Kénytelenek vagyunk elfogadni a tényt, hogy a hajléktalanok hozzátartoznak a városok képéhez. Kérdés persze, hogy ki milyen okból került az utcára, de hát minden sors egyéni, a hajléktalanoké és a miénk, valamennyiünké is. Az utca azonban nem otthon, ezt ők tudják leginkább, és az időjárási viszonyokkal, a hideg idő beköszöntével helyzetük egyre keservesebb lesz.
A legutóbbi népszámlálás szerint Szlovákiában közel 72 000 hajléktalan él, 5000 a fővárosban, és számuk az utóbbi tíz év alatt megháromszorozódott, sőt számuk előreláthatóan csak emelkedni fog. Körülbelül negyedüknek van munkája, rendszeres vagy időleges bevétele. A szociális dolgozók, a civil szervezetek aktivistái pedig arról számolnak be, hogy sajnos szép számban vannak köztük iskolázott, és egyetemet végzett, több nyelven beszélő, értékes emberek is.
A pozsonyi Depaul Slovensko civil szervezet gondoskodik a hajléktalanok ellátásáról, segítéséről, munkájuk pedig állandó erőfeszítést igényel. Ám úgy érzik, ha keveset is, de igyekeznek tenni az érdekükben. Most olyan kampányba kezdtek, amely ráirányítja a közvélemény figyelmét a lakosság ezen rétegére.
A pozsonyi Kő téren levő Prior áruháztól jelképes egy euróért kibéreltek egy kirakatot, ahol lakószobát rendeztek be. Kampányukat több híresség, színészek, énekesek, műsorvezetők, influencerek támogatják, akik hajlandók kis időre beköltözni ebbe a szobába, élni a kirakatban, a járókelők szeme láttára, ahogy a hajléktalanok az utcán.
Jozef Kákoš, a Depaul Slovensko civil szervezet igazgatója a kampánnyal kapcsolatos sajtótájékoztatón elmondta, hogy ezen kívül is keresik a módját, miként segíthetik az utcára került embereket. Újabban igyekeznek azoknak a hajléktalanoknak, akik dolgoznak vagy rendelkeznek valamiféle bevétellel, lakáshoz jutni.
A sajtótájékoztatón jelen volt két férfi, akiknek már szereztek bérlakást, és akik rendkívül elégedettek életkörülményükkel. Ott volt az egyik lakás tulajdonosa is, aki viszont ugyancsak elégedett a bérlővel, örül, hogy segíthet, és neki is segítség a bérletből származó pénz, amellyel törleszti a lakásra felvett kölcsönét.
Kanadai, torontói mintára meghirdették az úgynevezett Housing First – A lakhatás elsődleges programot, mert a külföldi tapasztalatok is igazolják, hogy akiknek tető van a fejük felett, az utcáról lakásba jutottak, életkörülményeik és életvitelük is javult.
Az első két példa után most újabb tíz lakást keresnek, ahová bérlőként beköltözhetnek az egyének. Kis lakásokat, egyszobásokat, garzonokat keresnek, amelynek bérleti díját részben a lakók, részben pedig a Depaul fedezi.
A lakók szerződése két évre szól, amelynek feltételeit úgy a lakónak, mint a bérbeadónak be kell tartani.
A Depaul civil szervezet munkatársai remélik, hogy ez csak a kezdet, és ha nem is mindenkit, de legalább néhány embert sikerül lakáshoz juttatni, hogy ne az utca legyen az otthonuk. Mert az utca nem otthon!
(Benyák Mária/Depaul Slovensko/Felvidék.ma)
