Az anyaországi Tata városa – mint sok éve már, ezúttal is – közös emlékezésre hívta az elszakított országrészek testvértelepüléseit a nemzeti összetartozás napja alkalmából.
A nemzeti egységre és az együvé tartozásra való emlékezés több helyszínen zajlott a közös testvérvárosban. A vendéglátó Michl József tatai polgármesterrel együtt emlékezett a felvidéki Szőgyén, az erdélyi Szováta és a vajdasági Magyarkanizsa küldöttsége, melynek vezetői: Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere, Kiss Ferenc, Szováta alpolgármestere, és Kónya Róbert, magyarkanizsai polgármesteri tanácsnok voltak.
Az egyes helyszíneken jelen voltak Tata díszpolgárai: Berényi Kornélia és Smídt Róbert Szőgyénből, valamint Nyilas Leonov Anita Magyarkanizsáról. Az emlékezéseken részt vett az a négy szőgyéni diák, akik a közelmúltban megrendezett anyanyelvi vetélkedő győzteseként jutalmul egy hetet töltöttek el a testvérvárosban, Nothart Erika magyar szakos pedagógus vezetésével.
Az Országzászló félárbócra eresztése a tatai Kossuth téren (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Az ünnepi emlékezés a Kossuth téren, az Országzászló félárbócra eresztésével kezdődött, a helyi intézmények növendékeinek szereplésével. Beszédet mondott Kiss Ferenc, Szováta alpolgármestere.
A megemlékezés programja délután a Mindszenty téren folytatódott, ahol a szőgyéni emlékkeresztnél helyezték el a tisztelet és emlékezés virágait.
A felvidéki kitelepítések során Szőgyénből elűzött, és Tatán új otthonra lelt családok emlékére állított keresztnél Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere mondott köszöntőt és Berényi Kornélia tolmácsolta Sajó Sándor A magyar nyelv című költeményét.
Szőgyéni emlékezők Tatán a Mindszenty téri szőgyéni keresztnél (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Ezt követően a Nemzeti összetartozás terén koszorúzták meg a Nemzeti összetartozás emlékművet, ahol Kónya Róbert magyarkanizsai polgármesteri tanácsnok mondott beszédet, majd Michl József, Tata polgármestere szólt az egybegyűltekhez, Wass Albert gondolataival kezdve beszédét:
„Amennyi az éjszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjszaka, és minden éjszakához szükséges egy nappal. Minden bánattól megnő az ember itt bent egy kicsit, itt bent, itt bent, érted? Megnő az ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a Nap, és félretenni belőle valamit a levelekbe…érted? Jobban örvendeni az örömnek, érted? És félretenni belőle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És erre való a bánat, hogy megtanítsa…”
Majd így folytatta: „Hálás köszönet testvértelepüléseinknek, hogy itt vagytok velünk, hogy erősítetek bennünket, és, hogy segítettetek a lombunkat nagyobbra növelni. Ezzel a nagyobbra növelt lombbal van csak esélyünk valóban másoknak árnyékot, a madaraknak fészket, a gyerekeinknek gyümölcsöt, a segítségre szorulóknak energiát, a betegeknek támaszt nyújtani. Ahhoz, hogy a lombunk még inkább kiteljesedhessen, mélyre kell a gyökereinket engedni, s az ilyen alkalmak, mint a mai, erre szolgálnak” – mondta Michl József, Tata polgármestere.
A továbbiakban kiemelte: „Az a példa, amelyet a Kárpát-medencei testvértelepüléseinken megtapasztaltunk, amikor ott járhatunk, az a példa kell, hogy bennünket is erősítsen, és minden reggel az imádságunk mellett illene azért is fohászkodnunk, hogy jó magyar emberek lehessünk.
Mindenki a saját lelkiismeretét hordozza, és mindenki a saját lelkiismeretéért felelős, ám az igazságtétel nem a mi dolgunk. Nekünk egy feladatunk van, gondoskodni a magunk tiszta emberi életéről, gondolkodásáról, magyar érzéseiről, és ezt továbbadni gyermekeinknek, unokáinknak, hogy egymást bátorítva, erősítve a fáinkat egyre nagyobbra növelhessük.”
A Nemzeti összetartozás emlékműnél: Kónya Róbert-Magyarkanizsa, Méri Szabolcs-Szőgyén, Michl József-Tata és Kiss Ferenc-Szováta (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Végezetül a június 4-ei megemlékezések sora a Kőfaragó-házban fejeződött be.
Éppen 10 éve, 2013. június 4-én mutatták be Tatán azt az alkotást, amely Tata és Kárpát-medencei testvértelepüléseinek összetartozását jelképezi. Egy Babits Mihálytól származó idézet, a „Nem holt rög, hanem élő lélek” felirat került a műre, melyet Smídt Róbert szőgyéni fafaragó készített. Az alkotás öt részből áll: a művész szándékai szerint a középső elem jelképezi az anyaországot, azaz a csonka Magyarországot, az ezt körülölelő másik négy elem pedig a Felvidék, Erdély, Délvidék és Kárpátalja jelképe.
A nemzeti összetartozás napja alkalmából szervezett városi rendezvényekre Tatára érkező szőgyéni, szovátai és magyarkanizsai delegációk évről évre hazavisznek egy-egy elemet az alkotásból, majd a következő év június 4-én az összetartozás jelképének felvidéki, erdélyi és délvidéki darabjait haza-, (vagyis) visszahozzák az anyaországba, hogy ha egy kis időre is, de ismét összeállhasson az összetartozást jelképező alkotás.
A Kárpátalját jelképező elem elhelyezésekor közösen emlékeztek a háború sújtotta kárpátaljai magyar nemzettestvérekre, majd Michl József, Méri Szabolcs, Kiss Ferenc, és Kónya Róbert összekötötték a jelkép elemeit egy nemzeti színű szalaggal.
Az elszakított országrészek négy településének küldöttei a zirci kiránduláson (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A Kárpát-medencei testvértelepülések közös együttlétének része volt egy egész napos szombati kirándulás, amikor autóbusszal Zircre utazott a társaság, ahol megtekintették a zirci apátság könyvtárát, a Szűz Mária-bazilikát, a Reguly Antal Múzeumot, a Természettudományai Múzeumot, és az arborétumot.
Tata testvérváros összefogásával az elszakított országrészek testvértelepülései újra megerősödtek abban a hitben, hogy a szétszakítottság ellenére is összetartozik nemzetünk.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
