A mai köznyelvben használt „necces” kifejezés ismerősen csenghet, ha valamilyen kellemetlenségről, bizonytalan kimenetelű dologról beszélünk.

Ez a kifejezés eredetileg a sportjátékok azon mozzanatából szivárgott be a nyelv hétköznapi használatába, amikor a labda épphogy érinti a hálót. A „necc” szó másik jelentése, amely egy háló alapú hímzéstechnikára utal, napjainkban kevésbé ismert.

A „necc” eredetileg német eredetű szó, melynek jelentése háló.

A neccelés egy háló alapú hímzéstechnika elnevezése, melynek végterméke a „necc”, de a „rece” vagy „rececsipke” elnevezéseket is használták a necc szinonimájaként. A technika leírását ismertető szakirodalom a „rece” kifejezést használja gyakrabban, amely a szintén háló jelentésű olasz „rezza” szóból ered.

A rece vagy necc készítése a hímzés- és csipkekészítési technikák közé sorolható.

Az egyszerű rece kender-, len- vagy selyemfonalból csomózott háló. A hímzett recénél a hálót keretre rögzítik, és mintákat hímeznek bele, mely a lebegő, áttört hatásával a csipkéhez hasonlít.

A nemesi öltözetekben már a 16. század végétől divattá vált a használata, de egyházi textíliákon is gyakran előfordult. A nemesi receminták motívumai reneszánsz mintakönyvekből váltak ismertté, illetve a kereskedelemnek is nagy szerepe volt elterjedésükben. A hímzett rece használata a 18. századtól terjedt el a magyarországi parasztság körében. Elsősorban a kelengyéhez tartozó drága, ünnepi ruhadarabok, lakástextíliák díszítményeként készültek a rececsipkék: az anyagra rávarrva, vagy az anyag végéhez toldották, illetve két anyagszél összeillesztésénél betétként.

Ilyen csipkebetét az első képen látható, a történeti Gömör megyében gyűjtött, 18–19. század fordulójáról származó lepedővég díszítménye, melynek középső hálós részét necceléssel alakították ki, és indás csillagvirág mintával hímezték.

Lepedővég (recebetét), Textil- és viseletgyűjtemény
Gyűjtő és gyűjtés ideje: Balogh Jánosné Horváth Terézia, 1972
Készítés helye, ideje: Gömör megye, 18–19. század fordulója
Leltári szám: NM 72.152.1

Szatyor, Textil- és viseletgyűjtemény
Gyűjtő, gyűjtés ideje: Szacsvay Éva, 2000
Készítés helye, ideje: Magyarország, 1960–1970-es évek
Leltári szám: NM 2003.42.198
Fotó: Sarnyai Krisztina

Necceléssel készülhetett maga az egész tárgy is, melyet hímzéssel díszíthettek, vagy díszítés nélkül is hagyhattak.

A második képen egy más korból származó hétköznapi tárgy látható, egy necctáska, melyet az 1960–70-es években használtak Dunabogdányban.

Ez a kisméretű, rugalmas, hálós kialakítású szatyor a II. világháború után terjedt el, és anyagát tekintve már gyakran műszálból is készült.

(Tihanyi Anna, neprajz.hu/Felvidék.ma)