(Illusztráció: Pixabay.com)

Mondják manapság többen is: a hála halála már rég bekövetkezett. A kapitalizmus hajnalán. Napjainkban a törtető akaraté, a céltudatos karrierépítésé, a bankvilág sajátos belső érdekrendszeréé, a kis és nagy dolgokban már nem is annyira kötelező korrektségé, egyszerűen a korrupcióé a pálya.

Csak rajt ne kapjanak! Valóban? Ennyi és ilyen lenne a digitális világ profitorientált sikeremberének a normája? Bizonyára sokaké. De nem mindenkié. Ha csak egy kivétel adódik, már megdől az általánosítás és az általános gyakorlat. És van kivétel, hál’ Istennek. Szó szerint és igazán. Például Németországban. Az a mintegy 4-5000 vállalkozó, nagyiparos, multi-üzletláncok tulajdonosa, akik évente, kétévente megtartják a Keresztyén Vezetők Kongresszusát (KCF), hogy üzleti világ, politika és keresztyén értékek összefüggéseiről beszélgessenek, a legjobb, innovatív módszereket megkeressék, átadják egymásnak, s tudatosítsák a közvéleményben: van helye a bibliai értékvilágnak a 21. században.

Rendszeresen kapom lapjukat, a KCF-tét, alcíme már programadás is: értékorientáltan vezetni, irányítani. Lapjukból derű, értelem, hit és üzlet, hit és bankvilág, hit és ipari vállalkozás, digitalizáció, mesterséges intelligencia és hit kapcsolatának okos megnyilatkozásai áradnak, nem pedig valamiféle rosszízű harácsoló vagy önemésztő, jövőfaló fogyasztói mentalitás.

Élvezettel olvasom fiatal menedzserek, férfi és női sikeres harmincasok rövid, ütős megnyilatkozásait, sőt bizonyságtételeit. Szinte valamennyiük megnyilatkozása hátterében kimondva – kimondatlanul meghúzódik a köszönet, a hála, sőt a hála etikája. A keresztyén, kivált a protestáns hitvilág tengelyértéke.

Tehát van bőséges kivétel, aminek nyomán csendességünkben a hála kreatív lelki energiájának forrásait és gyümölcseit megkeressük. Előre bocsátom: bizton állíthatom reformáció korabeli, máig érvényes fordulattal, hogy a hit ékes virága a hála és a belőle épülő hála-etika.

Még olyan korban is, amikor a köszönöm, a napi együttélés olajaként századokon át működött köszöntés is egyre inkább fehér holló kis hazánkban is.

Bibliai, kátés hálaszemlélet, világnézeti alapok fontossága

Nem nagyon tévedünk, ha úgy fogalmazunk: a hála bibliai tanítása a protestantizmusban világnézetté, a protestáns országok népességére jellemző etikai értékké, közkinccsé vált a századok során.

A Bibliában a hála fogalma és tettei főként a Zsoltárokban szólalnak meg: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete” (Zsolt 107,1) az egész életért, javainkért hívja elő a hálaadást. Újszövetségi párhuzamai között Pál felhívása az efezusi gyülekezethez kiváltképpen az egész élet hálaadásáról tud és tudatosítja: „Adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében” (Efézus 5,20). Jakab pedig spirituális és materiális javakra is kiterjeszti szemléletünket: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá” (Jakab 1,17). Különösen is az egyéni teljesítmények önbálványozó gyakorlatának mai világában üdvös, jótékony és reálisan értékelő ellenpont azt javasolni és felismertetni, hogy minden onnan felülről száll alá, minden prosperitásunkhoz az erő, a lehetőség transzinduktív, felülről belénk plántált valóság, mert Őnélküle még csak meg sem tudnánk mozdulni (János 15,5).

A hála és a hálaetika szemléleti alapja a református Heidelbergi Kátéban kifejezetten életszemléleti, világnézeti tágasságot kapott. Szembetűnően sok helyen foglalkoznak a pfalzi atyák, s a Káté magyarhoni elterjedése nyomán szinte népi-nemzeti iránytűvé, magatartásformáló erővé lett kátés hálaszemlélettel.

Főként a Káté 1., 2., 28., 32., 64., 86., 116. kérdés-feleletei arra tanítanak, hogy a hála a keresztyén életnek nem végproduktuma, hanem mindent megelőző létezésmódja.

A hála látásmódjának az az alapja, hogy Jézus Krisztus ezredévekkel megelőzött mindannyiunkat. Hiszen mindenben eleget tett Istennek, kipótolta fogyatkozásainkat, eltörölte bűneink halálos terhét, megfizetett mindenben előre érettünk és helyettünk.

