Váraljay Ottó, aki a Csemadok kassai szervezetének titkáraként működött a múlt század 60-as éveiben, akkoriban Pesten távúton végezte a jogot. Apja halála miatt azonban nem tudta befejezni.
Egy alkalommal éppen onnan jött hazafelé. Pesten felszállt a vonatra, mögötte néhány szlovák jött és vonultak végig a szerelvényen, hogy helyet találjanak maguknak. Ahogy mentek, tapasztalták, az utasok zöme könyvet, vagy újságot olvasott.
Ottó hangosan szlovákul meg is jegyezte: „Ezek a hülye magyarok mindig olvasnak…” Háta mögött elismerő kacarászást lehetett hallani. „…és hat Nobel-díjasuk van.” A kárörvendő mosoly a vonuló társaság arcáról lefagyott.
Vasárnap óta 17 magyar, vagy magyar származású díjazottat tarthatunk számon.
Érdekes, hogy többször előfordult már, hogy egy évben két magyar, vagy Magyarországról elszármazott is részesült ebben a rangos elismerésben.
1976-ban Milton Friedman és Daniel Gajdusek, tíz évvel később Elie Wiesel és Polányi János, 1994-ben Harsányi János és Oláh György. Idén Karikó Katalin és Krausz Ferenc.
Egy pillanatra se legyünk büszkék erre a teljesítményre. Az Úristen kegyelmének köszönhetjük ezt az eredményt. Tehát kellő alázattal fogadjuk, azzal az örömmel, hogy ezt a szellemi teljesítményt végeredményben Neki köszönhetjük. Önbizalmunkat erősítheti. Az Úristen ilyen módon is számontart bennünket.
(Balassa Zoltán/Felvidék.ma)
