 18. születésnapja után 1959. március 21-én kivégzett Mansfeld Péter emlékművén. Ha valaki szeretné röviden megértetni egy 1956 magyar forradalmáról és szabadságharcáról, vagy keveset tudó fiatallal, vagy a téma iránt közömbös külföldivel a diktatúra működését, hozza el Melocco Miklós döbbenetes alkotásához a Budai Vár oldalában, ahol a Szabó Ilonka utca betorkollik a Hunyadi János útba.
A Hulló csillag, a mélybe zuhanó fiatalember alakja alatt ott a két beszédes évszám: 1941 III 10 – 1959 III 21. Tizenöt éves kamasz volt, és vasesztergályos tanuló, aki Szabó János (Szabó bácsi), a budapesti Széna téri ellenállócsoport legendás parancsnokának irányítása alatt utasításokat vitt a különböző ellenálló csoportoknak.
November 4. után elkezdte a fegyverek begyűjtését, ha eljön az idő újrakezdeni.
A szovjet tankokkal visszakerült, és a hatalmát újra ezer fokon – a Nyugat szemérmes félrefordulása mellett – működtető diktatúra cinizmusát bizonyítja a második dátum.
„Törvényességét” mutatva nem végezte ki a kiskorú munkástanoncot, ott várakoztatta a börtönben, amíg betöltötte 18. életévét. Akkor már nem volt paragrafusokba fektetett akadálya, hogy akasztófán vegyék el életét.
Ha Haynau nevét megjegyezte a történelem, a halálos ítéletet kimondó Vágó Tibor (szabósegédből gyorstalpalón lett jogász, majd bíró) nevét se felejtsük el.
Mansfeld Pétert – mint a többi 56-os mártírt – jeltelen tömegsírba tették. Mindenki tudott róluk, aki nem felejtette el 1956-ot az elhallgatás éveiben sem.
De az évtizedek múltak, új nemzedékek léptek színre, s még a rendszerváltás után is eltelt egy idő, amíg az iskolákba is bekerült valamilyen módon mindaz, ami a magyarsággal történt. Elfelejtésre ítélt nevek kerültek elő, megrázó és felemelő történetek elevenedtek meg.
Mansfeld Péter életéről 1994-ben Irgalmatlanul címmel Hintsch György forgatott dokumentumfilmet, 2006-ban mutatták be Szilágyi Andor Mansfeld című filmjét, 2007-ben pedig avatták fel a Melocco Miklós által készített emlékművét.
Itt tartotta október 21-én az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezését a Budai Polgári Közösség és a Budavári Fidesz, amelynek elnöke Böröcz László miniszteri biztos mondott beszédet.
Az ünnepség érzelmi alaphangját Török Máté versénekmondó, a Misztrál Együttes alapító tagja ütötte le Buda Ferenc: Pesten esik a hó című versének előadásával, majd a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Blaskó Péter, Budavár Díszpolgára Tamási Áron írását: a Magyar fohászt olvasta fel a híres mondattal, amely a Tamási Emlékév mottója is lett: Nincs módunkban kitérni a hűség elől. És méltó zárásként ismét Török Mátét hallhattuk Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra részletével.
De nem ért véget az ünnepség a koszorúzással és a mécsesek elhelyezésével, hanem egy kis tölgyfa ültetésével zárult az emlékmű feletti kis parkban. A tölgyfa tövébe emléktáblát állítottak az egyik legismertebb és leginkább tiszteletreméltó 56-os hős: Wittner Mária tiszteletére.
Tekintsük jelképnek a két hajdani szabadságharcos egymástól néhány méterre található emlékhelyét. Egykor mindketten fiatalok voltak: a fiú mártíromságával figyelmeztet, míg az egykor ugyancsak halálra ítélt, de többszöri siralomház, és hosszú börtönévek után kiszabadult asszony – kemény harcosságával, idős korában is rendíthetetlen hűségével.
(Cservenka Judit/Felvidék.ma)
