Neumann János sokoldalú tudományos munkásságában jelentős helyet foglal el a számítógép feltalálása is, ám a szabadalmak lajstromában hiába keressük a nevét. Ez azért van, mert ő úgy vélte – és ekképp is cselekedett –, hogy a számítógép az emberiség közös kincse, ezért azt egyetlen ember vagy szűk csoport sem sajátíthatja ki magának, tehát nem is szabadalmaztathatja. A szabadalmaztatás mégis megtörtént, így Amerikában a valóságos feltaláló, Neumann János neve a számítógép-történelemben nem szerepel.
Margittai Neumann János Neumann János Lajos néven született 1903. december 28-án. Külföldön John von Neumann néven ismert. Matematikus, a kvantummechanikai elméleti kutatásai mellett a digitális számítógép elvi alapjainak lefektetésével vált ismertté.
Neumann Miksa és Kann Margit első gyermekeként, zsidó származású családba született Budapesten az V. kerület Báthory utca 26. számú házban, ahol két márványtábla is őrzi emlékét. Jánosnak később két öccse született: Mihály (1907) és Miklós (1911). Az édesapja Pécsről származott, és Budapesten ügyvédként dolgozott, aztán a Magyar Jelzálog- és Hitelbankhoz került először főjogtanácsosként, majd pedig a bank igazgatói székébe. János édesanyja, Margit, a háztartást vezette és fiai nevelésével foglalkozott.
Az apa 1913. február 20-án magyar nemességet kapott I. Ferenc József magyar királytól „margittai” nemesi előnévvel. Ilyen módon leszármazottai jogosulttá váltak ennek a nemesi előnévnek a használatára. Fia, Neumann János így lett hivatalosan margittai Neumann János, aki későbbi külföldi tartózkodása idején használta először a Johann von Neumann,majd később a John von Neumann nevet.
A Neumann család nagy gondot fordítva gazdag szellemi légkört teremtett gyermekei számára. A gyakori beszélgetések nem kizárólag tudományról zajlottak, nem volt ritka a zenei, színházi vagy irodalmi téma sem. A gyerekek már fiatalon németül és franciául tanultak nevelőnőiktől. Ugyancsak mindennapos volt a vendégség a háznál, köztük külföldi, és a hazai szellemi elit prominens képviselői.
János már korán kortársait jóval meghaladó képességekről tett tanúbizonyságot. Magyar anyanyelve, a francia és a német nyelvek mellett tanulta a latint és az ógörögöt, emlékezőtehetsége szinte fotografikus volt, és fejszámolásban is rendkívüli eredményeket mutatott fel. Ez utóbbi képessége felnőttkorában szinte védjegyévé vált.
Legendaszerű, hogy a korai elektronikus számológépek számításait ő maga ellenőrizte fejben a gépekével azonos sebességgel.
Hasonlóan legendás volt emlékezőtehetsége. Élete végéig görögül idézett Thuküdidészből, és franciául Voltaire-ből.
Fiatal korától érdeklődött a repülés és a technika más újdonságai iránt is. Már ekkor gondolkodott kettes számrendszeren alapuló (bites) elektromos számítógép építésén. Mivel a matematika és a technika is érdekelte, párhuzamosan két egyetemet végzett. 1921. szeptember 14-én beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára. Fő tárgya a matematika volt, melléktárgyai a fizika és a kémia. Doktori disszertációjának címe: Az általános halmazelmélet axiomatikus felépítése.
1926. március 13-án fogadták doktorrá. Szintén 1921-ben kezdte tanulmányait a berlini egyetemen. 1924-ben a zürichi Eidgenössische Technische Hochschulén folytatta tanulmányait. 1926 októberében szerezte meg vegyészmérnöki diplomáját. Ezután Göttingembe, a német matematika fellegvárába ment, ahol David Hilberttel dolgozott együtt.
