Rozsnyó legrégebbi írásos említése III. András király oklevele 1291. február 3-án íródott, amellyel felhatalmazta az egri káptalan képviselőjét, hogy a királyi képviselővel együttműködve meghatározza Rosnoubana község határait. Az évforduló kapcsán Sylvia Holečková, a Rozsnyói Bányászati Múzeum történésze adott információt az oklevélről és az azt követő időszakról.
A Rozsnyói-medencében található Rozsnyó város fekvése a múltban nemcsak az érchegység ásványkincsének megfelelő hasznosítását tette lehetővé, hanem a délről északra, valamint a keletről nyugatra haladó utak kereskedelmi kereszteződési pontját is képezte.
A király több dokumentummal is megerősítette a város határait és új tulajdonosát, aki Ladomér érsek és az esztergomi érsekség lett.
Meghagyva neki a telekadót, valamint az urburát, ami a bányákból kibányászott ezüst után fizetendő illeték nyolcadrésze, az összes királyi gyűjteményt (adót), és lehetővé tette az esztergomi érsekség számára, hogy az által élvezett összes kiváltságot Rozsnyó polgáraira ruházza át.
Az a tény, hogy az uralkodó Rozsnyót odaadományozta, bizonyítja e terület gazdagságát és a magasan fejlett ezüsttermelést, amely az érsekségnek a király érdekeinek védelmében elszenvedett veszteségeit volt hivatott pótolni.
A város 1291-es adományozása csak a kezdete volt a település bányavárossá alakulásának. A város egyrészt függött az érsekségtől, másrészt kiváltságokat élvezett. Közülük a legfontosabb az 1329. szeptember 29-i keltezésű okmány szerint, hogy alattvalóit országszerte mentesítette a vámfizetés alól.
A 13. és 14. század fordulóján a trón- és hatalomharcok után az újonnan megválasztott Anjou Károly Róbert király 1320-ban megerősítette Rozsnyó birtokosát, egy másik, 1323-as okmányban pedig aranybányákat is említett. III. András eredeti adománya így kiterjedt az aranybányák hozamára is.
Rozsnyó az esztergomi érsek feudális városa lett, ami egészen 1776-ig tartott, amikor is a városban önálló püspökség jött létre.
A város és a földbirtokos viszonya korrekt volt – a földbirtokos nem élt vissza jogaival, és viszonylag nagy szabadságot és önkormányzatot hagyott a városnak. Gondoskodott arról, hogy Rozsnyó szabadon éljen a jogaival, ami az ő érdeke is volt. Ezért a következő érsekek is különféle kiváltságokat adtak a város számára, illetve megerősítették az előzőeket.
A 16. században csak minimális juttatásokat és illetékeket követeltek városuktól. A legmagasabb tétel a már említett urbura volt. Más bányavárosok urburát minden fém után fizettek, míg Rozsnyó csak az ezüstért. Volt még a 70 aranyforintos földadó és egy paktum, amelyet az urbárium évi 30 aranyban állapított meg az egyházra maradt tized helyett.
A város a 17. századig tartotta fenn ezeket a kapcsolatokat földesurával, amikor is a viszonyok romlani kezdtek, és egészen Rozsnyó püspöki várossá válásáig tartottak. III. András király oklevelét, amelyben a várost először említik, a Rozsnyói Római Katolikus Püspökség levéltárában őrzik.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
