A budapesti Magyarság Háza kétrészes Krisztus-kiállítást tervez külhoni kortárs magyar festőművészek új alkotásaiból. A téma: Krisztus születésének és feltámadásának misztériuma. Mindegyik festmény 2 x 3 m-es alkotás lesz.
A nagyméretű képeket a Kárpát-medencében és a diaszpórában, tehát Horvátországban, Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, Szlovéniában, Ukrajnában és Németországban élő művészek készítik a hagyományteremtő szándékkal idén életre hívott Magyarság Háza Nemzetközi Művésztelepén (MHNM), amely augusztus 7-én nyitotta meg kapuit Borsiban.
Az I. MHNM augusztus 19-én, szombaton nyílt napot rendezett, amikor az újságíróknak lehetővé tették, hogy bepillantsanak a Művésztelep életébe, az alkotás folyamatába, valamint együtt ebédelhettek a művészekkel és a projekt mellett működő tanácsadó testület tagjaival. A kérés csak annyi volt, hogy a készülő alkotásokat ne fényképezzük, mert ezek még nincsenek készen.
A muravidéki Hofman László éppen Krisztus bal kezének megfestésével foglalatoskodott. Az ő képe teljesen el fog ütni a tőle megszokott alkotói stílustól.
A Munkácsról érkezett Kalitics Erika képéből még semmi sem látható. Éppen akkor hozták be neki az üres vásznat. Lapunknak elmondta, skiccekkel érkezett. „Berendezkedem és nekilátok még átgondolni, letisztázni magamban a gondolatokat és felviszem ceruzával, vagy egyszerű ecsettel a kompozíciót. Én jobban szeretem előre rögzíteni azt, nem menet közben kitalálni.” Síkokban, felületekben szeret dolgozni. A festménynek lesz központi gondolata, de azt szavakban kifejezni nehéz lenne.
Pesti Emma éppen szombat délután érkezett Szabadkáról. Nagyon izgalmasnak és nagy kihívásnak tartja a feladatot – nyilatkozta portálunknak.
„Sokat gondolkodtam rajta, hogyan fogok viszonyulni hozzá, mivel vallásos témákat nem szoktam festeni, alkotni. Nagyon komoly feladatként éltem meg. Rövid idő állt a rendelkezésemre, de remélem, hogy az alkotás, amit itt fogok hagyni, méltó lesz a témához. Vázlatoltam, olvasgattam… Igyekeztem felkészülve jönni. A fejemben megvan, mi fog készülni. A saját világomban, a saját stílusomban fogok maradni, azon keresztül szűröm át a témát.”
Szabó Márta Izsáról érkezett.„Mindig színes alapra dolgozom, abba beleteszek valamilyen színfigurákat. Általában kezeket és szemeket – magyarázza. – A virágokat M.S. mestertől kölcsönöztem.” Portálunknak elárulta, az angyali üdvözletet és Szűz Mária Látogatását Szent Erzsébetnél c. jeleneteket kívánja ötvözni.
Sándor Laura tanácsadóként érkezett Szabadkáról a táborba. „Azt látom – mondja –, mindannyian az eredeti történetet a mai kor, a mai világ, a mai társadalom szellemiségével kívánják összekapcsolni.” Ezt a megközelítést tökéletesen jónak látja. Képzőművészként, a mai világban a régi szereplőket mai ruhába öltöztetné. Szerinte ez a történet mindenképp emlékeztető, hogy életünkben és kultúránkban létezik a vallás, vannak vallási események, amelyek a nem vallásos embereknek kultúráját és életét is befolyásolják. Ha már csak a családra és a szeretet ünnepére gondolunk. – Ez kevés nem? – szállok vitába. – Itt sokkal többről van szó! A megváltásról, nem? Elismeri, így van. Azáltal, hogy Krisztus megszületett – folytatom –, egy feladattal érkezett, amit lehet tagadni, vagy elhallgatni, de attól még ez a hívő ember számára tény – fejezzük be a beszélgetést.
Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész Székelyudvarhelyről érkezett. Ő is tanácsadóként vesz részt ezen a rendezvényen. Ezzel kapcsolatban az első dolga volt, hogy javasoljon valakit a táborba arról a területről, melynek viszonylag jó ismeri a művészeti életét.„Kevesen tudnak megbirkózni ilyen nagy felülettel. Nekem fontos szempont volt, hogy kortárs alkotás szülessen, ne olyan, mint egy 19. századi oltárkép.”
Úgy látja, ebből lesz egy jó anyag. Azt nem várhatjuk el, hogy mindegyik remekmű legyen. Az lenne a jó, ha vita alakulna ki.
Hogy őszinte lesz-e a párbeszéd, az a nagy kérdés.
„Ez egy nagy kihívás, hogy ezt a témát kortársi formanyelven és fiatalok által lássuk megfestve. Már az nagy dolog, hogy nem három barát áll össze és elhatározzák, csinálnak egy ilyen kiállítást, hanem egymás mellé sodródnak olyan emberek, akiket valaki javasolt. Az köti őket össze, hogy a javaslatadó bízott bennük, ezt a feladatot jól tudják megoldani. A felfogások között színben, formavilágban, felfogásban nagy különbségek vannak. Ez azért van így, mert ilyen a kortárs művészet. Párhuzamos világok léteznek. Régen egységes stílus uralkodott, hogy most a szocialista realizmust ne is említsük. Megvoltak a megmondó emberek. Megmondták, milyen legyen a művészet. Megvolt a minta. – A mai helyzet hátulütője – jegyzem meg –, hogy most túl sok a mérce. – Ez a ló másik oldala – ért egyet Vécsi Nagy. – Kiállításrendezőként egymás mellé tudtam tenni szinte «ellenségeket». Tehát egy téma is összehozhat teljesen különböző felfogású embereket. A néző meg ráhangolódik a témára. Látja, ezt így is lehet érteni, úgy is lehet értelmezni.
Úgy gondolom, a fiatalok számára, akik még nem álltak be egy sínre, vonzó, hogy lehet sokfélének lenni. Nem gondolom, hogy ez baj lenne. A művészek mindig is hatottak egymásra. Ma tanulnak a sok digitális képből. Rengeteg mindenfélét lehet látni. A művész sok képet néz meg. Nemcsak reprodukciót. Ma lehet utazni, látni a múzeumokat.
Tehát a művészt sok hatás éri, de a legerősebb hatás, ha többen együtt festenek egy-egy térben. Ilyenkor szakmai fogások cseréjére is sor kerül. A másik hogyan keveri a színeket, más főiskolán tanult, más mesterektől, mást követ. Mindig is van némi rácsodálkozás a másikra, hogyan csinálja. Hogy azután ebből tíz vagy húsz év múlva egyszer csak előjön valami, amire már nem emlékszik, hol látta, mégis tanulságként felbukkan. Ilyen szempontból is ez értékes történet lehet.
Ez ösztönző két irányban. Maga a bibliai téma, a csodás születés, azt lehet nem mereven követni. Ezt fel lehet dolgozni egyénileg. Máris a témánál tart és gondolkodik azon, hogy történhetett, mi ennek a jelentősége. Másfelől meg az, hogy ugyanaz a címe, témája, s a művészet annyiféleképpen dolgozhatja ezt föl. Ebben egy értéket látok, ez egy jó dolog.”
A beszélgetésekből és szemlélődésből azt a következtetést kellett levonnom, hogy mindegyik művész számára megkerülhetetlen a kérdés: Mit jelent számomra Jézus Krisztus? A választól függ majd, mennyire hiteles alkotások születnek!
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
