A Csemadok Pogrányi Alapszervezete mellett ötven évvel ezelőtt alakult meg a hagyományőrző csoport, ennek emlékére 50 év krónikája címmel adtak ki könyvet 2022 decemberében. A csoport tagjai számos pogrányi és zoboralji szokást feldolgoztak, sorra halmozták a sikereket fél évszázados tevékenységük alatt.
Az 50 év krónikája címmel megjelent kiadvány a Csemadok első éveiről, megalakulásáról is szól. Szó esik a Csemadok-alapszervezet mellett működő esztrádcsoportról, mely sajnos megszűnt, amikor elkezdték építeni az új kultúrházat. Megemlítik az elnököket, akik az alapszervezetet vezették, és köszönetet mondanak mindenkinek, aki segítette a Csemadok és a Pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoport munkáját. A Csemadok mellett működő hagyományőrző csoport számos rendezvényt szervez Pogrányban, saját rendezvények mellett segítik a község által szervezett rendezvényeket is.
Céljuk, hogy Pogrányban az ősi zoboralji kultúra minél tovább fennmaradjon. A kiadványt számos képpel illusztrálták, betekintést nyújtva a szereplésekbe, fellépésekbe, rendezvényekbe.
Az alapszervezet és a hagyományőrző csoport vezetője Tóth Borbála, aki a könyv előszavában így ír: „Pográny község legrégebben működő szervezete a Csemadok-alapszervezet, amit 1949-ben jegyeztek be a Csemadok országos központjában. Az alapszervezet mellett 1972-ben alakult meg a hagyományőrző csoport, lelkes tagokból, Szomolányi Ilona vezetésével. Számos rendezvényen léptek fel értékes műsorral, nagy sikerrel. A csoport tagjai részt vettek a Jókai Mária által rendezett Párta, párta előadásban is, amellyel idehaza és külföldön is díjakat nyertek. A bársonyos forradalom után, 1990-ben a csoport új lendülettel folytatta a munkát, több lelkes taggal. Így kerültem a hagyományőrző csoporthoz én is. Azóta aktív tagjaként veszem ki a részem a munkából. Ez idő alatt több fiatallal is bővült a csoport, színre vittük a falu szokásait, adventtől adventig, hogy azt a színpadon bemutatva is továbbadjuk a fiatalabb korosztálynak.“
A Csemadok mellett korábban két hagyományőrző csoport működött, egy nőkből és egy férfiakból álló csoport, nagyon sok közös fellépésük volt már ebben az időben is. Ezért is „2002-ben a férfikórus is csatlakozott a csoporthoz, így lett Pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoport a neve.“
Tóth Borbála a könyv előszavában így ír: „A pogrányi csoport több hangfelvételt készített, amelyek meg is jelentek. Több díjat nyert a Pogrányi Nagyharang Hagyományőrző Csoport, amire méltán büszkék a pogrányiak. Tavaszi szél vizet áraszt – arany minősítés, Bíborpiros szép rózsa – arany minősítés, Vass Lajos Nagydíj – ezt 2008-ban nyerte el a csoport. Mivel a csoport tagjai is idősödnek, fontos a fiatalítás, ezért a csoport új tagokkal bővül és végzi ezt a temérdek munkát, aminek köszönhetően tovább élnek a hagyományok.“
Az elnök köszönetet mondott az új tagoknak, de megemlítette azokat a korábbi énekeseket, hagyományőrzőket is, akik örökre távoztak az élők sorából. „Szeretettel és hálával tartozunk az időközben elhunyt tagjainknak is, sok és fontos munkát végeztek, értékes örökséget hagytak ránk. Csak remélni merem, hogy 50 év után is lesznek olyan tagok, akik folytatják ezt a munkát és egyetértenek Kodály Zoltán gondolataival: Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. A hagyományok, a szokások, a hitélet – ezek a nemzeti identitás meghatározó elemei.”
A könyvben a régi krónika pár megmaradt oldalát is közlik, s a megsárgult oldalakból kiderül, hogy a Csemadok Pogrányi Alapszervezete még 1949-ben alakult, tehát országos szinten az elsők között jött létre.
A Nyitrai járásban 1949-ben, a Csemadok megalakulásának évében csak két alapszervezet volt, Nyitragerencséren és Pogrányban. A pogrányi alapszervezetnek volt mire építenie, hiszen a községben már működött esztrádcsoport és éneklőcsoport is, az alapot ők adták. A két világháború között is voltak csoportok a községben, amelyek a magyar kultúrát művelték, éltették, annak ellenére, hogy az anyaországtól elszakították a magyarságot. Működött éneklőcsoport, színjátszócsoport, fúvószenekar is.
1949-ben elkezdődött a Csemadok munkája Pogrányban, ami szerencsére a mai napig tart. Sajnos az alapszervezet teljes történetének feltárása lehetetlen feladat, hiszen a krónikából csak néhány oldal maradt meg. Ennek ellenére a szerzők, szerkesztők emlékezni kívántak az elmúlt időszakra. Emlékezni, elsősorban a hagyományőrző csoport elmúlt fél évszázadára, bár a krónika megmaradt pár lapjának tanúsága szerint az éneklőcsoport már 1970-ben megalakult, a hivatalos megalakulást mégis 1972-re datálják. Így az elmúlt 50 év krónikája meg tudott jelenni, a csoport múltját rengeteg képpel illusztrálták, így színes könyvet vehet a kezébe az olvasó, akit érdekel a pogrányi hagyományőrző csoport múltja.
Példát vehetünk róluk, hiszen szórványban ápolják a kultúrát, nyomot hagynak maguk után, nehézségek között is, de dolgoznak tovább, hogy a zoboralji népdalok és szokások fennmaradjanak és közismertté váljanak. A kötet kiadását a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatta a Bethlen Gábor Alapon keresztül.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
