Február 2-án, a Rozsnyói Városnapok rendezvénysorozat részeként szervezték meg A múlt, amely megváltoztatta Rozsnyó arculatát című konferenciát a városháza második emeleti kongresszusi termében.
Michal Domik, Rozsnyó város polgármestere bevezetőben a város ünnepéről beszélt, hangsúlyozva, hogy Szlovákiában nem minden település büszkélkedhet több mint hétszáz éves, korabeli dokumentációkkal is alátámasztott fennállással.
„Ez a város, a mi városunk, több, mint hétszáz éve képes a szűkebb régió természeti adottságait, a tiszta levegőt, az egészséges erdőket és vizeinket a maga javára és egyben környezetének tanítására fenntartani.”
Örömének adott hangot, hogy ezen a konferencián lehetőség adódott Rozsnyó város gazdag történelmének további időszakait is feltárni.
A Gömöri Bányászati Egyesület elnöke beszédében a város és a régió bányászathoz való kötődését és tevékenységét emelte ki. Szólt arról is, milyen hátrányokkal járt a bányászat megszüntetése a vidék számára, hiszen Rozsnyó gazdasági és társadalmi életében évszázadokon át a bányászat volt a döntő tényező, amelynek köszönhetően óriási jelentőségre tett szert.
Sylvia Holečková a konferencia szakmai védnöke köszöntőjében a város történelmének gazdagságáról beszélt. „Egy olyan fontos város történelmét, mint amilyen Rozsnyó volt a múltban, szinte lehetetlen vázolni ilyen rövid idő alatt, mint a mai délelőtt.
Az előadók érdekes előadásokkal készültek a konferencia témájában, a Rozsnyó arculatát megváltoztató múltról, amelyek tartalmát nemcsak az épületeken, hanem a városunkhoz kötődő személyiségeken és eseményeken keresztül is követhetjük,
hiszen könnyebb a jövőbe tekinteni, ha ismerjük a múltat” – mondta Sylvia.
A konferencia első előadója Matúš Molnár volt, aki az Andrássy-család és Rozsnyó városa közötti jogi viták a korai újkorban témát ölelte fel.
Őt követte Krištóf Áron, a helyi gimnázium diákja, aki Rákóczi rozsnyói tartózkodása a Habsburg-ellenes felkelés idején címmel tartott előadást. Az előadás célja, hogy mélyebben megértsük és megismerjük II. Rákóczi Ferenc életét, politikai tevékenységét, valamint a 18. században Rozsnyó városában játszott szerepét.
„Rozsnyóra 1706. november 26-án érkezett. Miután kényelmesen elfoglalta helyét a városunkban, december 13-ra tervezte összehívni a kormányzó tanácsot. A tanács központi témája a háború folytatásának anyagi biztosítása volt. Rákóczi Rozsnyót 1707. február 5-én hagyta el véglegesen. Városunkat, mint köztudomású, számos történelmi emlék fűzi Rákóczihoz. Egy ilyen értékes ereklye a rózsákkal mintázott, halványzöld selyemből készült lovassági zászló” – hangzott el.
Rozsnyói vallási közösségek szellemi és tárgyi hagyatékai a 17–20. század között című prezentációjában Silvia Lörinčíková mutatta be a ránk maradt örökséget. Nasťa Liptáková Andrássy Antalnak, a rozsnyói egyházmegye püspökének életét tárta fel.
Kardos László Rozsnyó az 1848-1849-es forradalmi években címmel tartott előadást, kiemelve a lakosságra a mai napig kiható esemény fontosságát. „A március 15-ei események híre hamar elterjed a vidéken is, az úrbéri viszony azonnali megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás erjedésbe hozta a népet. 1848. április 11-e után Rozsnyó, mint a többi vidéki község a független magyar kormány felhívására földesurak által nem korlátozva választotta meg városi tisztségviselőit. A jobbágyokból lett polgárok polgárjogot nyertek. A márciusi törvények értelmében májustól megválasztott ötvennégy tagú rozsnyói képviselő-testület támogatta Rozsnyó részvételét a hadiipari termelésben, így indult meg a lőporgyártás a városban” – tudhattuk meg az előadótól.
Szilvássy Nándor építészeti hagyatékáról Sylvia Holečková tartott előadást. Mint elmondta, Szilvássy Nándor építőmunkájában a művészet, a siker és az örökség is összeér.
A híres építőmesterről nem sok információ maradt fenn az utókor számára, pedig munkássága Rozsnyó történetének szerves része.
