Idén szeptember 23-án volt 131 éve, hogy Léván meglátta a napvilágot Dr. Kucsera Ferenc későbbi szentendrei római katolikus káplán, aki a Tanácsköztársaság időszakában 27 évesen mártírhalált halt a szentendrei Duna-parton. A Lévai Szent László Kör, folytatva Ferenc atya helyi emlékének ápolását és lévai kultusza megteremtése érdekében kifejtett tevékenységét, szeptember 24-én rendezte meg az V. Lévai Dr. Kucsera Ferenc-emléknapot.
Az emléknap első eseménye a lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban a vasárnap délelőtti ünnepi magyar nyelvű szentmise volt, melyet Andrásfalvy János, a szalézi rend magyarországi tartományfőnöke és Péter Ottó, a lévai magyar hívek lelkiatyja együtt mutattak be.
János atya szentbeszédét „a vértanúk csillagok az égen, hidak a földön” gondolattal kezdte, majd idézett Angelo Amato bíboros Sándor István vértanú szalézi testvér 2013. évi budapesti boldoggá avatási szertartása után elhangzott beszédéből: „A vértanúk úgy világítanak, mint csillagok a sötét égen, hogy megvilágítsák a szeretet útjait, a megértést és a kölcsönös tiszteletet az emberi rosszindulattal a szemben. … Ha a vallásüldözés szakadékot teremt az emberek között, akkor a vértanúk áldozatukkal, a testvériességgel, a megbocsátással és az elfogadással hidakat építenek.”
Majd így folytatta: „Mennyire nagy-nagy szükség van ma hidakra ember és ember, kultúra és kultúra, felfogás és felfogás, vallás és vallás között.
Dr. Kucsera Ferenc atya is tanúságtételével, mártíromságával híd lett: a közszeretetben álló káplán összekötötte a híveket Krisztussal, kiállt az értékek mellett, most pedig összekapcsolja személyében Lévát Szentendrével, Szlovákiát, a Felvidéket Magyarországgal.
Mi is jellemző egy igazi Krisztus-követőre? Rámutat mindenképpen Krisztusra, az egyetlen közvetítőre Isten és ember közt, gyűlölködő és keresztény hitét mélyen megélő ember között. Az ő híd és közvetítő szerepük ugyanis az erőszak ellenében hat és rámutat arra, hogy a vértanúk áldozatokkal, a testvériességgel, a megbocsátással és az elfogadással hidakat építenek”, és bizonyítják azt, ami az egyetlen Mestertől származik, és amit Don Bosco így fejezett ki: „A szeretet mindig győzedelmeskedik. Bizony, a szeretet mindig győzedelmeskedik, mert nem személytelen erő az, hanem maga a feltámadott Jézus Krisztus – folytatta.
A prédikáció további részében mesterien fonta összes az aznapi evangélium (Mt 20,1-16a), a szalézi lelkiség, Don Bosco és Pio atya gondolatait, melyeket magyar irodalmunk gyönyörű versidézetei is erősítettek.
János atya gyönyörű prédikációját így zárta: „A vértanúk csillagok az égen, hidak a földön. Legyen ilyen Kucsera atya példája, amint ilyenek voltak az első századok vértanúi hívők és nem hívők között, népek és kultúrák között, mint Szent Adalbert négy nemzet között, vagy Szent Gellért vértanú pap, aki személyében összeköt olaszt és magyart, hogy a szlovák boldog Titus Zeman szalézi atya, aki a Szalézi Családban boldog Sándor Istvánhoz hasonlóan a hivatások védőszentjeként ugyancsak híddá és összekötővé, Isten emberévé vált példájával. Imádkozzunk, hogy szentjeink példája minket is nagylelkűségre sarkalljon, amire a mai evangélium tanított minket.
A szentmise végén János atya Segítő Szűz Mária áldásában részesítette a híveket, majd azok záróénekként Mészáros Teréz karnagy, Éder Mária kántornő és templomi kórusunk gyönyörű zenei vezetésével az „Isten, hazánkért térdelünk előtted…” kezdetű szép egyházi énekünket – Dr. Kucsera Ferenc mártíromságát megörökítő versszakával kibővítve – nagy lelkesedéssel énekelték.
