Szeptember 1-jén indult útjára a Petőfi Irodalmi Múzeum új vándorkiállítása, amely a Petőfi Sándor-emlékév alkalmából jött létre. A múzeumbusz első állomása a költő szülővárosa, Kiskőrös volt, amelyet közel egy éven át számtalan további település követ.
Az utazókiállítás kiemelt célja, hogy Magyarországon, valamint határainkon túl is minél több honfitársunkhoz juttassa el élményszerűen Petőfi Sándor életművét és mutassa be életútját. A tárlat a haladás, sebesség, út, utazás fogalmaiból indul ki, és az aktuális kutatásokra alapozva, egyedi megközelítésből mutatja be Petőfi személyiségét, munkásságának ismert darabjait.
A kiállítás címét adó mottó („Átröpűlök hosszában hazámon”) a Dalaim című vers részlete, amely nemcsak Petőfi utazás iránti szenvedélyét és költői ambícióit fejezi ki, de utal a tárlat nem mindennapi jellegére is. A kiállítás képzeletbeli utazásra hív: 1845-ben felszállunk a gyorsszekérre Petőfi mellé, hogy a költő a „változó szerencse szekerén” felidézze számunkra múltjának meghatározó állomásait, és velünk együtt fürkéssze jövőjét.
A tárlat nem a költő életrajzát helyezi fókuszba, sokkal inkább az alkotói attitűdöt meghatározó döntési helyzeteket mutatja be, mint például a költővé válás, a társadalmi mobilitás, az életpálya megválasztása, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése vagy a családalapítás.
A kiállítás gerincét tíz kiemelt gyűjteményi darab alkotja, mely a képzeletbeli utazás egy-egy állomását jelzi: ilyen az édesapa, Petrovics István mészárosbárdja, a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca, vagy éppen egy biliárddákó, amelyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott. Minden relikviához tartozik egy-egy kiemelt vers, valamint számos idézet, kézirat, művészeti alkotás és irodalomtörténeti érdekesség, amelyek együttesen egy-egy meghatározó élethelyzetet vagy témakört tárgyalva mutatják be a költő életének legfontosabb állomásait. Ezek a változatos módon elrejtett tartalmak önálló felfedezésre, kutatásra ösztönzik a látogatót, több érzékszervet is bevonva a tapasztalatszerzésbe. A kiállítás részei önmagukban is értelmezhető, zárt egységeket alkotnak, amelyeket többféle narratívába fűznek össze a látogatókat és Petőfit egyaránt megszólító kérdések, az Úti jegyzetek Patkós Márton színművész által megszólaltatott sorai és a János vitéz fordulatai.
Az első tematikus kiállítási egységben Petőfi első publikált arcképe (Barabás Miklós, 1845) és a helykeresést, a költői önmeghatározást fókuszba helyező Sors, nyiss nekem tért című költemény kapcsán megismerkedhetünk a képet közlő Pesti Divatlappal, megtudhatjuk, mit jelentett a korban egy ilyen folyóirat, hogyan alakult Vahot Imre és Petőfi kapcsolata, s milyennek látta Jókai Mór barátja arcképét. Az utolsó állomáson pedig az 1847-ben megjelent Petőfi összes költeményei című kötet jelenik meg, így Petőfi szándékától, hogy az irodalmi élet meghatározó szereplőjévé váljon, a megvalósulásig, azaz a verseiben örökké élő költő alakjáig vezet a képzeletbeli utazás. Az egyes állomások során izgalmas formai és vizuális megoldások jelenítik meg többek között az Egy estém otthon, a Szeptember végén és Az alföld című verseket.
A tárlat záró részében írók, költők Petőfiről szóló idézetei olvashatók, a busz hátsó üléssorán a PIM-ben őrzött Petőfi-relikviákból egy digitális kollázst alkothatnak a látogatók próbára téve a kiállításon megszerzett tudásukat.
A busz a tervek szerint 2022 szeptemberétől 2023 augusztusáig járja az országot és a Kárpát-medencét. A 2022. évben több mint 60 települést keresett fel; közel 20 ezer ember tekinthette meg a tárlatot. A Petőfi Sándor-emlékév végéig több mint 200 helyszínt látogathat meg az utazókiállítás.
Kurátor: Molnár Eszter Edina, Sóki Diána
Grafikai arculat és tipográfia: Mezei Ildikó
Látványterv és belsőépítészet: Nyirán Márton
Kivitelezés: New Edge Kft.
(Sajtóközlemény)
