„ … többsége annak, amit naponta szerte a világon hallunk: a mindennapok, hétköznapok emberi gyarlóságok zenéje – nem is érdemli a zene nevet. ( … ) újabb veszedelmet rejt, ha valaki soha másképp zenét nem hall, mint rádión. A rádió csak zenepótlékot nyújt, aki valóságnak veszi, sohase tudja meg, mi az igazi zene.”
(Kodály Zoltán)
Azért fogtam tollat, mert örömmel adhatom hírül, hogy a nemsokára fennállásának 60. évfordulóját ünneplő, 2012 óta Pro Urbe Komárom-díjas Komáromi Kamarazenekarnak ismét olyan szerencsés találkozása volt, amelyben – a nívós élő zene által – az arra is igényt tartók megérezhették, hogy mi az „igazi zene“.
A 2023. július 1-én az Egressy Béni Városi Művelődési Központ szervezésében megvalósított rendezvény, mint bizonyítást nyert: két együttes, a dunaszerdahelyi Opera Trió és a Komáromi Kamarazenekar szerencsés találkozása volt. A 2013-ban megalakult Opera Trió tagjai: Kollár Katalin, Kovács Nagy Andrea, Kevická Tünde, hivatásos énekművészek – a világhálón található méltatásukból idézem – „…olyanok, akik a zeneművekhez hitelesen, alázattal közelítenek, magas művészi színvonalat képviselve.“
A méltatás igazát a Triónak ezen a hangversenyen is sikerült bizonyítania. Előadásukban két szerző – Giacomo Puccini Turandot című operájából a Nessun Dorma, a Gianni Schicci-ből az Oh Mio Babbino Cara; Lehár Ferenc operettjeiből pedig: Víg özvegy – Vilja dala, a Minden vágyam kezdetű dal; Giuditta – Olyan forró ajkamról a csók; Cigányszerelem – Messze a nagy erdő – művei (a Triónak hozzáértéssel „testreszabva“) hangzottak el.
A műsorválasztás is hivatásos tudatosságra vall, hiszen anno Puccini és Lehár baráti kapcsolata köztudott volt; a szakma pedig Lehárra az operett, Puccinire az opera megújítójaként emlékezik.
A Komáromi Kamarazenekar – ifjú koncertmesterével, Boris Borsányival az élen – Ernest Romano Fulmek, az együttes művészeti vezetője, egyben karmestere avatott keze alatt a művelődési központ (nem igazán a legjobb akusztikájú) színháztermében is jó érzékkel kísérte az énekes triót. A zenekar által saját műsorként előadott művet, Weiner Leo szerzeményét – I. Divertimento Opus.20 (tételei: I. Jó alapos csárdás; II. Rókatánc; III. Marosszéki keringős; IV. Verbunkos; V. Csürdöngölő) – amelyben (Hangversenykalauz I. ) Pándi Marianna szerint: „a vidám és ötletes dallamvilág a virtuóz hangszerelés segítségével ragyogó köntösben tárul a hallgató elé“ – a zenekar stílusos előadásának köszönhetően a közönség ezen az estén is élvezettel hallgathatta. Kíváló ötletnek bizonyult e két együttes „párosítása“, s a „rendezés“ is: az énekszámok és a zenekari mű egyes tételeinek váltakozva való megszólaltatása. Monti Csárdásának a végig gradáló műsorba való beiktatása, Pasztorek Nándor és Boris Borsányi kettős virtuóz előadásában nagyot emelt az est fényén; míg a Klapka-induló csak „gesztusként“ volt létjogosult.
Amit jómagam nagyon fájlalok, hogy valami miatt (időjárás?, szervezés?, hiányos információ-áramoltatás? ) sokan lemaradtak erről az „igazi zene“-estről, amelyen az előadók mind egytől egyig ízig-vérig muzsikusként, „magas művészi színvonalat képviselve“ lelkesen, alázatosan: lélektől lélekig hatóan zenéltek; kiérdemelték a közönség álló tapsát.
Az ilyen „produkciók“ jogosultak lennének mind idehaza, a Felvidéken, s csakúgy az anyaországban való utaztatásra!
Vivat dunaszerdahelyi Opera Trió! Vivat Komáromi Kamarazenekar!
Stirber Lajos (a zenekar alapító tagjainak egyike)
