Az orosz–ukrán konfliktus megítélésében nagyjából három nagyobb táborra oszlanak az emberek. Van egyrészt a vakon Zelenszkij-hívő tábor, akik szerint Zselét jó hogy nem szentté kéne avatni, aztán van az ellenpólus, a Putyin-pártiak, akik nagyjából ugyanígy vannak az ellentáborral és középen állnak azok, akik mélyen elítélik ugyan az orosz agressziót, de a háttérben zajló piszkos politikai játszmákat felismerve nagyjából tisztában vannak azzal, hogy a világ nem kizárólag patyolatlelkű jókra és velejükig romlott sátáni rosszakra oszlik, s hogy az éremnek általában két oldala van.
Ők azok, akik nem a szankciókat és az ukrán félnek számolatlanul és ellenőrizetlenül történő fegyverszállítást helyeslik, hanem azt vallják, véget kell ennek vetni, hiszen szenved az ukrán nép és mondjuk ki, szenved a vágóhídra hajtott orosz is és a szankciók és egyéb következmények miatt a világ is, ezért békét sürgetnek, ami a Zelenszkij-hívők táborában valóságos szentségtörésnek számít.
Bár talán mégsem az, ha épp a pápától kaptak megerősítést, akit talán azért nem lehet putyinista propagandával vádolni. Ferenc pápa szerint azonnal le kell állítani „az értelmetlen ukrajnai háborút“, mely nemzetközi válsághelyzetet teremtett. A béke első számú feltételeként a globális leszerelést nevezte meg a Szentszéknél akkreditált diplomatákhoz intézett évnyitó beszédében hétfőn.
A katolikus egyházfő úgy vélte, egyre fejlettebb haditechnika bevetése helyett logikát kell váltani a teljes leszerelés útját követve, mivel „semmilyen béke nem lehetséges ott, ahol a halál eszközei terjednek”.
Emlékeztetett, hogy 2023-ra esik XXIII. János pápa latinul Pacem in Terris (Békét a világban) kezdetű enciklikájának hatvanadik évfordulója. A pápai dokumentum – amely a kubai rakétaválságot kísérte – az igazságosságon, szereteten és szabadságon felépítendő békét szorgalmazta a nemzetek között. S talán nem véletlen ez a kerek évforduló, s ideje lenne elgondolkodni az üzenetén, az aktualitásán, amíg nem késő, hiszen pengeélen táncolunk.
Ahogy Ferenc pápa is felidézte, elődjének korában az emberiség a saját megsemmisülésének küszöbén állt, amit a párbeszéd segítségével sikerült elkerülni. Kifejtette: az atomháború veszélye ma is fenyegetően hat, és félelembe taszítja a világot.
Az „értelmetlen ukrajnai háború” azonnali leállítását sürgette, melynek hatása egész térségeket érint Európán kívül is az energetikai ellátásban, valamint az élelmiszer-termelésben elsősorban Afrikában és a Közép-Keleten.
A pápa ugyanakkor az „ideológiai totalitarizmus” veszélyére is felhívta a figyelmet,
amely intoleráns azokkal szemben, akik nem csatlakoznak a magukat progresszívnek vallók nézeteihez, melyek valójában visszafelé vezetik az emberiséget, a gondolati és lelkiismereti szabadság megsértésével – mondta.
Komolyan megfontolandó, súlyos szavak ezek, amelyeket meg kell hallani és észre kell térni a hatásukra, nem pedig az olyan szirénhangokra hallgatni és azokat a szólamokat visszhangozni, melyeket „kedvenc” visongó belga liberális EP-képviselőnk, Verhofstadt ismételget eszelős müezzinként, akinek a legutóbbi aranyköpése, miszerint az ukránok a mi területünkért és az értékeinkért harcolnak, ezért most legújabban az európai Leopard 2 harckocsikat küldené Ukrajnába.
Nos nem tudom, milyen érdekeltségei lehetnek Ukrajnában, elképzelhető, hogy Bidenék mellett neki is csurrant-cseppent ott valami, de hogy ebben a háborúban nem értékeket mentenek, hanem életeket és értékeket pusztítanak esztelenül és értelmetlenül, azt talán akkor látná igazán, ha nem a brüsszeli buborékból, nem a genti arcpirító luxusból hirdetné a „liberális igét”, hanem elmenne a háború sújtotta övezetbe. Nem vagyok benne biztos, de talán akkor az ő agyában is felmerülne a béketárgyalások eretnek ötlete, legalább addig, amíg valaki nem szólna neki, hogy számára nem ezt a lapot osztották…
(NZS/Felvidék.ma)