A Szövetség a Közös Célokért diákutaztatási programjában május 12-én a negyedi Pongrácz Ágoston Alapiskola és a Deáki Alapiskola tanulói Pápán jártak, ahol Petőfi és Jókai is folytattak tanulmányokat.
A borongós idő és a korai indulás ellenére már a buszban jó hangulat alakult ki. Az utazást a Deáki Alapiskola tanulóival közösen abszolváltuk. Megérkezésünket követően a Pápai Református Kollégiumban kezdődött az időutazásunk a reformkorba. Egy animációs filmet tekintettünk meg a refomkori Pápáról és hírességeiről. S hogy mindezt élőben is láthassuk, megindultunk „Petőfi nyomán“.
Egy irodalmi-történelmi városnéző séta aktív részeseivé váltunk. Bejártuk azokat a neves műemlékeket, helyszíneket, ahol Petőfi gyakorta megfordult diákévei alatt.
Minden érzékünket bekapcsoltuk, hiszen tudtuk, hogy a séta után egy játékos feladatsort, keresztrejtvényt kell megoldanunk. Megtekintettük az Ókollégium épületét, majd a Petőfi-házat, Petőfi egyik szálláshelyét, a Református templomot, a híres Griff szállót, végezetül az Ótemplomot.
A kiadós séta után a könyvtár csodálatos olvasótermében fújtuk ki magunkat és sikeresen oldottuk meg a feladatsorokat. Lehetőségünk nyílt megtekinteni egy reformkori, ma is működő sajtógépet is. Hasonlón nyomtatták ki hajdan Petőfiék a Nemzeti dalt.
A finom ebéd után várt ránk a múzeumi foglalkozás másik része.
Egy levéltáros és egy könytáros segítségével végigjártuk a Petőfi emlékév kiállítását, a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményét.
Igazi könyvritkaságokat láttunk, többek közt azt az Érdemkönyvet is, melybe maga Petőfi írta be sajátkezűleg verseit. Megtudtuk, milyen tanuló volt ő és kik voltak azok a tanárai, akikre nagyon büszke volt, vagy épp ellenkezőleg, akik „megkeserítették“ diákévét. Ami a legérdekesebb információ volt számunkra, hogy itt, Pápán kezdte el használni költőnk a Petőfi nevet.
Végezetül tollat ragadtunk, de nem akármilyet, lúdtollat. Megtanultunk vele írni és átéreztük, milyen megerőltető lehetett az íródeákok munkája, akik egész álló nap könyveket másoltak.
Élményekkel és egy nagy adag tudásanyaggal a birtokunkba indultunk haza. A hazafelé vezető úton még sokáig beszélgettünk a látottakról és szinte az is biztossá vált, hogy Pápára még visszatérünk.
(Udvaros Krisztina/Felvidék.ma)
