A színjátszás mindig is a kultúra egyik legközkedveltebb ágazatai közé tartozott. Ezért nem meglepő, hogy a tornaiak is eleveztek a színművészet vizeire. Hiszen a kikapcsolódás mellett az amatőr színészek a színpadon kivetkőzhetnek megszokott önmagukból és egy rövid időre az általuk alakított szereplők bőrébe bújhatnak. Más emberekké válhatnak, s elmenekülhetnek a szürke hétköznapokból, közben pedig szórakoztatják a nagyközönséget.
Ezt a tornaiak is tudatosították, ezért még a 20. század elején több amatőr színjátszó csoport is alakult. Nem tudni, ezek mennyire voltak hosszú életűek. Talán csak egy bizonyos alkalomra álltak össze, vagy tevékenységük a szórakoztatáson kívül bizonyos célt szolgált (például a bevételt valamilyen intézmény, esetleg egyesület megsegítésére, támogatására fordították).
1901-ben például két különböző csoport is bemutatta a színdarabját. Áprilisban a vármegyeháza nagytermében a tornai tanári kar színpadra vitte Margitay Dezső a Cserebogár című ötfelvonásos énekes népszínművét. A bevételt a Kassán létesítendő megyei tanítói internátus javára fordították. Augusztusban a tornai műkedvelők csoportja pedig előadta a Sárga csikó című négyfelvonásos drámát. A bevétel 215 korona 20 fillér volt, amit a tornai Jótékony Nőegyletnek adományoztak.
A két világháború természetesen szüneteltette a tornaiak színjátszás iránti vágyát, de békeidőben folytatták kulturális tevékenységüket.
A második világégés után a Tornai Állami Gazdaság mellett is működött egy színjátszó csoport, amely a feljegyzések szerint 1950 decemberében előadta a Komák című színdarabot.
Miután 1950-ben Tornán megalakult a Csemadok helyi alapszervezete, a tagok szinte azonnal belevágtak a színjátszásba, melynek alapkövét Nagy Olivér és Mura Mária tették le.
Már a megalakulás évében színre vitték Móricz Zsigmond Sári bíróját. Ezt követte Gárdonyi Géza A bor című színdarabjának bemutatása, majd sorban a többi: a Liliomfi, Pettyes, Házasság hozománnyal, Duda Gyuri, Ludas Matyi, A cigány, A vadorzó felesége, Az utolsó férfi.
Az 1960-as évek elején létrejött egy nagy koalíció: a Csemadok, a CSISZ (Csehszlovák Ifjúsági Szervezet) és a Mészégető üzem műkedvelői, és szinte félévente új darabbal mutatkozott be a társulat. Először színre vitték A csikóst, majd következett az Üzenet az élőknek és A tanítónő. Ezután egy igényes mű, Jirásek Lámpása került bemutatásra. Ezt követte a Zsuzsi, amely a legnagyobb sikert hozta a társulatnak. Ezzel a darabbal jutott el a csoport a Jókai Napokra Komáromba, az amatőr színjátszók országos versenyére, ahol „csak” második helyezést értek el úgy, hogy az első hely nem lett kiosztva. Így végül is a tornai színjátszó csoport az ország magyar színjátszói közül a legjobbnak volt elismerve.
A Nevenincs néven futó színtársulat az 1970-es évek végéig sikert sikerre halmozott, tagjai szinte minden évben előadtak egy-egy darabot. Az 1980-as években azonban gyakoriak voltak a szünetek. Az 1990-es években az aktivitásuk csökkent: mindössze egy zenés-humoros esztrádműsort adtak elő Nevetni kell címmel, 1995-ben.
Ezt követően 23 évnyi szünet következett. A színtársulat 2018-ban állt ismét össze Vár–lak néven és új felállásban, a régiek közül csak egy-két szereplő maradt. Első szerepük A rátóti csikótojás volt, majd azt A keresztanya követte, tavaly pedig a Kukás gurut adták elő.
Mindegyik darabbal sikereket értek el mind Tornán, mind az egész környéken, ráadásul a Szepsiben és Buzitán megrendezendő Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválról rendszeresen több díjat is hazavisznek. Idén a Csemadok tornai alapszervezete sikeresen pályázott a Bethlen Gábor Alapnál, a megítélt összegből fény- és hangtechnikát, illetve digitális kamerát vásárolt, melyek még élvezhetőbbé teszik majd a helyi Csemadok mellett működő Vár-lak színjátszó csoport előadásait.
(Surovec Róbert)
