A kommunizmus áldozatainak emléknapja nemcsak arra alkalom, hogy fejet hajtsunk sokat szenvedett elődeink előtt, hanem arra is, hogy kinyilvánítsuk akaratunkat: nem hagyjuk, hogy a gyerekeink és unokáink újabb mérgezett eszmék és újabb diktatúrák áldozataivá váljanak – jelentette ki az Országgyűlés elnöke szombaton az emléknap alkalmából tartott megemlékezésen, Budapesten.
Kövér László a Kovács Béla-szobornál elmondott beszédében azt mondta, hogy a 20. században a magyar államot két alkalommal is túszul ejtette a kommunizmus. Először 1919-ben 133 napra, másodszor 1947-ben, több mint negyven évre.
Mindkét alkalommal külföldről pénzelt, szellemi és fizikai erőszakkal támadó, idegen érdekeket szolgáló ügynökhálózatok voltak a magyarországi kommunizmus szálláscsinálói – tette hozzá.
Kövér László szerint a nyugati világban napjainkban elharapódzó megdöbbentő keresztényellenesség, az alapvető biológiai, gazdasági és kulturális tényeket tagadó, valóságidegen ideológiák tobzódása, az egyre nyíltabb magántulajdon-ellenesség vagy éppen a politikai terrorcsoportok megjelenése nem más, mint a kommunista eszme és gyakorlat visszatérési kísérlete.
Úgy fogalmazott: a kommunista eszme Nyugatra nem pusztán visszatér, hanem valójában hazatér.
„Mi, magyarok, azóta pontosan tudjuk: ahol felüti a fejét a kommunista métely, ott nyomában mindig érkezik az erőszak, a szenvedés, az elnyomás és a kifosztás”
– mondta, hozzátéve: a kommunizmus bukása óta eltelt három évtizedben a nyugati politikai elit nagy része folyamatosan relativizálja a kommunizmus bűneit.
Az Országgyűlés elnöke megjegyezte: a nyugati világban szakadatlanul zajlik a férfi és a nő biológiai sajátosságának valóságát tagadó propaganda, amelynek legfontosabb célja az egy férfi és egy nő szeretetközösségén alapuló család fogalmának és intézményének szétzúzása. Egyre hangosabb a magántulajdon és értékteremtő munka gazdasági valóságának tagadása is, emellett egyre nyíltabban és agresszívabban zajlik a keresztény kulturális értékrend megsemmisítési kísérlete is – mondta.
Kövér László úgy értékelt: a nyugati világ országaiban napjainkban folyamatos ostrom alatt áll a józan ész, a közjó és a közérdek.
A házelnök hangsúlyozta: elődeink áldozata és utódaink reménysége egyebek mellett azt kívánja tőlünk, hogy minden körülmények között védjük meg a közjó, a közhatalom és a nemzeti érdekeink szolgálatába állított államunk demokratikus legitimitását és politikai cselekvőképességét.
(Fotó: MTI/Kovács Tamás)
Kívánatosnak nevezte továbbá, hogy soha senki ne számolhassa fel a magyar parlamentáris demokráciát, valamint azt is, hogy Magyarország a lehetőségei és az ereje szerint járuljon hozzá a nyugati világban az államok és a globális magánhatalmak közötti új erőegyensúly megteremtéséhez.
Kövér László kitért arra is, hogy pénteken volt az első évfordulója az ukrajnai háborúnak. Megjegyezte: a háborúnak nem lesz katonai vagy politikai győztese, de pénzügyi nyertesei már vannak, az Európán kívüli hitelezői érdekcsoportok.
A háború addig fog tartani, amíg nem fog nagyobb hitelezői érdek fűződni a békéhez, mint a háborúhoz, ezért a békekötés ideje még távol van – jelentette ki az Országgyűlés elnöke
Turi-Kovács Béla, a Kisgazda Polgári Egyesület elnöke köszöntőjében felidézte:
amikor Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt egykori főtitkárát, a magyar országgyűlés egyik prominens tagját 1947-ben elhurcolták, nyilvánvalóvá vált, hogy a szuverenitásunk megszűnt.
Szerinte ma is súlyos veszélyek fenyegetik szuverenitásunkat, “három szilárd alap” ugyanakkor azt most is megtartja és a jövőben is meg fogja tartani: a választói akarat, amely megadja a nemzeti oldalnak a döntő többséget, a magyar Országgyűlés, amelyik tudja, hogy csak egy határozott, öntudatos kormány tudja igazán védeni az országot, valamint a kormány, amely tapasztalatával és sok küzdelmével áll az ország élén.
A beszédeket követően Kövér László és Turi-Kovács Béla koszorút helyeztek el Kovács Béla bronzszobránál. Ezután a megemlékezés a Kossuth téren, a Nemzeti Vértanúk Emlékművénél folytatódott.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke kifejtette, Kovács Béla elhurcolása példátlan jogtiprás volt, egyben az ország függetlenségéért küzdő, demokratikus nemzeti elit szétverése, másképp fogalmazva a nem kommunista nemzeti függetlenségi kormányzati alternatíva felszámolásának legfontosabb lépcsőfoka.
Ha nincs emlékezés, történetmondás, akkor nincs identitás – jelentette ki, rámutatva: a kommunista diktatúra nemcsak az életeket akarta elvenni, hanem a közös emlékezés lehetőségét is.
Földváryné Kiss Réka szerint azért fontos, hogy az évtizedek óta elhallgatott, felejtésre ítélt történeteket újra elmondjuk, mert “közös nemzeti identitásunk alapja, hogy tudjunk közösen emlékezni”.
Az Országgyűlés Hivatala, a Rákóczi Szövetség és a Kisgazda Polgári Egyesület által szervezett megemlékezés végén az emlékműnél koszorút helyezett el Kövér László, Turi-Kovács Béla, Földváryné Kiss Réka, valamint Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke és Sömjéni László Géza, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke.
A szobornál ötszáz diák is elhelyezte a megemlékezés virágait a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei középiskolai szervezeteinek képviseletében.
