A Szövetség a Közös Célokért diákutaztatási programjának keretén belül az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskola 8-9. évfolyamos tanulói 2023. október 20- án Kecskemétre látogattak.
Az egynapos tanulmányi kiránduláson a Petőfi-emlékévhez kapcsolódó kiállítás mellett a 46 tanuló és a 4 pedagógus vett részt. Kecskeméten a Katona József Múzeumban a Petőfi Kecskeméti Oskolája és tanítója című múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt.
„A múzeumot először körül sétálva tekintettük meg, majd következő állomásunk a Cifrapalota volt. Itt kedves, mosolygós dolgozók vártak minket.”- írja egy diáklány- Rita a beszámolójában.
A diákok a Petőfi Kecskeméti Oskolája és tanítója című foglalkozás keretén belül először városnéző körútra indultak, felfedezve azokat a legfontosabb helyszíneket, ahol a kisiskolás Petrovics Sándor maga is járt, és hatással volt életére. Megtekintették a Szabadság téri OTP épületét, ahol valaha Hrúz Mihály lakóháza állt, és nála lakott a kisdiák Petőfi.
Meruni Éva múzeumpedagógus elvezette őket Petőfi Sándor iskolájának régi helyére, ahol az emléktábla volt. Szemügyre vehették a Kecskeméti Evangélikus templomot is, amit egy fényképen örökítettek meg.
A Cifrapalotába visszatérve a tanulók régi iskolaenteriőrben ismerkedtek meg Petőfi korának iskoláival, berendezésével, használati tárgyaival, amelyekkel a későbbi költő a betűvetést tanulta. Ezt követően Petőfi tanítójának, Schifferdecker (Hajósi) Dánielnek a naplójába tekintettek bele. A diákok megkeresték Petrovics Sándor nevét tanítója diáklajstromából. Régi szavakkal, mértékegységekkel ismerkedtek meg, miközben megfejtették a bejegyzéseket a tanító éves fizetéséről, fogadott cselédeiről, különleges gyógymódokról, háztartási praktikákról. A másfél órás foglalkozás alatt megismerkedtek a kecskeméti ő-ző beszéddel Petőfi: Hírös város az aafődön Kecskemét című versén keresztül. Végezetül egy emléklapot készítenek, melyre lúdtollal és tintával írták fel a nevüket.
„Az ebédünket a Bistro Mokambo Étterem fogyasztottuk el, majd szabadidő gyanánt megnéztük a várost, és a vásárt, ami a parkban volt. Ipolyságfele úton is jó volt a hangulat, a zene szólt, a nevetések nem múltak el, és az emlékek gyűltek. Egy újabb várost fedeztünk fel, persze csak annyira, amennyire képesek voltunk. Remélhetőleg mindenki mosolyogva emlékszik majd vissza egyszer a történésekre, erre a napra, amit együtt éltünk át.”
