Három nap az „aranyos“ Sárosban, Bánk bán földjén

Kisszeben városa kitörni kíván az elszigeteltségből a turisztika segítségével. Ezért háromnapos túrákat kíván szervezni magyarországi érdeklődők számára, hogy ismerkedjenek Sáros vármegye természeti szépségeivel, nevezetességeivel, gazdagságával. De akár hazai turisták is kedvet kaphatnak e változatos táj meglátogatására, mely a magyar plein air festészet legnagyobb magyar alkotóját ihlette meg.

Eperjesről, Bártfáról, Zboróról szinte mindenki tud, Kisszebent, Jernyét, Héthársot, Sóvárt, Palocsát kevesen tartják számon. Pedig varázslatos táj ez is!

Hallgassuk meg Divald Kornél művészettörténész ajánlását.

„Az Eperjes-tokaji trachit-hegylánc déli végén terem Európa legtüzesebb bora; északi vége Sáros vármegye szívéig ér. Utóbbit lakosai tüzes képzeletéről országszerte úgy ismerik, mintha a magyar Gascogne volna. (…)

Annyi bizonyos, hogy a sárosiakról tömérdek, hol humoros, hol fantasztikus adoma kering. Ezek többnyire szomorú napok emlékei, amelyek keserűsége a sárosiakat is megviselte, csak talán kevésbé csüggesztette el, mint más vidékek lakosságát, aminek oka bizonyára életrevalóságukban és tüzes képzeletükben gyökerezik.

Ahol sok a fantázia, ott szív is van, s a kettőnek az életben, a kultúrában, művészetben nem kisebb a szerepe, mint a napfénynek a természet hímes mezején.

A sárosiakról szóló cifra históriákban mindig van humor. Ez itt éppoly időkben fakadt a legnagyobb bőséggel, amikor mindenfelé legnagyobb volt a nyomorúság.

De amíg egyebütt országos csapások, elemi katasztrófák mindenkit elcsüggesztettek, a sárosiak nem törtek meg ezek súlya alatt. Sőt, nem egyszer büszkén viselték a rájuk nehezedő terheket, birkóztak meg a nélkülözésekkel. A sivár valóságot a látszat illúziójával pótolták, sőt tüzes képzeletük az illúziót nem egyszer valóságnak is nézte. Hogy lelkük és képzeletük városaikban és vidéki kastélyokban egyaránt nemcsak illúziókra, de maradandó alkotásokra is serkentette őket, erről már vajmi kevesen tudnak.” (Divald Kornél: Felvidéki séták, 1916) S ez így van mindmáig! Ezen kívánnak a kisszebeniek változtatni. A túra résztvevői pedig megismerkednek a tréfás történetekkel.

A vármegye neve nem a sárral kapcsolatos. Sárga, sárarany szavunkkal függ össze, melynek első szótagja (sár-) ragyogó, sárga színű, arany, fényes, tűzfényű‘ értelmű (a kanca sárlik, amikor tüzel; a sárkány meg tüzet okád). Selyemsárhajó Magyar Ilona selymes, aranyhajú. A sárga aranyból szóösszevonással és csonkulással keletkezhetett a sárarany kifejezés. A Sáros értelme tehát aranyos, tüzes.

A háromnapos túra elsősorban az egykori „aranyos“ Sáros vármegye nevezetességeit kívánja bemutatni, mely egykor Bánk bán földje volt.

„Gertrudisz királyné halála után Bánk bán nádor, egykor Újvármegye főispánja, még sokáig ura maradt e szépséges birtoknak. Csak IV. Béla fosztotta meg ettől egyéb uradalmaival együtt 1240-ben. Bánk bán földje Sárosban ekkor darabolódott szét, vált több ma is élő sárosi család birtokává“ – írja Divald Kornél, a „felvidéki Orbán Balázs“.

A tervezett utat a minap bejártuk, hogy pontosítsuk a részleteket.

A terv szerint az első napon az érdeklődők egyénileg vonattal Hidasnémetibe utaznak, ahol busz vár rájuk és az egykori Felső-Magyarország fővárosának, Kassának nevezetességeivel ismerkednek.

