Ünnepi gálaműsort tartottak a Csemadok Bódvavendégi Alapszervezete megalakulásának 70., és a hagyományőrző csoport újjáalakulásának 30. évfordulója alkalmából Bódvavendégiben. Az alapszervezet április 15-én tartotta évzáró taggyűlését a felújított kultúrház nagytermében. A taggyűlést Horváth István elnök nyitotta meg.
Az alapszervezet tevékenységéről szóló beszámolójában kiemelte: „Az évzáró taggyűlés jelentőségét emeli az a tény, hogy 2022 tavaszán a koronavírus megfékezésére hozott járványügyi korlátozások tavaly még nem engedték meg, hogy emlékműsort tartsunk az alapszervezet megalakulásának 70. évfordulójára és ünnepi gálaműsorral köszöntsük a 30 évvel ezelőtt újjáalakult Bódvavendégi Hagyományőrző Csoportot.”
A taggyűlés elfogadta ifj. Szilasi Istvánnak, az alapszervezet pénztárosának gazdasági beszámolóját az alapszervezet gazdálkodásáról, majd megvitatta és elfogadta a következő időszakra szóló munkatervet. A tanácskozást megtisztelte jelenlétével Köteles László, a Csemadok általános alelnöke, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának tagja és Zborai Imre, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának titkára, valamint Béres József, Bódvavendégi község polgármestere.
Az évértékelő taggyűlés után kezdetét vette a megemlékezés a Csemadok Bódvavendégi Alapszervezete megalakulásának 70. évfordulója alkalmából, majd az ünnepi gálaműsor a Bódvavendégi Hagyományőrző Csoport újjáalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Az est műsorvezetője és háziasszonya Balázs Éva volt. A gálaműsor háziasszonya bevezetőjét a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitáros, tekerőlantos, dalszerző, népzenekutató, Sebő Ferenc gondolatával kezdte: „A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem őrizni kell, mert nem rab. Hagyományaink csak akkor maradhatnak meg, ha megéljük őket! Ez itt a lényeg: megélni, együtt feleleveníteni, eljátszani, elénekelni!” Majd a műsorvezető így folytatta: „Ennek ellenére kis falunkban ezek a szavak lassan feledésbe merülnének, ha 1992-ben nem alakult volna újjá a hagyományőrző csoport, illetve ha nem lennének olyan lelkes emberek, akiknek még fontos a múltunk és őseink emlékezete.”
Ma már nehéz megmondani, hogy a falu kulturális élete mikor kezdődött, kisebb-nagyobb megszakításokkal hogyan is működött. 1952. március 1-jén Bódvavendégiben megalakult a Csemadok alapszervezete. Már akkor is voltak lelkes tagok, akik színdarabot tanultak be, kiállításokat szerveztek, cigánytáncot és karikázót jártak. Cséplő János feldolgozta a nagyapja által megismert verbunkot. Mások összehozták a csűrdöngölőt. Balázs Dezsőné és Balázs Zsuzsanna voltak azok, akik emlékeztek a lépésekre és az énekekre. Az akkori csapat bejárta a környéket, de szerepeltek Gombaszögön, Zselízen, a pozsonyi Kultúra és Pihenés Parkja szabadtéri színpadán is. Az 1979-es év mérföldkő a falu kulturális életében. Idelátogatott Méry Margit néprajzkutató és Bodonyi András zenetanár is. Bodonyi András a későbbi években is részese volt a hagyományőrző csoport életének.
1989-ben a rendszerváltás után Bódvavendégi önálló község lett. A szabad vallásgyakorlat lehetővé tette a vallási kultúrához kötődő hagyományok feldolgozását. Eperjesi László polgármester és az önkormányzat tagjai úgy döntöttek, hogy betanulják a betlehemes játékot. Id. Mázik Mihály emlékei alapján id. Szilasi István állította össze színpadra vihető formára. A betlehemes csoport azóta is minden év decemberében rendszeresen részt vesz Magyarországon a debreceni és a budapesti nemzetközi betlehemes találkozókon, valamint a felvidéki nemzetközi betlehemes találkozókon Jánokon, vagy a Bódva-völgye további településein. A faluban nemsokára megalakult a női éneklőcsoport is Király Gabriella vezetésével. A csoportok rendszeresen próbáltak, nótáztak, felléptek a jeles ünnepeken, a falu első írásos említésének 750. évfordulóján a magyarországi Hidvégardóban.
