A böjti idő negyven napjából e cikk megjelenéséig már lepereg 1-2 nap. A minősített időből, a minőségi időből már veszítettünk. A hazai közfigyelmet a politikai történések ilyen-olyan narratívái uralják. Hamvazószerdáról a tv-ben Erdő Péter római katolikus bíboros szólt. A személyi konzekvenciákat levonók körül ég a magyar erdő, verbálisan és lelkiképpen is. Sisteregnek az indulatok, a közéleti haszonszerzés emberei próbálják a szimpátia és antipátia mutatóit az égig srófolni.
Dr. Fekete Károly debreceni református püspök közleményt ad ki, hangsúlyozva:
„Adja Isten, hogy a böjti időszak elősegítse személyes és közegyházi önvizsgálatunkat”.
Néhány fiatalabb református lelkész imakezdeményezése, önkéntes segélyakciója emlékeztet arra, hogy benne vagyunk a közéleti és egyházi erjedésben, a böjti időszakban is!
A böjti időt hóvirág tisztaságú időszakként élték meg eleink, élhetnénk meg mi is. Amikor hangtalan igehirdetésükkel ezek a picinyke tavaszhírnökök messze túlprédikálnak önmagukon. Arról, hogy minden évben a kegyelemből visszatérő böjti időszak lényege pontosan ez: tisztázni, megtisztítani saját személyes, családi, közösségi, gyülekezeti, egyházi, munkahelyi, közéleti, nemzeti kapcsolatainkat. Ami pedig salak, azt megpróbáljuk feltárni, s kitisztítani magunkból, kapcsolatrendszereinkből, indulatainkból, szavainkból, s ami hiányzik az egészséges működéshez, azt visszaemelni.
Rövidzárlatos a böjtértelmezésünk, hiszen sokan át sem gondolják, miről van igazából szó, még keresztyénként sem. Mi lehetne a szerepe, jelentősége a böjtnek a digitális kor emberei életében, s a kaotikus magyar világban? Amiként sokan nem veszik észre a nyíló, ezredévek óta szótlanul kibomló hóvirágokat, ugyanúgy eszükbe sem jut, hogy benne vagyunk abban a negyven napban, ami az egyházak létének és liturgiai ünnepléseinek, embernemesítő nemzetszolgálatának kezdetektől szerves és nélkülözhetetlen része. A bibliai Igék tükrébe nézés böjti alkalmaira ki figyel mélyebben oda? Saját érdekéből? Közérdekből? Baj, hogy mára ezek a tükrök úgy szétrepedeztek, hogy hovatovább semmit sem látni bennük. Pedig ilyen lelki tükrök gyülekezetek ezreiben, családok tisztaszobás Bibliáiban századokon át verték vissza a fényt: a bibliai példákat, a Tízparancsolatot, a jézusi szeretet parancsolatát, azt a leplezetlen, kozmetikázatlan arcképet, amiként a lelki tükörben, Krisztusban megtisztulva megpillanthatjuk magunkat.
Kálvinig lehet időben visszalépnünk, hogy a rövidzárlatos böjtértelmezés mai egysíkúvá vált szemléletének haszontalanságát észrevegyük. A genfi reformátor ugyanis nagy művében, az Institutioban három célját határozta meg „a szent és törvényes böjtnek” (Inst 4.12. 15-18).
-
- Azért élünk vele, hogy megsanyargassuk, sőt „leigázzuk a testet”, hogy ne féktelenkedjék. Ez a magányos, személyes böjt tartalma. Áttéve napjainkra: ez a böjt a köztudatban megjelenő egyoldalú értelme, miszerint tartózkodjunk bizonyos ételektől, alkoholtól, nagy lakmározástól. Így mondhatjuk: a fogyasztói társadalom kínálta mértéktelen és szükségtelen kalóriabombáktól, a mesterséges anyagok egészségkárosító bevitelétől a legkülönbözőbb félkész ételek, gyorsételek formájában. Ennek is megvan a nagyon is értékes segítő szerepe életünkben, a böjti időszakban. De ez messze nem minden!
