A Magyar Kultúráért Alapítvány a Petőfi-emlékév alkalmából felhívást tett közzé Petőfi körtefája címmel.
A hagyomány szerint Petőfi Sándor utolsó estéjét 1849. július 30-án Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria kertjében, egy terebélyes körtefa alatt töltötte, s másnap e városkából indult fehéregyházi útjára.
A helyi hagyományok szerint a XVII. században a Wesselényi család építtette, majd a Bethlen és a Kemény családoknak volt az udvarházuk, a hozzátartozó birtokkal együtt. Ezt vették meg Gyárfásék. Ide érkezett meg Bem tábornok kíséretében a fehéregyházi csatában hősi halált halt Zeyk Domokos társaságában Petőfi Sándor, aki 1849. július 30-ról 31-re virradó éjszakán a ház akkori gazdájának, Varga Zsigmondnak a vendége volt. A kúria udvarának hátulsó részén áll az a körtefa is, melyről jelképesen azt tartják, hogy Petőfi Sándort ő látta verset írni utoljára. Erről szól az 1950-es évekből Kányádi Sándor költő verse is, a fát körülölelő faragott, díszített kerítésre épített márványtáblán.
Az eredeti fáról újraszaporított oltványhoz az emlékév során újból hozzáférhetett minden falu és közösség, mely csatlakozott a Magyar Kultúráért Alapítvány felhívásához. Az oltványokra március végéig lehetett leadni az igénylést. Így tett Somoskőújfalu is további 200 külhoni és magyarországi helyszínnel.
A „Hazatért község” egy körtefával is gazdagabb lett
A településen az őshonos gyümölcsök termesztése és a Petőfi-kultusz ápolása is régi gyökerekkel rendelkezik.
Somoskőújfalu földbirtokainak egykori tulajdonosa, dr. Krepuska Géza orvosprofesszor volt. Az 1900-as évek első felében ő volt Magyarország legelismertebb fül-orr-gégésze.
Ő volt az, aki a Trianonban elcsatolt Somoskőújfalu érdekében közbenjárt. Sikeresen megoperálta a határrendezési bizottság egy angol tisztjét, akit el is hívott somoskőújfalui birtokaira, hogy meggyőződhessen róla: ott magyarok élnek. Végül a Népszövetségi Tanács 24. ülésszaka 1924. február 15-i hatállyal visszacsatolta Magyarországhoz a községet, amely ma már Pagi ad Patriam reversi – Hazatért község – címmel büszkélkedhet.
A kunyhó körüli Somoskő váralja emlékparkban található a 2001-ben állított andezit-bronz alkotás, a „Krepuska Géza-emlékoszlop”. A művet Molnár Péter készítette.
Krepuska professzor birtokain gyümölcstermesztéssel is foglalkozott. Különösen a körtéi voltak híresek és keresettek. A településrészek mai napig őrzik az egykori „gyümölcsös” állapotokat. Úgymint: Dióskert, Barackos, Kertészkert. Manapság kibontakozóban van itt is egy „Tündérkert” iránti igény.
A Petőfi-kultuszt a Somoskő vára mellett álló Petőfi-kunyhó, a Petőfiről elnevezett művelődési ház, illetve az évenkénti, Petőfiről szóló rajz- és novellapályázatok megrendezése őrzi.
És Somoskőújfalu a Somoskőújfalu Kertbarát Kör felhívásához való csatlakozása által Petőfi körtefájával újabb emléket állított a költőnek. A salgótarjáni Hagyományőrzők Civil Társasága jelentkezésére pedig a Petőfi-kunyhó közelében ültettek ki egy körtefát.
A Petőfi ligetben is nevelnek egy körtefát
A Petőfi-kunyhó egyébként a somoskői vár alatt áll, és a költő 1845-ös látogatásának emlékét őrzi. A költő június 12-én tett egy Salgó vár – Somoskő vár túrát – az útvonalat ma Petőfi-túrának hívják, a helyet, ahol a kunyhó áll, pedig Petőfi ligetnek.
Petőfi Sándor felvidéki útjáról visszatérve Vecseklőről (ma Szlovákia) a Medves-fennsíkra érve járta be Somoskő és Salgó (Salgótarján közigazgatási területei) várainak környékét.
Úti jegyzeteiben írja:
„Somoskő nem nagy vár volt, nem is nagy hegyen fekszik…., de bámultam építését, mely gyönyörű öt-hat-hétszögű kövekből van, oldalában elszórva hevernek a hasonnevű falu házai, melynek lakói csaknem idillikus életet élnek még. A mint lejöttünk a várról e faluba, egy parasztasszony házához hítt bennünket, és ott – fölszólítatlanul – jól tartott édes és aludttejjel. Nagy nehezen bírtuk rávenni, hogy pénzt fogadjon el. A jó emberek.”
A túráról szóló bejegyzés így folytatódik Petőfi Úti jegyzeteiben:
„Ide Salgó egy órányira esik. Azt beszélték e faluban, hogy mikor Salgón a török volt, innen a somoskői várból oda lőttek a magyarok, s egy töröknek, ki evett, épen a kanalat lőtték ki a kezéből… mire a pogányok nyakrafőre elinaltak Salgóról, a mai napig sem tértek vissza. Hol van oly merész képzeletű költő, mint a nép? Jó, hogy vezetőt fogadtunk Somoskőről Salgóra, mert tán föl sem találtunk volna e várra. Oly rendkivüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült volt oda építeni. Környékezi rengeteg erdő, bükk, cser, tölgy, s egyéb fákból. A hegy teteje óriási gránitszikla s e fölött állott a vár, melynek most már kevés maradványa van. A legmagasb fal mintegy két öles. Talán nem volt Magyarországban vár, mely oly közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem romjainak legfelső csúcsán; tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.”
A Salgótarjánhoz tartozó Somoskő településen, a vár tövénél létesített emlékparkban lévő Petőfi-kunyhó a költő 1845. június 12-i látogatásának állít emléket.
Somoskőn az eredeti épület, az a kunyhó, amelyben még a költő is járt 1965-ben, összeomlott – a mostanit pontosan a helyére építették. Ingyenesen látogatható, kiállítás működik benne.
Szintén a Somoskő váralja emlékparkban található a 13 aradi vértanút ábrázoló domborműsorozat, illetve előttük, az emlékhely középpontjában gróf Batthyány Lajos mártír miniszterelnök bronzból készült, 5/4-es életnagyságú mellszobra – ezek ifjabb Szabó István szobrászművész alkotásai.
(http://tunderpajta.kultura.hu/HE, Felvidék.ma)
