Gyermekkor grafika a mackóról és önarckép az ipolysági tárlaton (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Mint már beszámoltunk róla, a méltatlanul elfeledett felvidéki születésű festőművész alkotásaiból álló kiállítás nyílt a napokban az ipolysági Simonyi Lajos Galériában. A fehér holló című tárlat Biai – Föglein István akverelljeit, olajfestményeit öleli fel. Dr. Lőrincz Kálmán magángyűjtő értékmentő tevékenységének köszönhetően kerül a nyilvánosság elé az elfeledett alkotó művészvilága.

Biai – Föglein István 1905. október 20-án született Besztercebányán. 1920-ban költözött családjával Budapestre, ott érettségizett. 1924-től 1929-ig Vaszari János és Csók István tanítványa. Biai – Föglein 1926-tól állított ki rendszeresen. Első önálló gyűjteményes kiállítására Budapesten került sor az Ernst Múzeumban. 1928-ban Bécsben részt vett a Nemzetközi Akt-kiállításon. Ugyanebben az évben két hónapot Párizsban töltött, ahova 1929-30-ban állami ösztöndíjjal tért vissza. A párizsi időszakban saját stílusát igyekezett kialakítani, s ehhez igyekezett felhasználni az ott megtapasztaltakat.

(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A következő időszakban Hollandiában és Olaszországban is járt tanulmányúton. Mindeközben sorra mutatkozott be a magyarországi kiállítóhelyeken. A harmincas években alkotásai szerepeltek a velencei biennálén. Számos szervezet tagja volt, idetartozik például a tájképfestők Paál László Társasága. Egyedi tájképeket alkotott.

Mindez nem is meglepő, hiszen a tavasztól őszig a csodás Szentendrei-sziget csücskében lévő Kisorosziban töltötte napjait.

A téli időszakban aztán a fővárosba költözött. A Kodály köröndön volt a műterme. Innen vette az inspirációt a nem szokványos életképek, a szórakozóhelyek, színházak, kávézók miliőit felvonultató festmények megalkotásához.

(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Az ötvenes évek politikai – társadalmi változásai Biai – Föglein életére és munkásságára is kihatottak. Ekkor mutatkozott be könyvillusztrátorként. Az Egri csillagok 1954-es kiadásához készített illusztrációkat.

Mint 1965-ben az életjubileuma alkalmából megvalósuló tárlaton megfogalmazta:

„Hatvan éve születtem, s ennek az időnek a kétharmadát festéssel töltöttem. Nem beszélt rá senki, igaz, le se beszélt róla, hogy ezt a mesterséget válasszam, saját elhatározásomból történt.“

Biai – Föglein István 1974. november 15-én hunyt el. A gazdag életpálya és a műalkotások sokasága ellenére a nagyközönség mára már szinte teljesen elfelejtette. Értékmentő tevékenységével ezen szeretne változtatni dr. Lőrincz Kálmán orvos, műgyűjtő. Az általa összegyűjtött Biai – Föglein alkotásokból Ipolyságon nyílt első alkalommal kiállítás.

Szobabelső karácsonykor – visszatér a gyermekkor mackója (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

„Festőgéniusz volt, aki rendkívül érdekes utat járt be Besztercebányától Budapesten át a párizsi, hollandiai és olaszországi ösztöndíjakon át. A feleségem családi örökségéből volt néhány festmény a művésztől. Innen ismertem meg a Biai – Föglein művészetét” – mesélte a Felvidék.ma megkeresésére dr. Lőrincz Kálmán magángyűjtő.

Hozzátette: utána érdeklődött, tanulmányozta a munkásságát mindezzel egy időben elkezdte gyűjteni a fellelhető alkotásait.

Pálinkás Tibor, Zsóka Szilárdka és Lőrincz Kálmán (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Lőrincz Kálmánt nem csupán az érett, művészileg kiteljesedett festőművész érdekelte. Ehhez kapcsolódva kifejtette:

„a besztercebányai fiatalkori rajzát, a kirakatban lévő macit bámuló kisfiút ábrázoló művét is megszereztem.”

A plüssmaci végig kíséri alkotói pályáját, hiszen bő harminc évvel későbbi karácsonyi életképet bemutató festményén felfedezhető a gyerekkori maci is.

„Rendkívül sok szeretet volt benne, a környezete nagyon imádta ezért. Sokat olvasott, nagyon művelt, s mindamellett érdekes társasági ember volt” – folytatta a festőművész jellemzését. Hozzátette, a budapesti társasági élet egyik központi alakja volt. A különleges lelki adottságai miatt sokszor vették őt körül művésztársak, képzőművészek csoportjai.

Dr. Lőrincz Kálmán magángyűjtő (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Sajátos egyéni művészi stílust alakított ki, ünnepelt festőművésze volt a harmincas – negyvenes években – magyarázta a magángyűjtő.

„Gazdag életpálya ellenére méltánytalanul elfelejtettük. Ezt nem lehet hagyni, ezért is kezdtem el gyűjteni az alkotásait” – húzta alá.

Mint jelezte: „Biai – Föglein István a felvidéki, a szlovákiai és a magyarországi valamint a nemzetközi kultúrának a jelentős festőművészeti értéke. Ezt nem szabad veszni hagyni.”

A hetvenes éves középén megvalósult retrospektív tárlatot követően a nagyközönség a 2023. január 13-án Ipolyságon megnyitott tárlaton láthatta legközelebb Biai – Föglein műveit. Az Ipoly menti város nem véletlen. Dr. Lőrincz Kálmán több szálon is kötődik a településhez. „Nagyon szeretem a várost. Ipolyság megérdemli a kiállítást” – reflektált.

Az Egri csillagokhoz készült illusztráció (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Mára már jelentős gyűjteményre tett szert. Mindennek az alapos kutatás, az utánjárás az alapja. „Járom a galériákat, figyelem az aukciós házakat, de nemcsak Magyarországon, hanem Európában, és a tengerentúlon is” – ecsetelte. „Ennek az alapja az elhivatott munka és a kapcsolatteremtés” – szögezte le.

Érdeklődés esetén örömmel vinné el a gyűjteményt Besztercebányára, avagy Budapestre is. A Simonyi Lajos Galériában február 10-ig látható az egyedi tárlat.

(Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

(Pásztor Péter/Felvidék.ma)