Vitéz Király József, aki 2011-ben átvehette a Csemadok Életmű Díjat, az 1992-es év tavaszán egy népi hagyományokat felelevenítő csoportot hozott létre. A most 30 éves hagyományőrző csoport történetét ő kezdte írni, aki akkor összeverbuválta a falu ifjait azzal a céllal, hogy az új társadalmi rendszerben se vesszen feledésbe nemzetünk kulturális öröksége, és az, amit már korábban, a 70-es évek végén, országos szinten bemutattak az akkori táncosok. Akkor még nem sejthette, hogy milyen maradandót alkotott! A lakodalmi tréfás verbunk több mint 30 éve az egyik legtöbbet előadott és legnagyobb sikert aratott műsor lett.
Ha van egy csoport, kell egy vezető, szükséges a szakmai segítség. Volt a csoportnak egy kivételes barátja, Bodonyi András, sajnos már nincs közöttünk. Zenetanár, néprajzkutató, de főleg zeneimádó volt. Ő volt az, aki a csoportra hagyta a Borkóstolót, a Tréfás lakodalmast, valamint a Felvidéki himnuszt. Legyen nyugodt az álma, és őrizzük meg emlékét a szívünkben! Később, amikor már Bodonyi András Ipolyságon élt, a műsorok betanításába Balázs Éva segített be. Most is jellemző a csoportra a korkülönbség, de jól megférnek egymással a színpadon, ahogy Petőfi szerint Péter és Pál a naptárban. Volt, amikor a csoport legidősebb tagja, Ádám Géza bácsi 83 éves volt és a legfiatalabb tagja még nem volt húsz sem.
A hagyományőrző csoport többször is fellépett az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon Szepsiben és Buzitán. Több díjat is kaptak a hagyományőrzés színpadi megjelenítéséért. Az eddig bemutatott darabok a következők voltak: Borkóstoló, Férjek iskolája, Magyar betlehem, Tréfás verbunk, Tréfás lakodalmas. Balázs Éva műsorvezető idézte Regős Jánost, a szakmai zsűri elnökét, aki értékelte a Borkóstoló bemutatóját az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon 2011-ben: „A bódvavendégiek Borkóstolója olyan volt, mint valami különleges reality show, vagy inkább happening, rögtönzött előadás. A férfitársaság spontán megnyilvánulásainak sorát ritkán terelgette együvé valamiféle rendezői szándék. Ültek az asztal körül, kortyolgatták a bort, tréfálkoztak, nótáztak, néha egymásnak feszültek, kibékültek. És közben fogyott a bor – a valódi bor! A játék haladtával a tíz pasas egyre fesztelenebbül engedte át magát e nemes ital kiváltotta jó hangulatnak. A szégyenlősség maradéka is eltűnt a színpadról, a kezdeti tétovaságot valami egészséges gátlástalanság, fesztelenség váltotta fel. Kritikának hangzik, pedig nem annak szánom: igen-igen sajnáltam, hogy csak szemlélője és nem résztvevője vagyok ennek a borozgatásnak.” A hagyományőrző csoport a megjelenteknek újra bemutatta a fesztelen és gátlástalan borozgatás mellett a Borkóstolót is.
Az alapszervezet vezetősége, elismerése jeléül emléklapot adományozott a korábbi szereplőknek, az eddigi fellépőknek, a csoport jelenlegi tagjainak és mindazoknak, akik az elmúlt három évtized alatt elősegítették a község kulturális életének megmaradását és a hagyományőrzés gyarapodását. A Csemadok Kassa-környéki Területi Választmányának elnöksége és titkársága köszönőlevelet nyújtott át a 30. születésnapját ünneplő Bódvavendégi Hagyományőrző Csoportnak, a Szövetségben végzett áldozatkész és példaadó munkájáért, Bódvavendégi község, de az egész Bódva-völgye és a Kanyapta mente magyar közösségének kulturális, szellemi gyarapodásáért és megmaradásáért.
Az ünnepi gálaműsor az Írom, írom, fehér írom kezdetű dal közös eléneklésével fejeződött be. Béres Tibor, a község polgármestere a helyi képviselő-testület nevében szeretetvendégségre hívta a megjelenteket, az ünnepi gálaműsor valamennyi szereplőjét és a meghívott vendégeket.
(Zborai Imre, a Csemadok Kassa-környéki Területi Választmány titkára)
