A Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése ösztöndíj keretében idén ősszel öt határon túli és két magyarországi szakember tölthetett el két hetet az Országgyűlési Könyvtárban, Budapesten. Szlovákiát és egyben a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületét ketten képviselték.
Bodor Tímeát, jelenleg a rimaszombati Matej Hrebenda Könyvtár munkatársát, bibliográfusát és Kocskovics Reczai Lilla, a komáromi Szinnyei József Könyvtár marketingesét kérdeztük az ösztöndíjról.
Miért gondolta úgy, hogy jelentkezik a Könyvtár, ami összeköt ösztöndíjprogramra? Mik voltak az elvárásai ezzel kapcsolatosan?
BT: Nagy lehetőségként tekintettem az ösztöndíjra. Szerettem volna megismerni más könyvtárak működését is és nem bántam meg, mert olyan ismeretségi körre tettem szert, ami hasznos lesz a további munkámban. Nem volt különösebb elvárásom ezzel kapcsolatban.
KRL: Nem voltak elvárásaim, sőt, inkább kiváltságosnak éreztem magam, hogy beválogattak a programba és átélhettem az élményekben gazdag két hetet. Szerettem volna kipróbálni magam, ezért is jelentkeztem, hogy megtudjam, érdemes vagyok-e a programra. Egyébként sem vagyok az az otthonülő típus, mindig csinálok valamit. Kiderült, hogy sikerült elnyernem az ösztöndíjat, így nekivághattam a könyvtárak felfedezésének, illetve jobban megismerhettem Budapestet is.
Kik voltak az ösztöndíjas társai, honnan érkeztek, milyen helyszínekről, munkahelyekről?
BT: Az ösztöndíjas társaim Szlovákiából, Magyarországról, Szerbiából, Romániából és Ukrajnából voltak és csodálatos barátság alakult ki köztünk, amiért nagyon hálás vagyok.
KRL: Erdélyből, Kárpátaljáról, Vajdaságból és Magyarországról érkeztek az ösztöndíjas kollégák – illetve Rimaszombatból érkezett még egy szlovákiai magyar kolléga –, akik szintén nagyobb települési könyvtárban dolgoznak. Egyedül Szóka Ágota érkezett kárpátaljai kis településről, ahol ő a mindenes a könyvtár és a művelődési ház épületében.
(Fotó: SZMKE archív)
Röviden összefoglalva miről szólt a Budapesten eltöltött két hét? Milyen programokon vettek részt, milyen helyszíneken jártak?
BT: Különböző könyvtárakban jártunk, az Országgyűlési Könyvtárban, az Országos Széchényi Könyvtárban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, Egerben, Tatabányán, Cegléden, Péteriben, ahol községi könyvtár van. A tapasztalatcsere volt a legfőbb hozadéka, sokat beszélgettünk, ki mit csinál, hogyan, író-olvasó találkozókról. Nagyon jól éreztem magam, szuperek voltak a mentoraink, Villám Judit és Maltsik Balázs. Nagyon kedvesek voltak a parlamenti könyvtár dolgozói is, mélyebben bele tudtunk nézni a munkájukba is és konkrétan az ottani bibliográfus kolléganővel is tudtam beszélgetni.
KRL: Fantasztikusan gyönyörű könyvtárépületekben jártunk, amelyekben zajlik az élet, inspirálódtam és ötleteket merítettem, amelyeket az otthoni könyvtári közegben hasznosítani tudok majd, valamint továbbadom tudásomat és tapasztalataimat az otthoni kollégáknak. Meghatározó volt számomra az ismerkedőest (első vasárnap), amikor az összes ösztöndíjassal egy térben találtam magamat, s mikor kötetlenül tudtunk beszélgetni és bemutatkozni. Ez az összekovácsoló rendezvény kellett ahhoz, hogy rá tudjunk hangolódni egymásra ebben a két hétben, és a végére egy összeszokott csapattá váltunk. Több helyszínre is elvittek bennünket, ahol más és más érdekességre bukkanhatott az ember.
(Fotó: SZMKE archív)
Melyek azok a kiemelt programok, amelyek önnek nagyon sokat adtak, vagy amiket kiemelten hasznosnak tart?
BT: Nekem nagyon sokat adott a Bródy Sándor Könyvtár Egerben és konkrétan az ottani ösztöndíjas kolléganőnk, Kitti. Onnan több ötletet is összeszedtem, amit átadok majd az itteni kolléganőimnek. Nincs konkrét program, amit kiemelnék, mert minden hasznos volt. Az egész két hét csodálatosan meg volt szervezve, kimerítően üdítő volt. Később aztán még volt időnk és erőnk csapatépítésre is elmenni, ami igazán összekovácsolt minket. Konkrétan az én munkakörömbe nem tudok mindent implementálni, de a megszerzett ötleteket átadom az illetékeseknek, így a könyvtárunkat és rendezvényeinket eszerint tudjuk frissíteni.
KRL: Az egri könyvtárban szimpatikusnak találtam a falakon megtalálható díszítést (matricás megoldás), az ott látott olvasótereket és kuckókat az otthoni könyvtárban a gyermekirodalmi, valamint a felnőtt részlegen is alkalmazni lehet. A tatabányai József Attila Könyvtár pedig korszerűsítésben mindenkit maga mögé utasít, a bejáratban található technikai megoldásokat és kivitelezéseket páratlannak találtam. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár épületében való barangolás egyenesen mesébe illő volt (hasonló érzéseim voltak az OGYK-val is) a múlt és a jelen ért össze bennük. Az OGYK-ban és az MTA-ban a kéziratgyűjtemény és a hozzá tartozó elbeszélések voltak jelentősek, érdekes és izgalmas történeteket meséltek mindkét helyen – a Ghyczy-családról példáúl sok új dolgot tanultam. Számomra talán Cegléd jelentette a csúcsot, mert onnan szakmai (marketing) ötleteket már hasznosítottam is az elmúlt hetekben, ugyanis most már tudom, hogyan lehet megváltoztatni a Facebook-posztok írásstílusát. A poszterezést még át kell majd gondolnom, de nagyon jó ötleteket kaptam a helyi marketingestől. A gyermekrészlegre is viszek ötleteket, például a különféle szakkörökről és csoportosulásokról.
Hogy látja, tud-e a majd profitálni a kialakított határokon átívelő szakmai kapcsolatokból?
BT: Valószínű, hogy fogok tudni profitálni a kapcsolataimból, a külföldi kollégákon keresztül.
KRL: Mindenképpen, hiszen olyan barátságokra tettem szert, amelyeket nem hagy egykönnyen figyelmen kívül az ember. Ha bármelyik szomszédos országban megszerveznek könyvtárosoknak szóló konferenciát, biztosan részt veszek, mert tudom, hogy érdemes lesz oda ellátogatni. A kapcsolati háló nagyon fontos számomra, ezért is igyekszem tartani a kapcsolatot a többiekkel, inspirálódom az ő munkájuk által is. Csak ajánlani tudom ezt a programot, mert nagyon sokat tesz hozzá az ember jelleméhez.
Ha egy mondatban kéne összefoglalni, mit adott az ösztöndíj program, hogy szólna az az egy mondat?
BT: Tapasztalatot, élményeket, új kapcsolatokat, inspirációt a munkám irányába.
KRL: A Katica csoportot! (Belsős poén, ha-ha!)
(Tegdes Egyházi Dóra/SZMKE/Felvidék.ma)
