Fotó: Pixabay

A méz reneszánszát éli, az őszi náthás időszakban el is kél otthon a folyékony arany. A mézfajták hatóanyaga eltérhet egymástól, vásárlás előtt ezt is jó szem előtt tartani. Felbecsülhetetlen sajátossága, hogy baktériumok nem fejlődnek benne és közvetlenül a vérben szívódik fel, ahol elhasználódik, vagy mint glikogén elraktározódik az izomzatban. A baktériumokat pusztító tulajdonsága valószínűleg magas káliumtartalmának köszönhető. A kálium kiszívja a vizet a baktériumokból, így gátolva meg azok életfunkcióit.

A méz minden olyan anyagot tartalmaz, amelyre a test természetes táplálásához szüksége van. Különféle cukrok, fehérjék, savak, ásványi anyagok, nyomelemek, s ezen kívül nagy mennyiségben vitaminok és néhány speciális hatóanyag is található a mézben. A test teljesítőképességét fokozza, és a szívműködést javítja.

Segíti az emésztést és csökkenti a depressziót. Jelentős a méz kedvező hatása a különböző szervek gyulladásos megbetegedéseinél, bőrbetegségek, fertőzött sebek és fekélyek esetén. Jól bevált gyógyszer az összes epe- és hasnyálmirigy-megbetegedésnél, májgyengeségnél. Gyomor- és nyombélfekélyeknél szenzációs sikereket értek el mézzel, éppúgy, mint légcsőpanaszok, a köhögés és különféle idegbetegségek esetén.

Különösen hangsúlyozni kell a méz kedvező hatását csecsemő- és kisgyermekkorban. A kicsiknek nemcsak hasznos táplálék, de szerepet játszik a csontképzésben, előmozdítja az emésztést, vértisztító hatásánál fogva felfrissíti az egész szervezetet.

A piacon gusztusosabbnál gusztusosabb üvegekben sorakoznak az aranyló mézet magukba záró üvegek. A különböző fajtáknak eredetük szerint más és más az összetételük, és más a szervezetre gyakorolt gyógyhatásuk. A természetgyógyászok szerint a nyári vegyes virágméz úgyszólván minden bajnál áldásos hatású. Az eperméz vérszegénységnél, az akácméz hurutoknál, a fenyőméz szamárköhögésnél, tüdő- és légcsőbajoknál, a lépes méz homloküreg-gyulladásnál segít, míg a hársméz kiváló idegcsillapító és fertőtlenítő.

A méhészkedés tudományát a görögök fejlesztették magas fokra, tőlük tanulta meg Róma, majd később egész Európa. Az ókori Egyiptomban a méz ugyanazt a szerepet töltötte be, mint ma a modern gyógyászatban az aszpirin. A legnépszerűbb gyógyszer volt, balzsamként kenték vele a sebeket, fekélyeket, melyek a méz baktériumölő hatásának köszönhetően nem fertőződtek el. A római gladiátorok is szívesen fogyasztották, hogy növeljék erejüket.

A méz összetételénél, kellemes ízénél, magas kalóriaértékénél fogva alkalmas arra, hogy egyes betegségek kezelésekor a diéta kiegészítője legyen.

Az elmondottakon kívül kitűnő gyógytea-ízesítő is. Bármilyen tea, gyógytea főzetét élvezetessé teszi, amellett emeli gyógy- és tápértékét. Ügyeljünk arra, hogy forró teába ne keverjük, csak akkor, amikor már kissé lehűlt, mert így megőrzi minden tápértékét. A mézet ősztől kora tavaszig célszerű fogyasztani, mert védelmet biztosíthatunk vele a meghűléses megbetegedések ellen.

(Házipatika.com/Felvidék.ma)