„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? / gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát.” Ismerjük Radnóti Miklós szívszorítóan szép versének sorait a szülőföldről, s ezt érezhette az is, aki figyelemmel követte a Kincskeresők idei, immáron 17. alkalommal megtartott konferenciáját, hiszen az iskolában mindannyian megtanulhatjuk az általános világ- és nemzeti történelmi eseményeket, melyek keretbe foglalják az általános ismereteinket.
Ám a helytörténet és a helyi értékek azok, melyek keresztmetszetébe, szöveteibe belenézve vizsgáljuk a szülőföld „genetikáját”. Mintha mikroszkóppal vizsgálnánk a történelmet. Mert például ki ne ismerné az I. vagy a II. világháború eseményeit, ám ha azokat egy diák a saját déd-, vagy üknagyszülei hagyatékának, visszaemlékezéseinek, dokumentumainak vizsgálatával ismeri meg, merőben más értelmet nyernek a fogalmak.
A helyi és regionális értékeket kutató diákok konferenciájára idén is Galántán került sor, ahová a Felvidék valamennyi pontjáról érkeztek résztvevők, hogy bemutassák kutatásuk eredményeit.
Az egyes diákok által kiválasztott téma lehet néprajzi, tudományos vagy történelmi jellegű, de nagyon gyakran foglalkoznak a tanulók jeles felvidéki személyiségek életével és tevékenységével is.
A prezentációkat elismert szakemberek, történészek, néprajzkutatók, művészettörténészek, tanárok alkotta zsűri értékeli, illetve látja el az előadókat tanácsokkal, építő jellegű kritikával. A zsűrit idén Prokopp Mária művészettörténész professzor, Pék László tanár, a mozgalom egyik létrehozója, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója, Takács Mihály, valamint Csonka Ákos, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa, zselízi helytörténész alkotta.
Mindannyian egyetértettek abban, hogy a kincskereső diákok és mentoraik munkája nélkülözhetetlen a magyar oktatásban, a helytörténeti kutatásokat, portrékat, földrajzi értékeket életszerűen kell bevinni az iskolába, mert ezeknek az értékeknek helyük van a magyar gyökerek és a közösségek megőrzésében és építésében.
A Kincskeresők mozgalom immáron 17 évvel ezelőtt jött létre a fáradhatatlan Szanyi Mária irányítása alatt. A kezdeményezés célja, hogy platformot teremtsen olyan felvidéki diákoknak, akik szívesen foglalkoznak értékfeltárással.
„A konferenciára vetített képes előadásokkal jelentkeznek a diákok, de mindenkit biztattuk, hogy előadásukat írják meg esszé formájában is, amit kötetben is kiadunk. A beküldött munkákat 10 percben összefoglalva mutathatják be az előadók” – avatott be a részletekbe Szanyi Mária főszervező.
Hozzátette: „Nagyon változatosak a témák, megint megjelennek a templomleírások, a templomtörténetek, kevesebb a kastélytéma – lassan már kimerítettük a felújított kastélyokat, de jönnek helyettük újak.”
Rancsó Andrea, a Felvidéki Értéktár Bizottság elnöke a Kincskeresők háziasszonyaként vezette a konferenciát. Számára elsőrendű az értékkutatás, figyelő szemmel és erős kézzel vezette a diákokat a jó előadásokhoz vezető úton, hiszen fontos az, hogy a gyerekek is érezzék, van célja és értéke annak, amit csinálnak, maradandóvá válik a munka, amely bekerülhet akár a Felvidéki Értéktárba, sőt még annál tovább is.
(tsák/Felvidék.ma)
