Andrássy Gyuláról szóló időszaki kiállítás nyílt a betléri kastélyban

Egy olyan kiállítás megtekintésére invitálják a látogatókat, amely idősebb Andrássy Gyula gróf (1823-1890) személyiségét mutatja be, abból az alkalomból, hogy március elején volt születésének 200. évfordulója.

A nemesi Andrássy család hagyatékát kezelő Betléri Múzeum a jeles évforduló kapcsán In effigie id. Andrássy Gyula, a legnagyobb magyar európai életének elbeszélése címmel kiállítást szervezett, amely 2023. szeptember 30-ig tekinthető meg.

A tárlat a kiváló magyar államférfi, európai jelentőségű politikus életét mutatja be, aki beírta nevét az európai diplomácia történetébe. A Magyar Királyság miniszterelnöke volt, aktív szerepet vállalt az osztrák-magyar kiegyezésben és nádorként ő koronázta 1867-ben I. Ferenc József császárt magyar királlyá és feleségét, Erzsébetet (ismertebb nevén Sisit) magyar királynévá. Később pénzügyminiszterként és honvédelmi miniszterként tevékenykedett, 1871-1879 között a monarchia külügyminisztere volt.

Az ő nevéhez fűződik a modern osztrák-magyar állam megalakulása, meghatározta az ország nyugati külügyi-politikai irányultságát, és jelentős része volt a balkáni konfliktus megoldásában is.

„A kor, amelyben élünk, arra sarkall minket, hogy olyan egyéniségeket ismerjünk meg, akiknek gondolkodása és tettei olyan geopolitikai összefüggésekben helyezték el hazánkat, ahol érvényesek bizonyos szabályok és tiszteletben tartják az ember szabadságát. Id. Andrássy Gyula kétségtelenül ilyen személyiség volt. Kevés olyan szülötte van Szlovákiának, aki eljutott a világpolitika legmagasabb szintjeire, amelyet aktívan alakított. Olyan államférfi volt, akinek munkálkodása egyedülálló a magyar és az osztrák-magyar történelemben, amelyet megfontoltság, bátorság, bölcsesség, diplomácia és részben egyfajta leleményesség jellemzett” – olvasható a kiállítás bevezetőjében.

2016-ban a Betléri Múzeumban megtalálták Andrássy Gyula leveleit, azt a tizenegy levelet az 1848 és 1890 közötti időszakból, melyeket bátyjához és unokaöccséhez, Gézához címzett.

A legértékesebb tárgyak közé tartozó levelek a kastélyban egy borítékban maradtak fenn „Gyula bácsi levelei” felirattal.

A levelek mellett a gróf képmásai, fényképek és olyan cikkek is előkerültek, amelyekben említést tesznek személyéről és amelyek a Betléri Múzeum és Archívum fontos részeivé váltak.

Andrássy Manót és Andrássy Gyulát a bensőséges testvéri kapcsolat mellett bizalmas „üzleti” partnerség is összekötötte. Manó, aki a neoabszolutizmus idején inkább kerülte a politikát, kulturális és gazdasági téren tevékenykedett.

Gondoskodott a családi vállalkozásról, öccse, Gyula birtokairól, írt, festett, régiségeket és műkincseket gyűjtött.

A leveleknek köszönhetően bemutatható a családi háttér, nemesi származású felmenői és leszármazottai, az 1848-49-es drámai forradalmi évek, amelyeket jelképes „in effigie” kivégzése fémjelez, sikeres munkálkodása Magyarország miniszterelnöki posztján, végül Ausztria-Magyarország osztrák-magyar külügyminisztereként, aki meghatározta Európa arculatának alakulását.

 Ezért a kiállítás Betlérben, Gyula bátyjának, Manónak (Emánuelnek) a kastélyában kerül megrendezésre, ahol a grófot mindig nagy becsben tartották.

A tárlatot a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum és Iparművészeti Múzeum értékes gyűjteményi tárgyai gazdagítják, valamint magángyűjtők rendkívül nagybecsű tárgyai.

A látogatók a kiállítás bejártával nagyon sok tudnivalóval és értékes információkkal gazdagodhatnak. Id. Andrássy Gyula olyan korban élt, amikor a társadalom szigorúan rendekre (osztályokra) tagozódott. Azon kívül, hogy ki milyen hitet vallott és milyen nemzetiségű volt, rendkívül fontos szerepet játszott az is, hogy paraszti, polgári, jobbágyi vagy nemesi családba született.

Andrássy Gyulának az volt a szerencséje, hogy az egyik legelőkelőbb magyar nemesi családban látta meg a napvilágot, amely akkoriban már közel két évszázada jelentősen hozzájárult az ország társadalmi és gazdasági életének fejlődéséhez.

