Ismét elérkezett az ünnep. Karácsony van. Minden évben elérkezik karácsony ünnepe. Most is, 2023 decemberében. Dátuma mindig ugyanaz. S mégis, minden karácsony más és más. Az idei is. De ugyanarról akar szólni: Isten szeretetéről. Erre szeretnénk e napokban (is) rácsodálkozni… Érdemes. Így lesz a szabadnapokból igazán ünnep. Így tudunk majd új lelkesedéssel belépni az új esztendőbe is…
Minap, egy rádióműsorban hallottam, hogy száz magyar ember közül csupán heten válaszolták egy felmérésben, hogy őket hidegen hagyja karácsony, hogy számukra ezek a napok is teljesen ugyanolyanok, mint az év többi napja. Nem kutattam e felmérés részleteit, csupán arra szeretnék rámutatni, hogy az emberek többségét valamilyen módon (meg)érinti a karácsony. (Szerintem még azt a hetet is.) Hogy hogyan, az már más kérdés, s mondhatnánk, egyben kihívás is. Érdekes megfigyelni, hogy a legtöbb felnőtt és talán majdnem minden idős ember az ünnep kapcsán a gyermekkorára emlékezik vissza. Felidézik a régi karácsonyokat az akkori szokásokkal, emlegetik a különféle hagyományokat, és sokszor könnybe lábadt szemmel, leírhatatlan érzésekkel gondolnak vissza az együtt ünneplő családra, amelynek talán több tagjáért mára már a temetőben száll az ima Istenhez. „…de jó volna ünnepelni odahaza. De jó volna tiszta szívből, úgy mint régen, …de jó volna játszadozó gyermek lenni” – azonosulnak vágyaik Ady Endre papírra vetett gondolataival…
Bár minden évben, most, 2023-ban is ugyanazt ünnepeljük, ugyanannak a születésén kéne örvendezünk, általában minden évben ugyanazokkal a személyekkel átélve az ünnepi pillanatokat, mégis minden karácsony valamiben egyedi. Egyedisége talán leginkább az ünneplő személy, család, közösség, nép, világ időszerű állapotától, az embert vagy szeretteit, esetleg szűkebb vagy éppen szélesebb környezetét érintő eseményektől, uralkodó hangulatoktól függ. Mást jelent átélni egy karácsony egyediségét annak köszönhetően, hogy egy kisgyermek születése örvendezteti meg a család apraja-nagyját, s az új családtag érkezése módosítja a már megszokottat, s mást jelent karácsony egyediségét megtapasztalni például a gyász fájó időszakában, amikor az elvesztett személy hiánya, a reá való emlékezés, vagy éppen a vele töltött karácsonyok felidézése tölti meg a piros betűs napokat sajátos érzésekkel. Befolyásolja az ünneplést, hogy a családban nyugalom vagy veszekedés van, hogy a közösségben összetartás vagy épp széthúzás uralkodik, hogy a hatást gyakorló kis- vagy nagyvilág a béke vagy pedig a háború időszakát éli.
Van-e vagy sem kedvünk ünnepelni, tudunk-e vagy sem igazán ünnepelni, az idei december is magával hozta Jézus Krisztus születésének ünnepnapjait. Függetlenül attól, mennyire volt alapos, vagy mit alapozott meg advent bő három hete, mint az előkészület időszaka, mindannyiunk naptára, telefonja, számítógépe a napokban december 24-ét, 25-ét, 26-át jelez.
Ugyanúgy, mint tavaly, tavalyelőtt, gyermekkorunkban… De egészen biztosan mindannyiunk karácsonyában idén is van valami egyedi.
Valami, amit az idei előkészületi idő igyekezetén túl a minket körülölelő, bennünket mélyen érintő események, állapotok, kapcsolatok, világunkban észlelhető hangulatok idéznek elő. Az ember egyedi élete – az Öné, az enyém, a családtagé, egy baráté, ismerősé vagy ismeretlené – kereszteződik a naptár ünnepet jelző soraival. S legyen ez az egyedi életű ember boldog vagy boldogtalan, egészséges vagy beteg, dajkáló vagy gyászoló, ennek a kereszteződésnek, a karácsonnyal való kapcsolatnak mindenki számára, a legaktuálisabb körülmények és legkülönfélébb hatások közepette is fontos üzenete van.
