A Hagyományok Háza Corvin téri székházában lép fel november 5-én a Nagyvárad Táncegyüttes. Előadásuk a régi szép időket idézi, szerelem, csalódás fűzi a szálakat, a romantikus történetet táncosok, színészek, zenészek jelenítik meg.
„Kiválóan ismerjük az együtteseket határon innen és túl, így a Nagyvárad Táncegyüttes munkásságát is követjük – beszél a partiumi együtteshez fűződő kapcsolatáról Kocsis Enikő, az előadás Harangozó Gyula-díjas társrendező-koreográfusa. – Ez az első közös munkánk, jóllehet hét év óta folyamatosan felvetődik a felkérésünk gondolata, az utolsóra férjemmel és alkotótársammal, Fitos Dezsővel igent mondtunk. A munkához szabad kezet kaptunk, s a történetet, a műsor tematikáját, dramaturgiáját is mi határoztuk meg. Nagyvárad a századfordulón igen pezsgő szellemi-kulturális élettel büszkélkedett. A magyar szecesszió egyik fővárosában – az autentikus környezetben – az aranykor bemutatását nyugodtan a Táncegyüttes és a Színház művészeire bízhattuk.”
A Boldog békeidők produkcióban a sokszor váratlan, szeszélyes és kiszámíthatatlan, de mindig mindent elsöprő szerelem kerül a középpontba.
Vilmát, a nagyváradi fényképészt felkérik, hogy dokumentálja a gainai leányvásárt. Itt találkozik Gyulával, a falusi muzsikussal és hangszerkészítővel. A fiatalok között azonnal szikra lobban, Gyula elkéri Vilma címét, és levelezésbe kezdenek.
Képes levelezőlapokon és táviratokon keresztül vallanak egymásnak magukról, és egymás iránti érzelmeikről, írásaikban egyaránt megelevenednek a városi és a falusi mindennapok. A leveleket személyes találkozók követik.
Jóllehet Vilma és Gyula boldogok egymással, de egy idő után kénytelenek szembenézni azzal, hogy egészen máshogy gondolkodnak a világról. Mindkettejüknek határozott elképzeléseik vannak arról, hogyan is szeretnék leélni az életüket, de vajon erős-e a szerelmük ahhoz, hogy együtt legyőzzenek minden akadályt?
„A főszereplőkkel kapcsolatban a városi és falusi kultúra közös értékeit tekintettük át, ami által a két fiatal közeledik egymáshoz az előadás folyamán – folytatja Kocsis Enikő. –Fontos szempont volt részünkről, hogy Nagyvárad környéki táncanyagokat válasszunk.
Sokat dolgoztunk Kárpát-medencei együttesekkel. Ezek szellemisége, gondolkodásmódja megegyezik a magyarországiakéval, a határ nem lehet akadály. Otthon éreztük magunkat Nagyváradon, számos ismerőssel is együtt dolgozhattunk. Ragaszkodtunk a Tokos zenekarhoz, melynek tagjai kiváló zenészek, énekesek, s egyben színpadi emberek. A női főszerepet a Szigligeti Színház művészére, Kocsis Annára bíztuk, aki a táncosokkal tökéletes egészet alkotott. Kiváló szellemben folytak a próbák, minket is inspirált a tehetséges, kiváló társaság.”
További információk ITT olvashatóak.
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