Ez azt jelenti, hogy életünk nem jóvátételi teljesítmény kényszerrel indul, hanem boldog hálaadással, szabad kifutópályán, mert minden adósságunkat Megváltónk a kereszten kiegyenlítette. Mi ezért hálából egész életünket Őneki és felebarátainknak szentel(het)jük. Káténk szerint: egész életünk folyásával megmutatjuk Isten iránt való háládatosságunkat az Ő jótéteményeiért (86. k-f.).

Ehhez másutt hozzáteszi: „Mert lehetetlen, hogy azok, akik igaz hit által Krisztusba oltattak, a háládatosság gyümölcseit ne teremjék” (64. k-f.). Igen, erről van szó: lehetetlen nem hálásan élnünk.

Ez a mi keresztyén többletünk, propriumunk, sajátosságunk, ez a „lehetetlen” szemlélet!

Nem pénzért, nem nyereségvágyból, nem profitéhségből, nem karriervágyból, nem uralkodási kényszerből, nem önistenítésből, sem önimádatból, hanem mert Krisztus felszabadított arra, hogy szabad lelkiismerettel egész életünk közvetítésével, Isten médiumaként értéket adjunk át, s mindenek előtt vezetésmódszerünk lényege ez legyen: Krisztushoz segítve embertársainkat. Az Egyetlenhez, Aki mindenre elég! Solus Christus.

Protestáns értéksorrend: H-M-P-M-H

A skót származású, de egész életében Hollandiában, a nagy múltú református egyetemen, Utrechtben kutató közgazdász, világgazdasági szakértő, Angus Maddison volt az, aki 40 évnyi munkával felkutatta a hit gazdasági felhajtó erejét Jézus korától fogva a 2010-es évekig.

Adónyilvántartások alapján kutatta végig az elmúlt 2000 évet, s rájött:

a keresztyén, bibliás hitnek és gazdaságszemléletnek elképesztő teljesítménymotiváló, azt megsokszorozó, a tisztes munkára alapozó törvényszerűségek alapján járult hozzá a modern civilizáció felvirágzásához.

Nyomában amerikai, angol kutatók kidolgozták, rendszerbe foglalták a bibliai ökonómia fontos tanításait.

Ennek nyomán született meg az a gazdaságtörténetileg igazolt modell, ami a protestáns prosperitást, felvirágzást gazdasági, szellemi és minden más tekintetben karakteresen jellemzi. Ezt a felismerésüket két „képletben” foglalták össze: H-M-P-M-H kontra P-M-P modell.

Az első a protestáns gazdasági modell, a második az általános modell. A protestáns modell – követve a bibliai és a kátés, hitvallásos szemléletet – a H-val, azaz a hálával indít, ami meghatározza az M-et, a munkát, amit úgy végez a keresztyén ember, mint istentiszteletet,  ahogyan a debreceni Kollégium jelmondata hirdeti évszázadok óta: Orando et Laborando, azaz imádkozva és dolgozva.

Hiszen a munka is a hála kifejezésének egyik formája. Munka hálával. S az így megtermelt P-t, azaz pénzt és javakat nem herdálja el a puritán etika, az „elég” etikájában felnövekedett protestáns ember, hanem újra beforgatja M-mel, azaz munkával vagy megtartja még jobb befektetésekhez. S az újabb befektetés már ennek materializálódott, „dollárosított, fontosított, forintosított” hálája: újra H.

Az általános modell ezzel szemben nem ismeri a hála felhajtó erejét, visszatérő etikus motívumát, hanem „csak” a pénz törvényszerűségeit. Ezért modellje: P, azaz pénz, ha van, vagy szerzett ilyen-olyan módon, ezt M-be, munkába fektetve ismét P-t termel, amivel azt kezd, amire lehetőségei, szándékai vezérlik.

Nem véletlen, hogy a 20. századi gazdaság-pszichológiával is foglalkozó keresztyén szakemberek erre jutottak: „A BOLDOGTALANSÁG ELSŐDLEGES OKA SOHASEM A SZITUÁCIÓ, A HELYZET, AMIBEN VAGY, HANEM AZ, AHOGYAN GONDOLKODSZ RÓLA!”.

S hozzátették a valóban radikális és gyökeres szemléleti különbség következményét, ami a protestáns H-M-P-M-H modellből következik: „A gazdasági nehézségek végső soron lelki gyökerűek, lelki szemlélet kérdései. Ez a 21. századi gazdasági gondok megértésének is a gyökere!”. Az ószövetségi és újszövetségi, majd a protestáns munkakultúrában és életszemléletben kitejesedett, felülről történő lét- és létezés-szemlélet másságát ezredévekkel ezelőtt és ezredévekkel előre így fogalmazta meg Istenünk Igéje: Gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig…(5mózes 8,18)…

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)