Dankó István, művésznevén Dankó Pista Szeged-fölsőtanyán (ma Szatymaz) született 1858. június 14-én. Sosem lett belőle István, nevét csak Dankó Pistaként használta. Rövid élete során közel félezer dallamot, nótát komponált, és az ő alkotása számos népszínmű dalbetétje.
A Dankó-nóta jelentősége túlmutat önmagán, hiszen oly korban történt mindez, amelyben a magyarság megtartó ereje volt a tét. Dalait ma is Kárpáthaza-szerte muzsikálják és éneklik.
Szülei, Dankó István és Mijó Rozália első gyermekeként látta meg a napvilágot, mindössze kilencéves volt, amikor édesapját elvesztette. Vele együtt három húga, Irén, Etel és Róza maradtak még félárván. Apja halálát követően nem folytathatta az iskolát. Három elemit: egy református meg egy lutheránus osztályt végzett el. Szeretett olvasni, gyakran kért kölcsön könyveket diáktársaitól, később saját könyvtára is lett. Leginkább id. Alexandre Dumas, Victor Hugo és Jókai Mór műveit kedvelte.
Atyai barátja, Erdélyi Ignác, művésznevén Erdélyi Náci, két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia, így vályogvetőként kereste a család kenyerét. 15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát, melynek egyben vezetője is volt. A környékbeli tanyavilágban zenéltek, mivel olcsó muzsikusokra volt kereslet, gyakran léptek fel némi pénzért vagy ételért cserébe.
A banda Joó Ferenc arcképfestő tanyáján is megfordult, a 17 éves, kék szemű Pista beleszeretett a gazda Ilonka leányába, aki 13 éves volt, de nem neki szánták. Három évvel később Pista nevében Daróczy Pál pusztai kapitány, a betyárvilág csendbiztosa kérte meg a lány kezét, de a leány apja elzavarta őket a birtokáról. Ilonka átadott egy szál rózsát Pistának a kapuban. Kétszeri sikertelen leányszöktetés után, végül harmadjára vezette oltárhoz a lányt, a kisteleki templomban. Két gyermekük még kicsi korában elhunyt és Joó Ilonkát (halálakor már adorjáni és nagyrátoni Ráthonyi Sándorné) első férje mellé temették el.
Dankó Pista első dalait Blaha Lujza tette népszerűvé. 1890-ben Budapesten megismerkedett Pósa Lajossal, akivel haláláig szoros barátságot ápolt. 1895-ben Pósa Lajos balatoni nótáinak megzenésítésével megnyerte az Új Idők pályadíját.
Az 1890-es években daltársulattal járta be Magyarországot, háttérbe szorítva mindenütt a német daltársulatok népszerűségét.
Oroszországban is jártak, Moszkvában és Szentpéterváron játszottak. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megtelt a keze, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat?!”
Dankó dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írtak szöveget a dalaihoz.
A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset is írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi Géza fia, Gárdonyi József megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film készült az életéről, melyben Jávor Pál alakította, a kétszázadik magyar hangosfilmben, Kalmár László rendezésében.
A kottaíráshoz nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életét végigkísérte a nyomor. Tüdőbaja egyre súlyosbodott, ekkor a „Pósa-asztal” társasága indított számára gyűjtést, adományok érkeztek az egész országból a gyógyíttatására. Sanremóba küldték, ahol egy télen át kúrálták, azonban egészsége már nem állt helyre, így 1903. március 29-én sógora budai lakásában érte a halál, apósa jelenlétében és szeretett felesége karjaiban, 44 éves korában.
Herczeg Ferenc (1863–1954, magyar író, színműíró, az MTA tagja és másodelnöke) búcsúztatta Pesten, amikor ötszáz cigány játszotta az „Eltörött a hegedűm…” című nótát. A szegedi múzeum előtt volt felravatalozva, Pósa Lajos és Tömörkény István mondtak búcsúbeszédet a koporsójánál.
A Belvárosi temetőben díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra.
Szobra is készült, felállításának ügyét Pósa Lajos szervezte meg. Margó Ede szobrászművész (1872–1946) formálta meg a dalköltő alakját, amit tiszteletből készített el, csupán a felhasznált márvány árát fogadta el. Végül 1912. október 20-án állították fel művét, Erzsébet királyné szobrától nem messze.
Emlékét utcák, intézmények, iskolák viselik. Biriben (község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében), az ő nevét viseli a cigány lakosság felzárkóztatása céljából létrejött pedagógiai intézmény, a Dankó Pista Egységes Óvoda-Bölcsőde, Általános Iskola, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium.
A Magyar Rádió 2012 decemberében a magyar nótát és operettet sugárzó csatornáját Dankó Rádiónak nevezte el. A szegedi Dankó Pista Emlékéért Alapítvány ápolja kultuszát.
A Magyarnóta Szerzők és Énekesek Országos Egyesület 2016 óta szervezi a „Magyarnóta Ünnepnapját” – egybekötve a Dankó Pista Életmű-díj átadásával.
Felvidéken is őrzik emlékét. Feketenyéken 2023. június 10-én, szombaton rendezték meg a 2. Nemzetközi Dankó Pista Nótatalálkozót.
Álljon itt Juhász Gyula Dankó Pistának című versének részlete, melynek második versszaka a szegedi Dankó-szobor talapzatán olvasható:
Magyar Héten a magyar cigánynak
Hadd hódoljon a magyar dalos,
Hadd maradjon emléked szívünkben
Könnyharmatos, virágillatos.
Húzd rá cigány, te örök, te áldott,
Virulj mindig, dicső nótafa,
Halhatatlan híred ragyogását
Be ne födje feledés hava!
Diadalmas nótáid szavára
Némuljon az idegen silány,
Húzd szívébe az egész világnak
Igazunkat, szent magyar cigány!
Forrás: Wikipédia, Délmagyar-hírportál
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
