125 évvel ezelőtt, 1898. szeptember 10-én Genfben merénylet áldozata lett Erzsébet magyar királyné, amikor egy olasz anarchista, Luigi Lucheni kioltotta az életét. Erzsébet, kísérőjével, Sztáray Irma (1863–1941) magyar grófnővel a Genfi-tó partján hajókirándulásra indult, amikor a merénylő egy hegyesre fent reszelővel szíven szúrta.
Erzsébet magyar királyné, teljes nevén: Erzsébet Amália Eugénia, a Wittelsbach-házból származó bajor hercegnő, I. Ferenc József császárral és királlyal kötött házassága révén osztrák császárné és cseh királyné 1854-től, magyar királyné 1867-től haláláig.
Halálának híre Magyarországot is mélyen megrázta, hiszen hosszú évszázadok óta Erzsébet volt az a királyné, aki szeretettel és érdeklődéssel fordult a magyar nemzet felé. Gyakran időzött Magyarországon, szoros kapcsolatokat kialakítva a magyarsággal. Nagy szerepet tulajdonítanak személyének az 1867-es osztrák–magyar kiegyezésben is.
Erzsébetet kora egyik legszebb asszonyának tartották. Egyéniségének és a magyarok iránt érzett szeretetének köszönhetően máig az egyik legnépszerűbb történelmi személy Magyarországon. Erzsébet tizenhat éves korában, 1854-ben kötött szerelmi házasságot az osztrák császárral, I. Ferenc Józseffel.
Mivel nem nevelték uralkodófeleségnek, ezért ebből a szempontból hiányos neveltetésben részesült, így fel kellett készülnie erre a szerepre, ami az új, magas társadalmi állásához nélkülözhetetlen ismeret elsajátítását követelte. A házassággal bekerült a tőle megszokottól sokkal merevebb etikettű bécsi udvari életbe, ahol hamar összetűzésbe került anyósával, Zsófia főhercegnével.
A pár első közös gyermeke, Zsófia Friderika alig kétéves volt, amikor tífuszban elhalálozott. A még ekkor is nagyon fiatal, mindössze húszéves császárné szenvedése ekkor vette kezdetét.
Életének utolsó évtizedét meghatározta egyetlen fiának, Rudolf trónörökösnek és szeretőjének, Maria von Vetsera bárónőnek Mayerlingben elkövetett öngyilkossága és az uralkodóné gyásza, ami miatt néhány kivételtől eltekintve mindig fekete ruhát viselt.
Erzsébet az első gyermeke elvesztésében nehezen vigasztalódott meg. Második gyermeke, Gizella és fia, Rudolf nevelésében kevés szerep jutott számára a folytonos betegeskedés és a depresszió miatt. Egyre több időt töltött Bécstől távol, Gödöllőn és Bad Kissingenben.
Tíz évvel Rudolf születése után a 31 éves Erzsébet életet adott negyedik, legkisebb gyermekének, Mária Valériának. Az udvarban szinte születésétől fogva a császárné „egyetlenkéjének” nevezték a kislányt. Joggal, hiszen végül ő lett az, akit négy gyermeke közül Erzsébet valóban nevelhetett, akivel szoros kapcsolatot alakíthatott ki. Ő már nem volt az udvarhoz kötve, sok időt töltött anyjával Gödöllőn.
„Csak most tudom, micsoda boldogságot jelent egy gyermek. Végre megjött a bátorságom, hogy szeressem, és magam mellett tartsam. A többi gyermekemet azonban elvették tőlem. Csak akkor láthattam őket, ha Zsófia főhercegné engedélyt adott rá. Mindig ott volt ő is, amikor meglátogattam őket. Végül feladtam a harcot, és nagyon ritkán mentem fel” – vallotta Erzsébet királyné magyar udvarhölgyének, Festetics Máriának.
Negyedik gyermeke, Mária Valéria házasságkötését követően Erzsébet teljesen talajvesztetté vált, és ideje jelentős részét utazgatással töltötte. Gyakran kereste fel Korfu szigetén Akhilleion palotáját. Megszállottan foglalkozott a megjelenésével, vékony alakjával és szépségének folyamatos ápolásával, ezen gyakorlatai már életében legendásak voltak.
Erzsébet nem hiába volt a magyarok kedvelt királynéja, hiszen tökéletesen megtanulta nemcsak a nemzet nyelvét, de történelmét is.
Elsőként Majláth János gróf ismertette meg a magyar történelemmel és a magyar nép szokásaival, majd a magyar nyelv tökéletesítését Richter Xavéri Ferenc vikáriustól és Homoky Imre apáttól tanulta.
Így 1866 januárjában a Hofburgban hibátlan magyarsággal, tiszta kiejtéssel, szabadon tudott beszélni az országgyűlési küldöttség előtt: „Mióta az isteni gondviselés szeretett felséges férjem által Magyarországhoz éppoly gyöngéd, mint elválhatatlan kötelékkel fűzött, ennek jóvolta mindenkor élénk részvétem tárgya volt.” Szívből jövő szavainak tartalma és formája egyaránt meghódította hallgatóságát.
Ezt azonban sok munka előzte meg. Erzsébet 1864-től magyar nyelvű lapokat rendelt meg Bécsbe, és magyar társalkodónőt vett maga mellé Ferenczy Ida személyében. Egy alkalommal, amikor szókincsét dicsérték, azt válaszolta: „Mindenütt, amerre jártam, akárhol voltam, magammal vittem egy sor magyar szót és tanultam, tanultam mindig és mindenhol!”
Így vált Erzsébet a magyar történelem egyik jelentős alakjává. Az évek folyamán nem veszített népszerűségéből. Mivel családi körben Sisinek becézték, Ernst Marischka 1955–57-es mozifilmjei nyomán a sajtóban és köznyelvben elterjedt a Sisi név is.
A Sisi-kultusznak ma is rengeteg „rajongója” van. Bár Erzsébetnek a Monarchia politikájára kifejtett hatását nem szabad túlbecsülni, a 20. században valóságos ikonná vált. A köztudatban szabadságvágyó, tragikus alakként él. Számtalan közterület, intézmény, sok képzőművészeti műalkotás, valamint regény, film és színdarab állít emléket alakjának.
Mikszáth Kálmán 1898. szeptember 11-én az Országos Hírlapban így búcsúzott a meggyilkolt királynétól: „Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel.”
Erzsébet magyar királyné Bécsben, a kapucinosok császári kriptájában lelt végső nyughelyet fia, Rudolf trónörökös mellett.
Forrás: Wikipédia, Múlt-Kor
(Berényi Kornélia)
