Újabb bemutatóval lépett színre a Csemadok ipolynyéki Mics Károly Színjátszó Csoportja, melynek tagjai Molnár Ferenc A doktor úr című, háromfelvonásos vígjátékával tették emlékezetessé a farsangi hétvégét Ipolynyéken és a Palócföld szűkebb régiójában.
Az előadás érdekessége, hogy a csoport előző generációja ezt a darabot már játszotta 23 évvel ezelőtt, de a rendező, Balík Judit, leporolva és átgondolva azt, új színekbe öltöztette, ízléses korabeli, a két világháború közötti slágerekkel, betétdalokkal megspékelve. A közönség nem is maradt adós sem a tapssal, sem a nevetéssel, és nem fukarkodott a végén a kiérdemelt gratulációkkal sem.
A történet központi figurája Puzsér, a tisztességes betörő és tolvaj, Cseri Gábor remekbe szabott alakításában, laza stílusban és természetesen mindent Molnár Ferenc módra összekuszálva, hol bonyolította, hol oldotta a kialakult helyzetet, a nézők őszinte derültségére.
Dr. Sárkány, az ügyvéd aki, immár 19 alkalommal érte el Puzsér felmentését a tisztelt törvényszék előtt, lassan a karrierjét és hírnevét köszönhette a tolvaj úrnak, aki ezt szemtelenül kis is használta, hiszen a soron következő betörését éppen az ügyvéd irodájába tervezte a háta mögött, akit természetesen ebből az alkalomból kiszervezett a terepről, vagyis az irodából, ahol az egyik fiókban talált végrendeletéből azt is megtudta, hogy az ügyvég ezer pengőt hagyna rá halála esetén. Felesége, Ella (Szabó Laura) a férje haragját is kiérdemelve flörtöl Csatló felügyelővel (Szuma Tamás), akinek a keze közül Puzsér mindig kicsusszan, és aki miatt késik a kapitánnyá való kinevezése, az örökkévalóságig, és akit betörése közben ér in flagranti az asszonynál.
Az ügyvéd lánya, Lenke (Medve Sztella) és Bertalan, az ügyvédbojtár (Rados Tamás) között kialakulóban lévő szerelem, az előbbinek az érettségi vizsgán való bukásához, az utóbbinak a darab végén történő leánykéréséhez vezetett, de a köztes játékban néhány kellemes, ismert slágerrel tették felejthetetlenné az előadást. Üde színfoltja (a rendező kiváló szereposztása) volt a darabnak remek mellékszereplői alakításával a család öreglány nevelőnője, Marosiné (J. Takács Ágnes), aki titokban nagy rajongója Puzsérnak, de hisztériás és mániákus felmondási kényszerben tartja a családot, ám végül mindig a nyakukon marad valamilyen okból. A másik kiváló mellékszereplői alakítást Cseresnyéstől (Gömöry Lóránt) kaptuk, aki az ügyvéd egykori osztálytársaként a 10. érettségi osztálytalálkozó megszervezésével szövődik a történetbe kiváló érzékkel, rutinos színjátszói tapasztalattal, az utolsó betűig kiaknázva a szerep által nyújtotta lehetőségeket.
Az előző darabokban már remek színésznői képességéről tanúbizonyságot tévő Baráth Petra most csak a darab végén, egy kisebb szerepben, az ügyvéd egykori iskolájának igazgatónőjét alakítva tűnik fel, egy szép betétdal kíséretében, Puzsér áldozataként, akitől csakúgy, mint Cseresnyéstől, a tisztességes tolvaj meglovasította az aranyóráját. A csendőr szerepében beugró Híves Csongor a legifjabb generációt képviselve várhatóan sokszor feltűnik majd az elkövetkező években, komolyabb darabokban is. Talán annyit a kis epizódszerepről elmondhatunk (hogy néha emlékezzünk is egy főhajtással) hogy a 23 évvel ezelőtti gárdából az ezt a szerepet játszó Petrezsél Ferenc már sajnos nincs közöttünk, de így legalább felidézhettük egy pillanatra ezt is, hogy ne felejtsük, miért is csináljuk ezt évtizedek óta, szívvel, lélekkel.
Összességében elmondható, hogy érdemes volt leporolni ezt a kiváló darabot, mert nemcsak a nézői szokások változtak ez alatt a közel negyedszázad alatt, hanem felnőtt egy generáció is, akiknek mint az újszülötteknek, minden vicc új. Az előadás, mondanom sem kell, mindkét napon telt házat biztosított, így a rendező Csemadok-alapszervezet vezetőségének, még egy hétfő esti elődadást is be kellett iktatnia, hogy a hazai, ipolynyéki közönség is megnézhesse a darabot, akik közül sokaknak nem jutott az elővételben, néhány nap alatt szétkapkodott jegyekből. Az előadás március 4-én a tesmagi kultúrházban lesz újra megtekinthető, a tesmagi Csemadok-alapszervezet szervezésében, és itt ajánlom az ipolysági műkedvelők szíves figyelmébe is e lehetőséget. Ebben a sokszor feje tetejére állított világban jó, ha van biztos alap. És ez nem más, mint a kultúrába vetett hit és elkötelezettség, a nyelv, a hagyományok szeretete és megélése Ipolynyéken, amit a Csemadok, és a helyi magyar közösség fáradhatatlan napszámosai, a szent őrültek társasága visznek a vállukon, immár több, mint hét évtizede, töretlen hűséggel.
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)