Kora délután a Lévai Szent László Kör lelkes tagjai és Ferenc atya tisztelői az emléknap hagyományához hűen Ferenc atya lévai gyermekkorához köthető újabb jellegzetes lévai helyet kerestek volna fel, de az aznapi esős időjárás miatt a kör zászlaja alatt a Reviczky Ház nagytermében gyűltek össze. Ott Ivkovič Melinda, Müller Éva és Puksa Magdolna vezetésével az emlékezők a Magyar litániával imádkoztak a Szűzanyához, szentjeinkhez, boldogjainkhoz és vértanúinkhoz.
Napjaink boldoggá avatási aktualitásait is követve az alábbi könyörgések is elhangzottak:
„Isten szolgája Esterházy János, könyörögj érettünk! Isten szolgája Mindszenty József, könyörögj érettünk!” És könyörögtünk Ferenc atyához is: „Dr. Kucsera Ferenc vértanú könyörögj érettünk!”
A litániát követően az emlékezők már hagyományosan a lévai Reviczky Házban gyűltek össze, ahol az emléknap záró eseményén Ivkovič Sándor, a kör alelnöke sok szeretettel köszöntötte a megjelenteket.
Bevezető gondolatait követően Ivkovič Melinda tolmácsolásában hangzott el az „Dr. Kucsera Ferenc példaképe, Damaszkuszi Szent János és a képtisztelet” c. ismereterjesztő előadás, melyből megtudhattuk, hogy Dr. Kucsera Ferenc naplóbejegyzéseiben is gyakran kérte Damaszkuszi Szent János segítségét és közbenjárását.
Dr. Kucsera Ferenc fő jellemvonásai teljes mértékben követik, sőt túlszárnyalják Damaszkuszi Szent János példáját: Kucsera közvetlenségében, az ifjúsággal való foglalkozásban, a katolikus egyletek szervezésében és vezetésében az egyszerű alázatosság példája.
A hagyományhoz való hűsége katolikus és magyar gyökerei megélésében, továbbadásában, és az Egyházban, a katolikus iskolákban és egyletekben kifejtett lelkes szolgálatában öltött testet. Az Egyház iránti szeretete volt a legnagyobb, mert 1918 és 1919 között nemcsak megvédte a megtámadott igazságot, Egyházát, hanem kész volt érte mártírhalált is halni! Továbbá azt is megtudtuk, hogy doktori disszertációja témájának a képtisztelet történetét választotta III. Leó (pápasága) előtt, mely munkát 1917. június 18-án, a bécsi Pázmáneumban sikeresen védett meg. Másnap Cum laude approbatus minősítéssel végzett, azaz, dicsérettel fogadták el munkáját. Nagy tapssal jutalmazta az érdeklődő közönség a tartalmas előadást, melynek végén a jelenlevők közösen mondták el az imát Dr. Kucsera Ferenc atya boldoggá avatásáért.
Ezt követően az emlékezők átvonultak a Reviczky Ház szomszédos közösségi termébe, ahol megkoszorúzták Ferenc atya gondolati emléktábláját. A közös imákban elhangzott Blanckenstein György szentendrei plébános Kucsera atya tiszteletére írt lélekemelő imája. Az emlékezetes nap végén a jelenlevők közösen énekelték el a Pintér Zoltán kanonok, felvidéki papköltő, volt lévai káplán által írt, Dr. Kucsera Ferencet dicsőítő gyönyörű kibővített éneket.
Majd a kör alelnöke köszönetet mondott az emlékezők részvételéért, és egyben meg is hívott mindenkit a VI. Lévai Dr. Kucsera Ferenc-emléknapra, mely jövőre is a Ferenc atya születésnapja utáni vasárnapon kerül majd megrendezésre. A délután jó hangulatú, kötetlen beszélgetésekkel ért véget.
(Müller Péter/Felvidék.ma)
