A 2021-ben elhunyt Nagy János szobrászművészre, a Magyar Művészeti Akadémia tagjára emlékeztek Tatán, november utolsó hétvégéjén. Az élete utolsó éveiben Tatán élő Nagy János szobrászművész 2021 márciusában, életének 86. évében távozott az élők sorából. Tata Város Önkormányzata a város díszpolgára, Nagy János emléke előtt egy síremlék felállításával tisztelgett november utolsó szombatján.
Nagy János 1935. június 17-én született Rákosszentmihályon. A Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a besztercebányai, majd a nyitrai tanárképző főiskolán tanított. A szobrászat minden ágában aktívan tevékenykedő művész volt: monumentális kompozíciók, középméretű, kiállítási plasztikák, kisplasztikák, érmek és plakettek egyaránt születtek munkája nyomán. Nyolcvanévesen régi vágya teljesült, amikor a Felvidékről visszatért Magyarországra, s idős napjaira Tatán talált békét, a tatai önkormányzat a Vaszary-villát bocsátotta rendelkezésére. Aktív művész volt, aki élete végéig elhivatottan és sokat dolgozott.
A síremlék ünnepélyes felavatására az Almási úti temetőben került sor. A művészre Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke és Michl József, Tata polgármestere emlékezett.
A síremlék avatásán Michl József polgármester elmondta: – A Pintér Balázs szobrász tervei alapján készült kőre a művész feltámadt Krisztusról alkotott műve került, Nagy János akarata szerint. Nagy János ezen alkotása figyelmeztessen minket mindig arra: ahhoz, hogy előre tudjunk nézni, először fölfelé kell tekinteni és abból erőt kell gyűjteni. Csak úgy van esélyünk megküzdeni a világ nehézségeivel és megvívni a napi harcainkat, ha van olyan kapaszkodó, melyben Nagy János is mélyen hitt. A városvezető kiemelte: – Tata nemcsak azzal tiszteleg emléke előtt, hogy egy síremléket állítottunk, hanem azzal is, hogy örökre befogadva az alkotásait egy állandó kiállításban mutatjuk majd meg mindazt a kincset, amit ránk hagyott.
Nagy János 1994-ben Esterházy János-díjat kapott, 2000-ben a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmét, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét nyerte el, 2002-ben a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét, 2003-ban a Posonium Irodalmi és Művészeti Életműdíjat Szlovákiában, és 2009-ben a Szervátiusz Jenő-díjat. 2005 óta volt a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Tata Város Önkormányzata és a Kuny Domokos Múzeum szervezésében 2021 decemberében nyitották meg emlékkiállítását a tatai várban, ahol akkor a vár második emeletén 20 szobor és 10 plakett kapott helyet.
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, aki a 2021-es tárlatot is megnyitotta, az Almási úti temetőben úgy fogalmazott: – Vannak, akik arra koncentrálnak, hogy abban, amit alkotnak, túléljék önmagukat és nyomot hagyjanak a világukban, hogy amikor ők elmennek, maradjon utánuk valami egyedi, valami örök, amit teremtettek. Nagy János ilyen ember volt, aki azt is tudta, milyen a pillanatban élni. Át tudta adni magát annak, amit csinált és pont emiatt hagyott nyomot maga után. Ő állított, épített és alkotott, lendülettel ment szembe azzal, ami mást talán megbénított.
Nem lett megtört ember, pedig tördelték rendesen. Állítani, alkotni a mai világban, amikor az éltető, a jó és emberi dolgok nehezen érvényesülnek, nem egyszerű dolog. Túl könnyen talán neki sem ment, de csinálta rendületlenül. S most mi állítunk valamit, emléket állítunk neki, méltó és szép emléket, mert ez a Krisztus itt lobog és törekszik a feltámadás fénye felé. Ezzel olyat állítunk, ami előre mutat, hiszen János lelke mindig verdesett, csapongott, s most bennünk verdes tovább ötleteivel, terveivel, s a majdani állandó kiállítással.
A tatai várban folytatódott az emlékezés, ahol a Kuny Domokos Múzeumban felállított, Nagy János munkásságát bemutató időszaki kiállítás terében emlékeztek a művészre és életútjára. A megemlékezésen közreműködött Boráros Imre Kossuth-díjas színművész, aki Gyurcsó István Népvándorlás kora című versét tolmácsolta és Tolcsvay Béla Kossuth-díjas énekmondó.
Forrás: tata.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