Ebéd után a tótsóvári sóbányát tekintik meg, ahol iparszerűen 1570-ben kezdték bányászni a kősót. Azonban 1752 februárjában víz árasztotta el a bányát. A katasztrófa okára sohasem derült fény. Új technológiát kellett bevezetni a sólé feldolgozására. A sót ezután főzték. Ezt az eljárást egészen 1970-ig alkalmazták, amikor az üzemet bezárták és rögtön műemlékké nyilvánították. A múzeum a 18. sz. végi technológiát mutatja be. A résztvevők a sóhivatalban fejezik be a látogatást.

Ezután a túrázók ellátogatnak a költői verseny színhelyére. Az Eperjes melletti Szent László-hegyen emlékmű hirdeti, hogy Tompa Mihály, Petőfi Sándor és Kerényi Frigyes verset írtak az erdei lakról (1845). 146 lépcsőn kell felfelé haladni az obeliszkig, melyet a magyar kormány jóvoltából 2021-ben felújítottak. A versenyt Kerényi nyerte meg. Ebéd után Eperjes, a vármegye székhelye, a Tarca-parti Athén következik, ahol megtekintik az egykori vármegyeközpont nevezetességeit, a felső-magyarországi vagy lengyel reneszánsz épületek sorát, az evangélikus kollégiumot, ahol Kossuth Lajos is tanult.

Emléktáblája mindmáig megmaradt. Ez a város adta az 1848/49-es szabadságharc legtöbb tisztjét. Sisi mellszobra, melyet Stróbl Alajos készített, a főtéren áll. Leghíresebb alkotása a Mátyás-kút a budai várban látható. Megtekintik Maléter Pál szecessziós szülőházát is. Ebben a városban érettségizett Márai Sándor.

A késő délutáni órákban Kisszeben a következő állomás, melyet Kossuth Lajos „hű Szebennek“ nevezett, s Csontváry Kosztka Tivadar szülővárosa. A Torysa szállóban szállnak meg, ahol mindkét éjszakát töltik.

A második napon, vasárnap a reggeli után, lehetőség nyílik részt venni a helyi templomban egy szentmisén. Utána megtekintik a város nevezetességeit. A reneszánsz piarista iskolát, a Szent Miklós-társkatedrálist, a haranglábat, a Napút festője emléktábláját, a boltot, ahol forgatták az Üzlet a korzón c. egyetlen csehszlovák Oscar-díjas filmet, melyet Kádár János és Elmar Klos készítet. (Este a filmet le is vetítik számukra.) A város déli részén Szabina szobra áll. Egy legenda szerint IV. Bélát ő mentette meg, s a város ezért kapta az ő nevét. Végül a város erődrendszere mellett tesznek egy sétát, megtekintve a megmaradt bástyák sorát. Kisszebent egykor gyümölcstermesztése tette híressé. Néhány kajszibarackfát is láthatnak majd.

Ki tudja ma már, hogy az egyik első magyarországi kerékpárverseny Kisszebenből indult a 19. sz. végén Eperjesen, Kassán át Miskolcra? Ezt sem ártana felújítani.

A további látnivalókat a buszból nézik meg, de alkalomadtán meg-megállnak. A sztankahermányi Péchy-kastélynál, ahol ma szálloda működik, melyet háromhektáros park övez.

Roskoványnál megtekintik a Kárpát-medence első 48/49-es emlékművét. A Fjodor Rüdiger cári tábornok és a honvédek élén álló Józef Wysocki tábornok között zajlott héthársi csata magyar sebesültjeit az oroszok felkoncolták. Az emlékművet 1851-ben, vagy 1860-ban illegálisan állították, hivatalosan 1899-ben avatták. A Sine Metu Polgári Társulás jóvoltából régi helyén áll az út menti dombon. Ünnepélyes újraavatását a csata 175. évfordulóján, 2024. június 20-án tervezik.

Héthárson nem maradt meg a hét hársfa, mely német és magyar nevet adott a településnek. De a 14. századi gótikus templom mellett, melyet a Tarczayak építettek, egy 330 éves kislevelű hárs áll. 2011-ben az év fája lett. Magassága 23 m.

Tarkő várát a Berzeviczyek építették a Lengyelország felé vezető kereskedelmi út védelmére. Később a Tarczaiaké lett. Mivel Tarczai György Izabella királyné híve lett, I. Ferdinánd megostromoltatta, majd miután a védők feladták, 1556-ban leromboltatta. Ennek helyreállítását is megkezdték.