Itt tartotta meg első előadását 1926. december 7-én a társasjátékok elméletéről. 1927. december 13-án lett a Friedrich Wilhelm Egyetem tanára. 1929-ben a Princeton University meghívta vendégprofesszornak. 1930 és 1933 között félévenként Amerikában, félévenként Európában tanított. Végül, amikor Németországban hatalomra jutott a fasizmus, letelepedett az Egyesült Államokban, ahol az Institute for Advanced Study tagja lett. 1937-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot. Ekkor már elkerülhetetlennek látszott a világháború, ezért bekapcsolódott a nácizmus elleni katonai előkészületekbe. Részt vett az atomenergia kutatásában és háborús célú felhasználásában, majd a békés energiatermelés szolgálatába állításának irányításában is.
1935-ben a Kövesi Mariettával kötött házasságából született Marina (von Neumann Whitman) nevű lányuk, aki híres közgazdász lett Amerikában. Miután elváltak, 1938. november 17-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Dán Klárát (1911–1963 tudós), aki szintén a számítógép-programozás úttörője volt és akivel haláláig együtt éltek.
1945-től 1957-ig a princetoni Elektronikus Számítógép projekt igazgatója volt. Ekkor már az emberi agy, valamint az idegrendszer működését utánzó gépek kötötték le a figyelmét.
1944-ben a pennsylvaniai egyetemen meghatározó módon járult hozzá az első teljesen elektronikus, digitális számítógép, az ENIAC (Electronic Integrator And Computer) megépítéséhez. Az ENIAC 1945-ben készült el teljesen.
1945 júliusában írta meg azt a művét, amelyben a „Neumann-elvek”-ként ismert megállapításairól, valamint a számítástechnika, és a számítógépek általa elképzelt fejlődéséről olvashatott a világ. A mű címe: First Draft of a Reporton the Edvac.
A Neumann-elvek a következők: a teljesen elektronikus számítógép, a kettes számrendszer alkalmazása, az aritmetikai egység alkalmazása (univerzális Turing-gép), a központi vezérlőegység alkalmazása, belső program- és adattárolás.
1945-ben az angliai cambridge-i egyetemen elkészült az első elektronikus, tárolt programú számítógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer), mely már a „Neumann-elvek” alapján működött. A számítógép működéséhez a biológiát hívta segítségül: az emberi agy feladatmegoldásainak mintájára megalkotta az algoritmust, s az agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének megvalósításához.
Érdemeinek elismeréseképpen az Amerikai Egyesült Államok elnöke kinevezte az USA Atomenergetikai Bizottságának elnökévé. Érdeklődésének kialakulásában fontos szerepet játszott Ortvay Rudolf (1885–1945) magyar tudós, akivel sokat levelezett. Neumann mondta: „a tudomány a jövőben inkább a szabályozás és vezérlés, programozás, adatfeldolgozás, kommunikáció, szervezés és rendszerek problémáival törődik majd”. Felismerte, hogy egy rendszer biztonságát, illetve hatékonyságát nem annyira az határozza meg, hogy milyen elemekből épül föl, hanem hogy hogyan van rendszerré szervezve, az elemek között milyen minőségű és mennyiségű információ megy át. Neumann János jól látta a fejlődés további irányát, de életművét már nem fejezhette be.
Hátralévő éveiben súlyos rákbetegségben szenvedett, amelyet egyes feltételezések szerint az atombomba kutatásának éveiben szerzett sugárszennyezés okozhatott. Utolsó művét 1956-ban a számítógépekről írta. Számtalan díj és kitüntetés tulajdonosa volt. Ma, egyetemek, intézmények, közösségek viselik a nevét.
1957. február 8-án halt meg Washingtonban. A Nassau Presbiteriánus Egyház princetoni temetőjében nyugszik, New Jersey államban.
Születésének 120. évfordulója alkalmából a Neumann Társaság nagyszabású megemlékezés-sorozatot tart, azzal a céllal, hogy minél szélesebb körben megismerjék a nagyszerű magyar tudós munkásságát.
Forrás: Wikipédia, Neumann János Társaság
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