„A rendelkezésre álló forrásokból megtudjuk, hogy Szilvássy Nándor építőmester 1855-ben született. Tornáról költözött Rozsnyóra, hat gyermek édesapja volt. Szakmájában nagyon jártas. A 19. és a 20. század fordulóján számos olyan épület építője volt Rozsnyón és környékén, amelyek egy része már nem létezik. Az 1880-ban alapított Miskolci Kereskedelmi és Iparkamara ipari osztályának kültagjaként dolgozott, amelynek területei Borsod, Gömör, Kis-Hont és Heves megye voltak. Egyik védnöke volt az országos ipartestületnek, ahol az üvegipar állandó tagjai közé tartozott. 1896-ban a miskolci bizottság egyetlen tagjaként vett részt a budapesti Millenniumi Kiállításon. Szilvássy Nándor nevéhez karitatív tevékenység is fűződik. Ez a Kolozsvári Siketnéma Intézet közzétett jelentésében – az 1896. január 1-től december 31-ig terjedő időszakban – a birtokra beérkezett adományok jegyzékében is szerepel. 1902-ben összesen 40 koronát adományozott karácsonyi ajándékul a szatmárnémeti katolikus gimnázium két diákjának. 1903-ban és 1904-ben 60 koronát adományozott ugyanerre a célra, így három diákot kétszer is megajándékozott 20 koronával.”
A Magyarország vármegyéi és városai című 1903-as kiadványban olvashatjuk: „A nagy állomásról kiindulva, a városba vezető út jobb oldalán, éppen az állomás épületével szemben elsősorban is a Szilvássy Nándor építész villaszerű épületét találjuk egy nagy kiterjedésű kertben és ezzel kapcsolatosan tágas területen az építési vállalat ipartelepét.”
A rozsnyói katolikus gimnázium új épülete építésének történetéhez Valéria Šofranková Pulenová végzett kutatómunkát. Rozsnyó személyiségeinek tükröződése az első Csehszlovákia idején a levéltári dokumentumokban címmel Simona Bilecová tartott bemutatót a konferencián. Silvia Oravcová a Rozsnyó átalakulása 1923-ban a levéltári dokumentumokban anyagot tárta a közönség elé.
Az előadások sorát Beke Zoltán zárta Híres családok és személyiségek Rozsnyó életében című előadásával. Egy település története és léte sokban függ attól, hogy hol terül el, kik lakják és nem utolsósorban, hogy kik uralják.
„Vidékünk arculatát és gazdasági helyzetét nagyban befolyásolták a vidék főurai, uralkodói, nevesül a Bebekek, Máriássyak és az Andrássyak. Az utóbbiak, azaz az Andrássyak csaknem fél évezreden keresztül voltak a környék, sőt, a magyar királyság meghatározó személyiségei. Rozsnyó fejlődése azonban köszönhető a városban élő egykori családok, bányászok, iparosok, kereskedők sarjainak, neves egyéniségeinek, akik cselekedeteikkel, kitartó munkájukkal, s úgymond józan paraszti eszükkel és gondolkodásukkal hozzájárultak a város anyagi, kulturális, valamint oktatásbéli felemelkedéséhez. Ezek közül a családok közül rangsor nélkül megemlíthetők a Markó, Pósch, Radányi, Sziklay, Sárkány, Szegheő családok, mely nevek mára már majdnem kivesztek a tudatunkból, de a temetőben többségüknek megvan a sírja, síremléke, melyek jelzik az utókor számára az ő ittlétüket. A város egyéniségei közül említést érdemel többek közt dr. Kiss Antal, dr. Stech Lajos orvos, Schlosser Károly Lajos gyáros, Hornbacher Keresztélyné Gyürky Mária papírgyáros, Sthymmel Sámuel polgármester, Szegheö Zsigmond főbíró vagy Mikulík József történész, Rozsnyó krónikásának neve. Rozsnyó újabb kori történelméből pedig megemlíthetem Hanzslinszky Rezső tanárt, a városi múzeum igazgatóját, vagy az idén 100 éve elhunyt Réz László templomépítő református lelkészt.
De a rozsnyói temetőben alussza művészálmát Tichy Gyula festőművész és testvéröccse, Tichy Kálmán festőművész, fényképész, író, történész, egykori múzeumigazgató, valamint Arany Adalbert László múzeumigazgató, nyelvész, a szlovák–magyar szakszótár megalkotója.
Ugyancsak sokat tett Rozsnyó fejlesztéséért Schopper György püspök, aki Kósa Károly orvossal megalapította a rozsnyói közkórházat, felépíttetvén Szilvássy Nándor rozsnyói építész által azt a hatalmas épületet, mely a mai napig Rozsnyó egyik legdominánsabb épülete” – ismerhettük meg többek között Rozsnyó hírességeit Beke Zoltántól.
Az előadások szinkrontolmácsolással szlovák, illetve magyar nyelven is hallgathatók voltak.
(Máté Gyöngyi/Felvidék.ma)
