Fotó: Bokor Réka FB

Tiltakozó szülők és helyiek koszorújában került sor a párkányi városi képviselő-testület rendkívüli ülésére, melyen egy pontról tárgyaltak – a múlt hét keddi, a magyar tanítási nyelvű óvodát szeptemberi hatállyal gyakorlatilag megszüntető határozat eltörléséről. A megjelent képviselők egyhangúlag, 12:0 arányban elfogadták a megsemmisítő határozatot, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Szövetség héttagú platformja mellett a független képviselők is megváltoztatták korábbi döntésüket. Amennyiben Eugen Szabó polgármester – aki szabadságát töltötte és nem vett részt az ülésen – aláírja a döntést, az óvoda szeptembertől zavartalanul üzemelhet. A városvezetőnek erre tíz napja van.

A tiltakozó szülők és környékbeliek a hétvégén egy petíciót is indítottak, melyben arra szólították fel a képviselő-testületet és a polgármestert, hogy tegyenek meg mindent az óvoda működésének hosszú távú zavartalan biztosításáért. Két és fél nap alatt 2070 aláírás gyűlt össze, melyet a szülők és az óvoda képviselői át is adtak a városvezetésnek.

Az óvodások szülei és az aktivisták mindenkinek köszönik az ügy kapcsán tanúsított segítőkészséget és aktivitást – mint a Hársfa utcai óvoda példája is mutatja, az egységes és következetes fellépés meghozza a gyümölcsét a közösségi ügyekben.

A támogatók nagy száma mutatja, hogy Párkány városának hosszú távon is szüksége van egy önálló, magyar anyanyelvű óvodára.

Az ülésen a szülők szószólója mellett Farkas Iván megyei képviselő (Szövetség) is felszólalt és rámutatott, hogy a június végén meghozott eredeti határozat a megszüntetésről eleve nem a törvényekkel összhangban történt, mivel konzultálni kellett volna arról az iskolatanáccsal és a szülői munkaközösséggel.

Kifogásolta, hogy a polgármester aláírta a határozatot, egyben rámutatott, hogy egy ilyen közegben a szlovák és a magyar óvoda megszüntetése is komoly feszültséget okoz.

Czibulya Ildikó a képviselő-testületi ülésen elhangzott beszéde:

„Tisztelt alpolgármester asszony, képviselő-testület és kedves egybegyűltek,
Czibulya Ildikó vagyok, jómagam is sok évvel ezelőtt Hársfa utcai ovis voltam. Az egész családom, beleértve a húgomat, unokatestvéreimet, gyerekeimet és azok gyerekeit is az óvodában tanult több generáció óta, erre pedig nagyon büszkék vagyunk.

Az elmúlt napokban számtalan fórumon, sajtóban, közösségi médiában került terítékre az, ami ebben a teremben múlt héten történt, s az események azóta sem hagytak nekünk szülőknek egy nyugodt percet sem. Fontosnak tartom elmondani itt és most: ez az óvoda sokkal több, mint egy intézmény. Jóval meghaladja az elvárásokat, melyeket bárki is egy átlagos óvodával szemben támaszt.

Mi, szülők nagyon nehezen bízzuk bárkire is a gyermekeinket, mert nehéz elhinnünk, hogy valahol valaki úgy teszi körülöttük a „jót,“ ahogy mi magunk, hogy megtalálja a gyerekekben a különlegeset és erre építve hozza ki belőlük a legjobbat.

Találni egy óvodát, ahol minden egyes pedagógus, ott dolgozó megmutatja, hogy ez igenis lehetséges: a legfontosabbat adja, ami szülőnek, gyereknek kell, ha a kicsi gyerekek oktatásáról van szó: a biztonságot!

Ezt a biztonságot vették el tőlünk itt a múlt héten! Mindezt percek alatt, egy gombnyomással, mintha nem is sok-sok család életéről döntenének.

Önök között többen szintén szülők vagy nagyszülők – így arra kérem önöket, hogy képzeljék bele magukat a helyzetünkbe, miszerint nem tudják hogyan megmondani a 3–4 éves gyereküknek, miért nem mehetnek vissza az ovijukba. Akik ismernek, tudják, hogy nagyon pragmatikus ember vagyok, pénzzel, számokkal dolgozom. Tudom, hogy nagyon nehéz időket élünk, egyik válság a másikat követi és tudom, hogy ennek a hatásait előbb-utóbb mindenki megérzi. Ugyanakkor egy nagyon hektikus időszak után, amikor is ezt a várost sok megválaszolatlan kérdéssel traumatizálták, tavaly novembertől egyetlen pénzspóroló intézkedésről döntöttek – egy olyan óvoda bezárásáról, amire bármelyik másik város méltán lenne nagyon büszke.

Az oktatás a jövőbe való befektetés – az önök felé intézett kérésünk pedig az, hogy úgy tervezzék meg a városi költségvetést, hogy továbbra is zavartalanul garantálja egy méltán nagyon jó hírű és patinás intézmény működését.

Ennek az óvodának ebben a városban van, volt és lesz is létjogosultsága, ezt mutatják a számok, az innen kikerült gyerekek is. A minőséget, amit a Hársfa utcai óvoda képvisel, nem lehet eurókban kifejezni. A kihasználatlannak feltüntetett pavilon azért „kihasználatlan,“ mert egy korábbi városvezetés így döntött – az érdeklődés és a jelentkezések alapján működhetne ez az óvoda, akár az úgynevezett üres pavilon megtöltésével is.

Amennyiben az a finanszírozási séma, ahogy a központi költségvetés pillanatnyilag kezeli az önkormányzatok által fenntartott oktatási intézményeket, nem elégséges, akkor a városvezetés feladata megtalálni a megfelelő kommunikációs csatornákat a kérdés kezelésére. Semmiképp nem lehet, hogy választott vezetőkként pontosan a saját választóikat büntessék ezért. A város lakosságának drasztikus csökkenése azt mutatja, hogy ez a város az évek során nem lett élhetőbb hely, mint korábban.

Sőt, az, hogy a városvezetés szerint nincs elég gyerek, csak annak a hozadéka, hogy mint a mikrorégió egyetlen városa, nem lettünk vonzóbbak. Az ilyen hozzáállás az oktatási intézményekkel szemben pedig pont ezt támasztja alá.

Tudom, hogy nem könnyű a feladat, ami előtt állnak, de a választóik szerint önök azok, akik ezt meg tudják oldani. Így tisztelettel kérjük önöket, a magunk és a petíciót aláíró több mint 2000 ember nevében, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy ne óvodák, nevezetesen ne a Hársfa utcai magyar óvoda legyen a vezéráldozat, amit a megtakarítások oltárán fel kell áldozni.

(Tokár Géza/Felvidék.ma)