Felmenői között olyan családok tagjait találjuk, mint a Csáky, Szapáry. Nádasdy, Zichy, Pálffy… Bizonyára ez is hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben aktívan részt vehetett először a megye, majd Magyarország, végül egész Európa történéseiben. A nemesi származás ugyanakkor magas udvari tisztségek elnyerésének feltétele volt, valamint a magyar parlament felső, nem választott kamarájában való mandátum megszerzésének biztosítéka. A családban az előnyös házasságoknak köszönhetően birtokokra tettek szert főként Gömörben, Abaújban, Zemplénben, Sárospatakon, Borsodban és a királyság nagyvárosaiban.

A forradalom után Magyarországon a helyzet zavaros és a forradalom aktív résztvevői számára életveszélyes volt.

Andrássy Gyula 1849 decemberének derekán érkezett Párizsba, és csaknem két évbe telt, mire a bécsi katonai bíróság 1851 szeptemberének végén távollétében elítélte és „in effigie” felakasztotta.

Az in effigie latin kifejezést a múltban olyan esetekben használták, amikor nem a valós személyt, hanem jelképesen annak képmását végezték ki. Ez egy szimbolikus aktus volt, amely lehetővé tette a bécsi közigazgatás számára, hogy halottnak tekintse és elkobozza a vagyonát. Az uradalom többsége felett azonban édesanyja, Etelka grófné rendelkezett, és ennek köszönhetően a fia nem szenvedett hiányt semmiben a távoli Párizsban. Mivel kora egyik legszebb férfijának tartották, a párizsi hölgyek „le beaupendu“, azaz „a szép akasztott” néven emlegették.

A Betlérbe címzett leveleiben egyes szám harmadik személyben ír önmagáról, nem adja meg pontos lakcímét és másokat álnéven említ. Nem szakadt meg a kapcsolata Kossuthtal sem.

A száműzöttek között fennálló, meglehetősen bonyolult viszonyok azonban nem árnyékolták be közös céljukat, hogy visszatérjenek hazájukba, nagyobb jogokat vívjanak ki és nagyobb fokú függetlenséget szerezzenek Magyarországnak. Ezekben az években Gyula édesanyja és testvérei többször is amnesztiáért folyamodtak az udvarhoz, aminek az 1857-ben tett eleget. Andrássy Gyula és családja visszatérésére Magyarországra 1857 őszén került sor.

A család Tőketerebesen telepedett le, és a tiszadobi birtokokat is sűrűn használta. Andrássy Gyula az 1860-as években ismét hangsúlyosabban bekapcsolódott az ország politikai életébe, tudatosult benne, hogy a kiegyezéshez sürgősen szövetségesekre van szüksége, többek között az osztrák liberálisok részéről.

Andrássy Gyula vezető szerepe megkérdőjelezhetetlen volt, amit választási sikerei is igazolnak: 1865-ben a képviselőház alelnökévé, egy évvel később pedig házelnökéve választották.

A császár és Andrássy között már ebben az időszakban kialakulóban volt egy olyan kapcsolat, amely később kölcsönös bizalmi szövetséggé fejlődött. Andrássy Gyula politikáról alkotott elképzeléseinek összetettsége elképesztő – infrastruktúra-korszerűsítési befektetésektől kezdve az ország aktuális igényeit figyelembe vevő törvényeken át a művészetek és az oktatás támogatásáig. Arisztokrata volt a szó szűkebb és tágabb értelmében egyaránt. Kortársai rendkívül karizmatikus, elegáns gentlemanként és kiváló szónokként jellemezték.

Természetesen mozgott a legmagasabb társadalmi körökben, miközben idejét többnyire vidéki birtokain, Tőketerebesen és Tiszadobon töltötte. Tőketerebesen közreműködött egy nem felekezeti iskola létrehozásában, finanszírozta a vízfolyások szabályozását. Szenvedélyes műkedvelő és műgyűjtő volt.

1880-ban járt Betlérben és Krasznahorkán is. Ez kivételes esemény volt, Andrássy Gyulát nagy pompával fogadták Gömörben, látogatását a helyi, valamint az országos sajtó nagy figyelemmel kísérte.

Ez volt az utolsó alkalom, hogy felkereste ősi székhelyét és azokat a helyeket, ahol gyermekkorát és ifjúságának egy részét töltötte – olvashatjuk a tárlat dokumentációjában.

A rengeteg ismeretanyaggal rendelkező kiállításhoz a nyár folyamán több kísérőrendezvény is kapcsolódik majd – adta hírül a Betléri Múzeum.

(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)