- Kálvin a lényeg felé tereli tekintetünket: a böjt egész életünk betájolása, emelése az igazi cél felé. Nem csak a szervezet salaktalanítása az értelme. Az igazi cél túl van ezen a szűk (élvezeti) célon. A fogyasztás, az evés-ivás mérséklése révén „jobban felkészülünk az imádkozásra, és a szent dolgokon való elmélkedésre”. Ugyanis kezdettől fogva a böjt és az imádság összetartozik. Amikor például Nehemiás (Neh 1,4) több ezer évvel ezelőtt böjtöt hirdetett Izraelben, annak célja az volt, hogy népe idegen rabságból történő megszabadulásáért még nagyobb igyekezettel tudjon imádkozni. Vagy amikor az Úr Jézus a pusztai kísértés idején sorban visszaverte a Sátán hamis ajánlatait az ószövetségi Igék kardjával (Mát 4,1-11, Márk 1,12-13; Luk 4,1-13), akkor is 40 napig böjtölt és imádkozott. Fogyasztáskorlátozás volt ez a javából, aminek ma lehet a szabályozott fogyasztási kultúra a visszhangja, hogy a lényegre koncentráljunk. Így személyes sorsunk Istentől akart hangsúlyait újra megtaláljuk, felismerjük, megfogalmazzuk. Ennek nyomán életstratégia-változást dolgozhatunk ki. Ez égetően szükséges. Miért vagyunk személyesen, közösségként, egyházként, népként ezen a Földön? S ott vagyunk-e, ahol valóban lennünk kell? Ahová Isten szánt? S azt tesszük, ami elrendelt dolgunk?
- Kálvin a böjt harmadik értelmét és célját így fogalmazza meg: a böjt Isten előtti alázatunk bizonyítéka, amikor Őelőtte ismerjük fel és el, hogy bűnösök vagyunk, akik bűneink, mulasztásaink bevallására, és jóvátételére kapjuk a múló vagy éppen a jó célokkal betelő időt. A háború, a járványok, természeti csapások nem véletlenül érnek népeket, korokat, hanem azért, hogy belássák: letértek eredeti pályájukról, elveszítették éltető relációs, kapcsolati rendszerüket Isten-ember-önmagunk hármas egységében, s van mit javítani mindhárom irányban. Ilyen helyzetekben a pásztorok, az egyházi vezetők feladata és kötelessége, hogy „fújjatok kürtöt, szenteljetek böjtöt” (Jóel 2,15.), és szembesüljenek/szembesítsenek a kisebb-nagyobb szakrális, ekkléziogén bűnökkel, mulasztásokkal, takart ügyekkel is.
***
A semmi szakadéka bennünk
és a bibliai szemlélet összhangja
Az egyházi és a nemzeti gondolkodásban is korszakváltást jelentő dán filozófus-teológus, Sören Kierkegaard (1813–1855) egyik levelében így írt: az ember hiánylény. Böjti csendben ébredt rá a benne egzisztáló, felderengő szakadékra, a semmi szakadékára. Rájött: ezt VAGY Istennel, a Teremtővel tölti be, s a megsemmisítő örvények előérzetét, valóságát istenhittel át is hidalja, VAGY belezuhan a belső-külső mélységbe. Azaz: a böjt nemcsak kétezer éves jó egyházi szokás, hanem életmentő felismerések és hiányok tisztázásának az időszaka is. Létezésgyakorlati, túlélési, üdvösség felé segítő szent alkalom a szív, az emberi személyiség megerősítésére. A közösség (család, egyház, nemzet) rendeltetése tisztázására, elhalványult célok újrafogalmazására, tudatosítására, identitáserősítésre szolgál. A via salutis, az üdvösség, a boldogság útjának modern lehetősége, hóvirágigényű pillanatok, helyzetek életújító esélyeivel, az erkölcsi, lelki, kapcsolati megújulás Istentől adott, minősített alkalmaival.
Mennyire erős ennek a közösségi, szociális, szolidáris, kapcsolatrendszereket megtisztító böjtnek a hatása? Ezt leginkább a klasszikus ószövetségi Igével jellemezhetjük. Valamennyi keresztyén felekezet böjtértelmezésében és gyakorlatában visszacseng az eredeti célkitűzés hármas jellege: az ima, az önkorlátozás, s a szociális következmény, az adakozás egysége, lelki és fizikai módon.
Ezt az Ősige, az Ézsaiás 58 így hagyta ránk: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul felrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot!” – az igazi böjt tehát szabadítás. De erős szolidaritás is:
„Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől!” (Ézs 58, 6-7).
A gyakorlati böjti kultúráról, a sokféle megvalósítási módozatról, a mai hangsúlyokról, a személyes böjti kalendáriumról és a böjti elmélyülést segítő, 1-2 órára nyitott protestáns templomok innovatív missziójáról is lesz még szó. Önmérséklettel, önvizsgálattal teljes, életformáló imával, embertársunk javát is segítő, keresztyénségünket erősítő böjttel megáldott heteket mindenkinek Isten láthatatlan Szentlélek-kupolája alatt szerte a Kárpát-hazában!
(Dr. Békefy Lajos)
