Egy új tanév, sok izgalommal, várakozással. Az Ógyallai Speciális Alapiskola ismét tagja lehetett egy nagy családnak, melyet úgy neveznek, Szitakötő oktatási program. Iskola ennek a családnak a tagja már pár éve, gyerekek sokasága forgatta, forgatja rendszeresen a minőségi kiadványt.
Az őszi időszakban a Szitakötő folyóirat 59. számával dolgoztak. Minden mese, vers, cikk a kevés vagy sok témakörét járta körbe. A hagyományokhoz méltón most sem maradt el az adott számhoz kapcsolódó projektnap, melynek témája Victor András Hány lába van a százlábúnak című írása volt. A cikkből számos új információt tudtak meg a gyerekek, melyekre bizony alaposan rácsodálkoztak. Ilyen újdonság volt, hogy nem minden százlábúnak van száz lába, vannak ezerlábúak is, nem minden élőlénynek van két szeme, a pókoknak nyolc is van belőle, a szitakötő szeme összetett és még lehetne sorolni. Ezen írás egy része a százlábúakkal foglalkozik, s mivel ez alaposan megmozgatta a gyerekek fantáziáját, ez lett a projektnap témája.
Egy szép szerdai napon az érdeklődők elfoglalták az előző napon előkészített osztályt. A projektnap során egyénileg, csoportosan, tömegesen dolgoztak a gyerekek.
Bevezetésként, hogy a jó hangulat is megalapozott legyen, meghallgatták és eltáncolták a Bergengóc Zenegóc együttes előadásában a Százlábú dalát, valamint a Boldogságóra októberi dalát. A zenés bevezetőt követően a jelenlevő pedagógusok ismertették a gyerekekkel a projektnap menetét.
Elmondták, hogy a nap folyamán a feladatok valamilyen módon kapcsolódni fognak a Szitakötő, a Boldogságóra és a Separko – újrahasznosítás programokhoz. Voltak tanulók, akik most vettek részt először ilyen napon és rengeteg kérdést tettek fel, de a tanító nénik türelmesen válaszoltak a kis érdeklődőknek.
Az első körben mozaikos Boldogságleveleket alkottak sok tarka papírdarab felhasználásával, melyek a poszterekre felragasztva hátteret adtak a később elkészült alkotásoknak.
Százlábús feladatlapokkal is ekkor dolgoztak a gyerekek, a kisebbek vonalakat, hullámokat húztak át színes ceruzával, a nagyobbak a feliratok alapján festették ki a százlábúak testét. Amikor ezzel elkészültek, pár perc szünet következett, majd kezdetét vette a nagy és tarka munka. A padokra kartonpapírból készült hosszú csíkok kerültek, mindenki kapott festéket, papírgurigát, sorra születtek a Tarka Százlábúak.
A papírgurigát festékbe mártották és tarka köröket nyomtak vele a kartonra. Mindenki tetszőleges hosszúságú százlábút készített, melyek minden irányba tekeregtek. Készültek még ujjlenyomatos tiritarka többlábúak is, ezek persze apróbb méretűek voltak a gurigásak mellett. Míg száradtak a soklábú nyomatok, meghallgatták, elénekelték, elmutogatták a 100 Folk Celsius együttes Hány lába van kezdetű gyermekdalát. A rövid szusszanást követően meg lehetett rajzolni a lábakat, mert százlábú láb nélkül nem lehet.
Hogy szép plakátok, poszterek készülhessenek, még sok színes őszi falevélre volt szükség, így a már a előkészített sablonokat festették a gyerekek vagy színes papírból nyírtak ki leveleket. Ezekre a levelekre papírgalacsinból formált kisebb és nagyobb golyókat ragasztottak, ezek lettek az újabb fajta százlábúak testei. Fejet is kaptak, vidámat és mosolygósat.
A legnagyobb tanulók közül páran ragasztópisztoly segítségével, aprólékos munkával gombokból hoztak létre soklábúakat, valamint hajtogatott-ragasztott technikával hívtak életre még párlábúakat. Ezek külön plakátok lettek.
A sok izgalmas feladat lassan elfogyott, végéhez közeledett a projektnap. Boldogok voltak a jól végzett munkától, újrahasznosítottak újságpapírt, papírgurigát, öreg gombot. Elővettük a legnagyobb ollót és a hosszú papírkarton feldarabolásra került. Minden osztály vitte magával a tantermébe a saját alkotását.
Persze elmenni csak úgy nem lehetett, még két dolog hátra volt. Először sor került a takarításra, aztán pedig a nagy befejezés következett. Ez pedig nem volt más, mint egy táncos-dalos-mozgásos blokk. A már tiszta és alaposan kiszellőztetett tanteremben közösen elénekeltük a Boldog gyerek dalát, majd a Kiskalász együttes előadásában Bartos Erika Százlábú című megzenésített versére táncoltak a gyerekek, miközben teli torokból zengték a dal refrénjét: Heje, huja, hopp, hopp és jó nagyokat ugrottak is. Az egyre gyorsuló zene végére kimerülten rogyott le mindenki a székekre, de az arcokon mosoly ragyogott.
A Száz a lába, százzal táncol elnevezésű projektnap nagy sikert aratott. Már most várják a következőt a gyerekek, ezért a pedagógusok úgy döntöttek, hogy negyedévente szerveznek egy ilyen napot, melyben lesz Szitakötő, Boldogságóra és Separko – újrahasznosítás is.
(Bathó Sylvia/Felvidék.ma)