S ez az üzenet nem más, mint Isten szeretete. Ő, aki mindannyiunkat ízig-vérig a legalaposabban ismer, a mi egyediségünkkel együtt, szeretné megerősíteni bennünk e szeretet tudatosítását. Hiszen Jézus Krisztus mint Megváltó született erre a világra, öltött emberi testet. A Betlehemben világra jött Üdvözítő az isteni szeretet csodálatos bizonyítéka, hiszen az ősszülők vétke által elveszített örök boldogság lehetőségét Jézus Krisztus megváltói műve szerezte vissza nekünk. Az Isten Jézus Krisztus személyében emberré lett, vállalva a megváltás művét, a keresztáldozatot, mert szerette volna, s most is szeretné, ha boldogok lennénk, az igazi boldogság birtokosai. Örökre. Mindannyian.
Ennek az isteni szeretetnek kell átragyognia az idei konkrét ünnepet, bármilyen alanyai legyünk is karácsonynak.
Ez a szeretet nem merül ki a csillogásban, idillikus hangulatban, karácsonyfa alá helyezett, színes csomagolópapírba csomagolt ajándékokban… Ez a szeretet valami sokkal többről szól. Ez a szeretet fokozza az örömet, enyhíti a fájdalmat, reményt ad a reménytelenségben, mert az örök létezés felé mutat. Ez a szeretet irgalmas. Megbocsátó, új esélyt ad és egyben új lelkesedést.
Sokszor nem könnyű a már sok héttel az ünnep előtt megjelenő karácsonyi díszítés és az ünnepi akciók fergetege mögött észrevenni azt az ártatlan, csendes Kisgyermeket, aki szeretetet hozott a földre, Isten szeretetét, a megváltó szeretetet. De aki rádöbben, hogy az ünnep lényege éppen ennek a Gyermeknek, Krisztusnak a születésében rejlik, úgy tud ünnepelni, hogy arra jó lesz visszaemlékezni. Úgy fog idén is ünnepelni, hogy annak tartós nyoma marad az életében. Szeretek képeslapot írni. Idén sokaknak olyat küldtem, amelyen ez állt: „A karácsony Jézusról szól.” És valóban. Hiszem és vallom.
Jézusról kell(ene) szólnia, az emberi létezést is szeretetből vállaló Istenről, ennek az isteni szeretetnek az ízlelgetéséről, megköszönéséről, továbbítgatásáról…
Szívből kívánom, mindannyiunknak, hogy ez az isteni szeretet tegye valóban értékessé ünnepünket. Legyen karácsony méltó és tudatos átélése a megbocsátó, lelkesítő, erőt adó szeretet megtapasztalása és megtapasztaltatása. Mert bocsánatot kérve és szívből megbocsátva tudunk igazán szabadok lenni. Szabadok, akik megváltott emberekként tudunk tiszta tekintettel haladni a földi élet útján, haladni az örök élet felé. Ezért jött el közénk a Megváltó a betlehemi éjszakában.
Ott, ahol most (is) békétlenség dúl. Ám Betlehem mindennek ellenére, idén is fontos üzenetet közvetít a világ felé: hogy Jézus egyszer már eljött erre a világra, hogy megváltsa az embert, s ezt a boldogságot senki és semmi nem veheti el tőlünk. Legyen ez a tény, meggyőződés belső boldogság forrása számunkra. Olyasmi, amitől a külső körülmények nem fosztanak meg minket, viszont egyben olyan belső boldogság, amellyel a külső körülményekhez viszonyulunk. Ez a belső boldogság, amit jó dologként másnak is kívánunk, együttérzővé tehet a világban szenvedők iránt: akár konkrétan a szentföldi térségben megpróbáltatásokat átélők vagy azokba belehalók iránt, akár a legközvetlenebb környezetünkben élőkkel szemben, azok konkrét gondjaira, boldogtalanságára, békétlenségére felfigyelve…
Békés, áldott, mások békéjéért és boldogságáért is szeretettel imádkozó és tőlünk telhetően embertársainkat is segítő karácsonyi ünnepkört és új, 2024-es esztendőt kívánok minden jó szándékú embernek!
(Molnár Tamás, a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség lelkipásztora)
