Szent II. János Pál 2000. április 30-án kihirdette, hogy húsvét második vasárnapján az egész egyházban tartsák meg az isteni irgalmasság ünnepét. Ezen a napon, húsvét második vasárnapján iktatta a szentek közé Fausztina nővért, a III. keresztény évezred első szentjét, az isteni irgalmasság apostolát. A liturgia szerint ezen a vasárnapon Jézus megmutatkozik apostolainak, megmutatja övéinek kezét és oldalát, a szenvedés sebeit, mindenekelőtt azonban szívének sebhelyét, amely az irgalom forrása.
„A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!
Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás erre felkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” Jézus pedig így felelt: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” (Jn 20,24–29)
A Jézus sebeiből fakadó irgalom az egész emberiségre kiárad. II. János Pál úgy rendelkezett, hogy Fausztina nővér látomása alapján a világegyházban mindenütt emlékezzenek meg az isteni irgalmasságról, amelynek fénye megvilágítja a harmadik keresztény évezred útját.
Az apostoli penitenciária 2002. június 29-én kiadott dekrétumában az isteni irgalmasság ünnepéhez teljes búcsút engedélyezett a szokott feltételekkel, amelyek a következők: szentgyónás, szentáldozás, ima a Szentatya szándékára.
„Fausztina nővér a második világháború előestéjén halt meg. Életének ebben az utolsó időszakában kapta meg az isteni irgalmasság kinyilatkoztatását, s mindazt, amit megélt, leírta Naplójában. A második világháború túlélői számára Szent Fausztina Naplójának e sorai olybá tűntek, mint az Isteni Irgalomnak egy különleges, XX. század nézőpontjából megírt evangéliuma. A kortársak felfogták üzenetét, mégpedig éppen a második világháború során drámai módon felhalmozódott rossznak és a totalitárius rendszerek kegyetlenségének a tükrében.
Mintha Krisztus azt akarta volna kinyilatkoztatni, hogy a rossz – amelynek az ember létrehozója és áldozata – elé állított végső korlát éppen az Isteni Irgalom.
Ennek az irgalomnak természetesen része az igazságosság is, ám a világ és az ember történelme során az isteni tervben nem kizárólag az igazságosságé az utolsó szó. Isten mindig el tudja választani a jót a rossztól, s azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (vö. 1Tim 2,4): Isten a szeretet (1Jn 4,8). A Fausztina nővér előtt megjelent megfeszített és feltámadt Krisztus eme igazság legfőbb kinyilatkoztatása.” – olvasható Az irgalom misztériuma, In: II. János Pál: Emlékezet és azonosság, Budapest, 2005, könyvében.
Az ünneppel kapcsolatban érdemes idézni Jézus szavait, melyeket Szent Fausztina nővér naplójában olvasunk. „Azt kívánom, hogy legyen az irgalmasságnak ünnepe. Azt kívánom, hogy a képet (az irgalmas Jézus képét) húsvét után az első vasárnapon ünnepélyesen áldják meg! Ez a vasárnap legyen az irgalmasság ünnepe!” (Napló 49.) „Azt kívánom, hogy az irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de főleg a szegény bűnösök részére.” (Napló 699.)
Szerte a világon milliók készülnek kilenceddel az irgalmasság ünnepére. A kilenced nagypénteken kezdődik. Ez a nap – húsvét ünnepével együtt – Isten irgalmas szeretetének csúcspontja.
Forrás: Vatikáni Rádió, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
