A Nyitnikék Prágában élő magyar fiatalok néptánccsoportja, mely több évtizedes múlttal büszkélkedhet. 2023. november 11-én ünnepelte újraalakulásának huszadik évfordulóját, amiről portálunkon is hírt adtunk. Tudomásomra jutott, hogy a csapat zöme, beleértve a koreográfust is, felvidéki.
Ennek apropóján vettem fel a kapcsolatot a Nyitnikék egyik táncosával, Srna Eszterrel, aki egyúttal a jubileumi fellépésük társszervezője is volt. A vele készített interjú által mélyebb betekintést nyerhetünk a tánccsoport munkájába, mindennapi életébe.
Honnan jött az ötlet, hogy magyar tánccsoportot alapítsanak Prágában? Miért épp Prágára esett a választás?
A Nyitnikék megalakulása már a múlt század 70-es éveire, pontosabban 1974-re tehető. Az akkori Csehszlovákia fővárosában az egyetemeken tanuló felvidéki magyar diákok hozták létre a Nyitnikék népi együttest, tulajdonképpen bármilyen háttér nélkül. Fontos megemlíteni Kozsár Miklós nevét, aki a tánccsoport alapítója volt.
A tánccsoport később, a 2000-es évek elején újraalakult, többek között Bakó (Choleva) Katalin kezdeményezésére. Kati Prágába költözött diákmunka révén, és bár valamennyire már ismerte a fővárost, hiányolta a néptánccsoport jelenlétét. Mivel neki már volt néptáncos tapasztalata, megszervezte a táncpróbákat, és merem állítani, hogy egy remek csapatot hozott össze, a mai napig emlegetik a budeči próbákat a táncosok. A jubileum alkalmából a legújabb tagoknak is lehetőségük nyílt megismerkedni a csoporttal. Ez volt talán az egyik legjobb dolog a jubileumban, hogy különböző generációk találkozhattak.
Csak magyar közönségnek játszanak vagy cseheknek is? Ha cseheknek is, az ő részükről milyen a fogadtatás?
A Nyitnikék aktív résztvevője a csehszlovák folkéletnek Prágában; éppen ebben a hónapban léptünk fel a Šarvanci néptánccsoport karácsonyi előadásán. Bár esetükben alapvetően szlovák néptánccsoportról van szó, nagyon sok cseh emberrel sikerül megismerkedni, akik szeretik a szlovák, illetve magyar népzenét. A Šarvancival rendkívül szoros kapcsolatot ápolunk évek óta, és kölcsönösen részt veszünk egymás előadásain. Ezenkívül a Strážnicei Nemzetközi Folklórfesztiválra, Csehország egyik legrégibb és legnagyobb népművészeti fesztiváljára idén is meghívtak bennünket, de az idei fellépés sajnos részünkről nem jött össze.
A tapasztalat az, hogy az embereknek nagyon tetszik: aki elkezd táncolni vagy magyar zenét játszani, kihívásnak veszi. Nem sokszor fordul elő olyan Nyitnikék-esemény, ahol ne lenne más nemzetiség is jelen.
Hogyan élik meg a magyarságukat Csehországban?
A néptánc egy jó módja ennek, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy a magyarságunk megélése miatt néptáncolunk Prágában. A válasz talán az volna, hogy azzal, hogy sokat találkozunk a tagokkal, konkrétan legalább egyszer egy héten, és azt csináljuk, amit szeretünk, azaz táncolunk, majd jókat beszélgetünk. Nagyon erős magyar közösség található Prágában, nehéz bennünket kizökkenteni ebből a közegből.
Mi az, amire a leginkább büszke a munkájában és miért?
Valószínűleg a legbüszkébb a csapatunkra vagyok, én magam is a csapatjátékos szerepét töltöm be. Egy vagyok a szervezők közül, akik akarva-akaratlanul együtt kellett, hogy dolgozzanak. A Nyitnikék 20. jubileumi műsora összekovácsolt egy olyan csapatot, mely előtte nem mutatkozott meg, mert nem volt rá szükség, hogy megmutatkozzon. Tudni, hogy vagyunk egymásnak, remek érzés. Itt fontos hangsúlyozni, hogy a csoportunk nemcsak egy szokványos tánccsoport; elég erős a fluktuáció, új diákok érkeznek Prágába és mennek el, sok arccal lehetett találkozni az évek folyamán, és talán ezért is volt nehezebb egy csapatot kialakítani.
Terveznek szlovákiai fellépést is a közeljövőben? Ha igen, lehet tudni, hogy hol?
Nem hiszem, mint fentebb említettem, nem vagyunk egy szokványos tánccsoport; az emberek mozgósítása Prágában nem olyan egyszerű. Mind máshonnan jövünk, Szlovákia különböző pontjairól. Van, aki gyakran jár haza, s van, aki már végképp nem. Így ez számunkra nem prioritás.
Közeleg a karácsony. Készül a tánccsoport ünnepi előadással?
Kimondottan karácsonyi előadással nem, de minden évben van decemberben folkkocsma, ez a mi közös évzárónk.
Önök miként ünneplik Csehországban az adventet és karácsonyt? Van valamilyen különleges szokásuk erre az időszakra?
Nem tudok semmi ilyenről.
Húsz év nem kis idő. Mik a terveik a jövőre nézve, van utánpótlás egy új táncosgenerációhoz?
Ez így igaz, a terveink között egyelőre új táncok elsajátítása, illetve finomítása szerepel. A legújabb gárda repertoárjában ugyanis a magyarbődi táncok és az erdélyi marossárpataki táncok mellett most a szatmári táncokkal is megismerkedhetünk Paál Sándor által, aki a tánccsoport koreográfusa, művészeti vezetője. Továbbá nagyon szeretnénk eljutni nyáron egy külföldi fesztiválra, mind csapatépítés, mind „színpadhoz szokás“ céljából. A tagok, mint már említettem, elég gyakran cserélődnek, minden évben bővülünk új tagokkal, de azért fogyatkozunk is. A Šarvanci táncosai közül is járnak hozzánk páran, aminek nagyon örülünk. A tánccsoportunk jelenlegi létszáma körülbelül 20 ember.
(Bazsó Erik/Felvidék.ma)
