Petőfi Sándor nagy vándor, nagy utazó volt. 1845. évi úti jegyzeteiben írja: „Losoncról Balassa-Gyarmatra mentemben semmi baj sem ért, kivévén, hogy (…) útitársam köpönyege s a kocsisnak egy lőcse veszett el. A köpönyeg megkerült, a lőcs nem, minek azon kellemes időtöltést köszönhetem, hogy folyvást oda kelle vigyáznom: nem esik-e ki a kerék?”
Útitársa leírása szerint miközben a költő barátjával énekelve társalgott, észrevették, hogy a sebes vágtatásban szekerünk egyik lőcse kiesett s már a másik kerék is útban van utána. „Erre egy pompás duettben azonnal figyelmeztettük kocsisunkat á la Orlando furioso énekelve, hogy Elveszett a lőcse, atyafi! Képzelhetni, milyen szemeket meresztett erre a mi jó palócunk.”
Petőfi halálát/eltűnését követően jó néhány tárgyi emléke mintegy ereklyévé vált. A Nógrád Vármegyei Múzeumot alapító Nagy Iván történész is Petőfi lelkes híve volt, költeményeit igencsak igyekezett megszerezni. „Lehetséges” hogy a nógrádi muzeális emlékek e kiváló és elhivatott kutatója a Petőfit szállító szekeret és lőcsöt is begyűjtötte.
Mindenesetre amikor az MNM Forgách-Lipthay Kastélymúzeum Petőfi és Rákóczi című tárlatához szekeret kölcsönöztünk a balassagyarmati múzeumból, ráleltünk egy szekérre, aminek az egyik lőcse hiányzott.
A szécsényi Nosztalgia Múzeumban viszont találtunk egy önmagában leledző lőcsöt. Ezt azután a szekérhez illesztve, éppen hozzá valónak találtuk.
Sokféle mendemonda és emlék maradt fenn Gömörben és Nógrádban Petőfi 1845. és 1847. évi látogatásáról. Rimaszombatban azt tartják, hogy a Gömör-Kishonti Múzeum szerezte meg Petőfi utazószekerét. Füleken úgy tudják, hogy amikor a költő városukból Losoncra utazott, a szekér már itt szétesett a rettenetesen rázós úton, és Petőfi lelkes rajongói az alkatrészeket ereklyeként széthordták. A losonciak szerint Petőfi olyan szerelmes lett a gyönyörű losonci lányokba, hogy még a köpenyét és papírra vetett verseit is városukban felejtette, amikor tőlük Balassagyarmatra utazott. Szíve pedig majd kiugrott, annyira hevesen dobogott a losonci szépségektől, hogy az szétrázta a palóc fuvaros szekerét. A balassagyarmatiak viszont magabiztosan állítják, hogy Nagy Ivánnak köszönhetően nemcsak Petőfi szekere, de pipája és boroskancsója is a Palóc Múzeum birtokába került. Be is mutatják a Dalait kunyhóban, palotában éneklik… című kiállítási láncszemükben.
Aki nem hiszi, járjon utána! Keresse föl az öt város múzeumaiban egymás folytatásaként látható „Petőfi körút 200” – Petőfi nyomában Gömörben és Nógrádban című kiállításláncolatot, és szerezzen végső bizonyságot a történtekről, ami írva vagyon a „Legyünk szemei mindnyájan egy láncnak… Petőfi nyomában Gömörben és Nógrádban – öt múzeumban” című könyvben.
Sikeres nyomozást és szép, élménydús körutazást/olvasást kíván munkatársai nevében is: dr. Limbacher Gábor, az MNM Forgách-Lipthay Kastélymúzeum igazgatója.
(Sajtóközlemény/Felvidék.ma)