Ezután a túrázók ellátogatnak az Alvó Szerzetes nevét viselő sziklához, mely  a Fekete- és Balti-tenger vízválasztója, s ezért Európa tetejének is hívják.

A látogatók úti célja Palocsa, mely a Poprád folyó partján fekszik. A folyó nevét a régi magyar poprádtól kapta, mely páfrányt jelent. A Poprádról Krúdy Gyula úgy tudta, hogy a fenekén található színes kavicsok egykor leányszemek voltak. Felmennek a várromhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a folyó kanyargós völgyére és megtekintik a Horváth-Palocsay család sírjait. Ezt a várat is az utóbbi időben kezdték helyreállítani.

Megállnak Litinyén, mely a legjelentősebb görögkatolikus búcsújáró hely Szlovákiában. Itt megnézik a mini-falumúzeumot. Felvidéki, kárpátaljai és délkelet-lengyelországi görögkatolikus fatemplomok kicsinyített (1:10) mását tekinthetik meg.

Innen nem messze áll Hőnig vára, melynek urai a Tarczayak voltak, akik Szapolyai Jánost támogatták. Egy óra alatt a sárga jelzésen várhoz lehet érni. Aki esetleg nem óhajt túrázni, visszatérhet Kisszebenbe.

Este pedig az említett filmvetítés következik.

A harmadik napon Jernyét látogatjuk meg. A felújított kastélyban megtekinthetjük Szinyei Merse Pál festményeit. Szinyei Merse Annának, a festő dédunokájának köszönhetően az alkotások lézermásolatait láthatjuk, melyek megtévesztésig hasonlítanak az eredeti alkotásokra. Leróják kegyeletüket a festő sírjánál is, aki családtagjai körében pihen a jernyei temetőben.

Megnézzük kívülről a sztankahermányi Péchy-kastélyt, a hedri kastélyt és utána a fricsi reneszánsz kastélyt. Ez a Felvidék egyik legszebb reneszánsz épülete. Michael Sorger kassai építőmester építette, Michael Waxmann készítette a szgrafittóit (1623-30).

Onnan a Lacsnói-kanyonon haladnak végig, mely a Felvidéki Paradicsom „kicsinyített mása“. Azután egy igazi kuriózum következik. Lacsnó és Szinyelipóc között, a Rossz Lyuk (Zlá diera) nevezetű barlang alatt, egy útszakaszon azt tapasztalja a látogató, hogy a gravitáció fordítva működik! Megállnak a barlang mellett. Lacsnó felé lefelé lejt az út, mégis a járművek maguktól fölfelé haladnak. A szemlélő ezt így látja.

Kisbuszunkkal lementünk az út alsó részére. És láss csodát,  a jármű magától elindult a dombnak fölfelé! A gépjárművezető többször is csóválta a fejét és felkiáltott, hogy ez lehetetlen! A mérések szerint, az ide látogatók optikai csalódás áldozatai.

A második oldalon viszont azzal érvelnek, a mérések pontatlanok a mérőeszközök tökéletlensége miatt és a világ más részein is tapasztalhatók hasonló rendellenességek. Ennek részleteibe nem kívántunk elmélyedni és a vitát sem tisztünk eldönteni. De a látogatóknak nem mindennapi élményben lesz részük.

Szinyén pihent a torony alatt az eperjesi Caraffa-vérengzés négy áldozata. Hármójukat 1933-ban Eperjesen ünnepélyes keretek között temették el a magyar evangélikus templomban, melyet a első napon megtekintünk.

Ezután a singléri kora középkori templomot (14. sz.) látogatjuk meg. Majd felmegyünk a romos Sóvárhoz, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre. Ennek helyreállításához is hozzáfogtak. A nagysárosi vár innen szépen látható. Ezt követően indul a busz Hidasnémetibe, hogy a pesti gyors az utasokat hazaszállítsa.

Reméljük, maradandó élményekkel gazdagodva érkezik majd mindenki haza, megismerve történelmünk egy mellőzött területét.

(Balassa Zoltán – Szitás József/Felvidék.ma)